A rezidens MMN bloggerek 2019-es említései.
Samo Dj újabb elbűvölően misztikusan buja trackje a melbourni Bizarro labelnél.
Kicsimmel afteron egy összehányt Moschino pizsiben. Tart még a nyár.
Kutya macska barátság a mindig jó Macadam Mambon.
– ipapa
A ‘Bunch of Kunst’ című doku a Sleaford Modsról szól, mert az angolok állítólag “cunts”-nak mondják a Kunst-ot. Jason és Andrew pedig nagyon sokszor cuntsoznak (magukat biztos). A sztori és a zene reményt ad húsz és negyven éveseknek.
Madteot el akartuk hozni Bp-re (volt már), és a vicc, hogy kb. sikerült is volna, csak nem akadt rá hely. Na mindegy, egy csütörtöki éjfél előtti lärmezésen játszotta ezt Zovek és már csak a címe miatt is beleszerettem.
Ezt a Czaszka records főni, Michal játszotta a Kolorádón, mindent kaziról, és erről a Josh Wink “Are you there?” himnusz jutott eszembe, csak a Huerco S. verzió azért szolidabb.
Az új We Are Lahmacun – 1st Year adományozós VA-n jelent ez a DJ Köd. Amikor még az év közepén valamikor átküldött nekem egy drum programmingról szóló PDF-et (by Objekt) sejthettem volna, hogy új fajta zenékre készül.
– gammaw
A párizsi Emma Dj nekem az év kedvence, ez a track az idei debütalbumról van, de pár nap, és már a harmadik jön a Lavibe-on. Mindig új és különös, tuti top 3 karácsonyi meglepetés.
Jon Beall megírta az év trackjét.
A fekete lyukakban valószínűleg mindig Bedouinos zenék szólnak. Erről az albumról a Thinking Code volt a featured track a Bandcampen, amit rongyosra hallgattam a megjelenés dátumáig. Azóta meg, ha van egy szabad órám, mindig előveszem.
– Bori
A holland electro-páros pattogó, atmoszférikus tánczenéje végre albumformátumot öltött, ami friss vért pumpál a Dutch West Coast Sound-ba.
Klasszik népmesei sztori, hogy a kis huszonéves Bogdanba személyesen Aphex Twin botlott bele, miközben ez előbbi egy tokiói buli közepén aludt. Ezután persze országos cimborák lettek, a derék öreg RDJ atyai mentorálásának hatására pedig gyümölcsöző mennyiségű és minőségű braindance-szel ajándékozta meg a világot Bogdan. Sokévnyi kihagyás utáni visszatérő lemeze a mostani, amiben a címmel ellentétben mondjuk pont rave nincs, ellenben pittyegések, kattogások és tünékeny drillek szerencsére igen.
Megfolyt adatvizualizáció, PC Music-ot idéző plaszticitás és csillogás, illetve részletgazdag szétfacsarása a legkülönfélébb szandoknak könnyed hangvétellel, laborkörülményekben. A LAZZZZERISM pedig lekörözi bármelyik lövöldözős jelenetet a The Mandalorianból.
Ezzel kicsit csalok mert 2018. december 14-én jött ki, de ahogyan 2019-ben sem nagyon foglalkoznak év végi listákban december 14-én kijött anyagokkal, úgy tavaly is ugyanez volt a helyzet, nem is nagyon kapta meg szerintem a kellő figyelmet ez a lemez. A Redate a maga fátyolos, keserédes dallamaival hideg januári ingázásokhoz és gyengéd acid merengésekhez hibátlan. J Mono-t egyébként harmadmagával itt lehet elkapni majd 21-én.
30 éves a Warp Records, Rob & Sean pedig előkereste és csinált nekünk egy 2 órás válogatáskazettát néhány korai kiadatlan felvételből. A Warp Tapes 89-93 még csak nyomokban tartalmazza a később védjeggyé váló AE sound-ot – van helyette UK bleep, hip-hop hatás és időutazás.
Chris Vargas és Tobias Rochman duója már játszott 2017-ben az Aurórában (à la Küss Mich), azóta pedig finomodtak, a szó legjobb értelmében – Vargas továbbra is egy lendületes frontember, intenzitása és dühe még mindig a legjobb kapaszkodó a Peladahoz, viszont az instrumentális alapok már egy színesebb zenei palettát járnak be (acid bassline-ok, house-os szintiszőnyegek, Senni-féle pointillista trance töredékek és még egy sor másik stílus). Jogos üvöltés, légies visszhangok és döngölő pulzálások 44 percben.
Algoritmikus szekvenszerek, logikai feltételek és frekvencia-moduláció. Ezek mind történnek Rian Treanor idei kiadványán, és attól függetlenül hogy e kifejezések mondanak-e valamit a hallgatónak, a végeredmény egy lebilincselő, egyszerre szikár és végtelenül komplex ritmikakarnevál, ahol a 2 sokadik hatványú permutációján pörögnek az események.
– voremen