Din: Real Dirt (DKA)

Árad a játékosság és frissesség ebből az amúgy jellegzetesen amerikai módon nihilista poszt-wave-kiber-proto-house lemezből. Na ezt az ellentmondást hogy oldjuk fel.

The Necks a pozsonyi Next Festivalon

Nem láttam még élőben a Neckset, pedig már itthon is játszottak. Eléggé megviselt, mert 15 perc után gyakorlatilag folyamatos katarzisélmény volt, annak fizikai kihatásaival.

Big Debbie feat. Ciriza and Terror Apart: Dos Lados (Fantasy 1)

Egyedülálló ebm-deathrock-hibrid 12″-es a kaliforniai queerwave színtérből, van benne valami rituális-boszorkányos-hipnotikus, lehet hogy azért hat annyira felszabadítóan, amikor buliban játssza az ember. Azokat a felfedezéseket szeretem a legjobban, amiket úgy ismerek meg, hogy a kezembe nyomja egy itt játszó zenész. Máskülönben valószínűleg a büdös életbe nem jött volna szembe.

Jasss: Es Complicado (Mannequin)

Ez volt az a kislemez, ami miatt olyannyira vártam Jasss nagylemezét – utóbbiról aztán pont az a karakter hiányzott, ami ezt olyan lenyűgözővé tette. Két kiválóan megkomponált klubtrack a zaj, az electro, az industrialtechno szürkületi zónájából. Több intuíció, feszültség és ötlet van rajta, mint a későbbi nagylemezen. Azért a nagylemezt se írnám le, de ez a szöveg most másról szól.

Sote: Sacred Horror In Design (Opal Tapes)

Mestermű az iráni tradicionális elektroakusztika és az avantgárd elektronika absztrakt találkozásából. Szépsége és gazdagon rétegzettsége éppen organikusságából adódik, ugyanis nem két világot hallunk.

Meridian Brothers: ¿Dónde estás María? (Soundway)

Évekkel ezelőtt, amikor megismertem a Meridian Brotherst, értelemszerűen az a vidáman zaklatott és túlpörgetett kacatszintis világ ragadott meg benne, ami olyannyira egyedülállóvá teszi. Nem tudom, hogy elhangzott-e velük kapcsolatban a steampunk-cumbia összetétel, most ez ugrott be. Ezzel szemben idei lemezükön, ami meggyőződésem szerint az eddigi legjobb, ellentmondásos módon úgy sikerült ezt a karaktert megőrizni, hogy elhagyták róla azt a jellegzetes szintis hangzást és hiperaktivtást. A korábbiakhoz képest jóval letisztutabb, szinte tropicaliás hangszerelés, zenekaribb hatás, visszafogott struktúrák, nagyszerű dalszerzés, csodálatos dalok.

Dreamdecay: Yú (Iron Lung)

A seatte-i trió dekonstruált noiserockjából pár év alatt zajos pszichedelikus posztpunk himnuszok lettek. Ezen a leíró jellegű megállapításon túl nyilván azért szerepel itt, mert az év egyik legjobb lemeze a Yú.

Shackleton with Anika: Behind The Glass (Woe to the Septic Heart!)

Hát arra nem feltétlenül számítottam, hogy a digipoliritmikus poszttechnodub akárkije (ide be lehet helyettesíteni egy monarchikus vagy vallási rendszer vezető tisztségviselői pozíciójának megnevezését) a no-wave-kraut-dub imádnivalóan fahangú énekesnőjével (ld. még Exploded View, itt volt róla szó) csinál egy gyönyörű gótikus transzfolk lemezt, vagy nem tudom minek nevezzem ezt az elképesztő és valószerűtlen anyagot. Persze, utólag már mi sem természetesebb, hisz mi mást csináltak volna együtt. A Behind The Glass amilyen lenyűgöző, épp olyan kimerítő élmény is. Fizikailag viselt meg többször is.

Parasztok Atmoszférában

Az év egyik legizgalmasabb zenei vállalkozása volt népzenészeket, kísérleti-improvizatív zenészeket, képzőművészeket és, jobb híján mondjuk úgy, DIY-punk dalszerző-előadókat összeereszteni egy kassáki-bartóki koncepció mentén, többek között azért, mert minden szereplőjét arra kényszerítette, hogy kilépjen a komfortzónájából. Értelemszerűen, és hála istennek, a végeredmény is megosztó lett, az év néhány legmegrázóbb és legszebb pillanatával, tökéletlenségével.

Konvoj Bonton Bajkera: Tužiću te mami (KBB)

Karácsonyra visszatért a kedvenc belgrádi duóm két – hogy a barátom szavait idézzem – flexipunk megahittel. A második négy percre visszadta a hitemet a remixekben is.

Aymeric de Tapol: J’Ai Dansé Avec Elle / La Ronde Des Beaux Yeux 7″ (Lexi Disques)

Ezt a szuper hétinchest pedig Brüsszelben találtam ősszel, ahol az előadót élőben is láttam játszani, és amely koncertnek az égvilágon semmi köze nem volt ehhez a lemezhez, viszont szintén nagyon jó volt. Ezzel fejezném ki jókívánságaimat a következő évre.