🔗 Disandat & zituli space project

Disandat

Halász Gábor hangmérnök, zeneszerző, sound designer és DJ. A londoni Point Blank Music School-ban tanult hangmérnök és zenei producer szakon. Gábor Disandat művésznéven adott ki zenét, és testvérével közösen alapította meg a Siblicity projektet. A Siblicity olyan fesztiválokon lépett fel, mint az Ozora, Mo:Dem, Koloradó, Daad és Alkotótábor, valamint különféle eseményeken az Egyesült Királyságban, Csehországban, Máltán stb.

Gábor audiovizuális előadásokat is készített a budapesti Magyar Zene Házában, ahol az XYZ és Makro VJ csapatokkal dolgozott együtt, és fellépett a Zsolnay Fényfesztiválon és a Live Cinema Fesztiválon Milánóban. Hangmérnökként dolgozott a mai nevén Pro Vibe Studioban Budapesten, majd megnyitotta saját stúdióját, a The Hideout Recordingot Bécsben. Ezen kívül zenét komponált egy videó-mapping installációhoz a prágai Signal Fesztiválra, Nagy András (XYZ) közreműködésével.

Elöljáróban annyit elárulok, hogy egyáltalán nem vagyok Dead Can Dance fan, viszont ez a számuk már többször megmentette az életem. 10 évet éltem Londonban, és a kintlétem közepe felé volt egy elég sötét periódusom. Az akkori barátnõm mutatta elõször, és azóta is rendszeresen hallgatom. Ebben a számban nekem minden benne van. Főleg az akusztikus hangszerelése miatt van benne valami törzsi, valami ősi, ami szinte mindig a csontomig hatol. Olyan trip, ami egyre inkább behúz, és nem enged. A végén csak egy lehetőség van: visszatekerni.

Imádom a hosszú kompozíciókat, a repetíciót, a hipnózist és a minimalizmust. A dobstruktúra például alig változik az egész szám alatt. Csak megy, mi pedig felülünk rá, és onnan szemléljük a külvilágot, közben egyszer csak azt vesszük észre, hogy fülig ér a szánk a mosolytól. Nincsenek hirtelen váltások, kiállások, nincs „bullshit”. Igazi gyöngyszem. Külön érdekesség, hogy ezt a videót Pina Bausch kortárs német koreográfus munkáiból vágtak össze. Kevés olyan kortárs táncelőadás van, ami igazán megfogott, de ez az összeállítás a műfajból kihozható abszolút csúcs. Vigyázat, addiktív.

Londonból való hazatérésem után a SuperSize Recording nevű törökbálinti stúdióban kezdtem el hangmérnökként dolgozni. Itt rengeteg jazz- és más akusztikus felvételt készítettem, ami hát... hogy is mondjam, erősen a komfortzónámon kívül esett. Munka után igyekeztem minél több zenét hallgatni a műfajból, hogy tréningeljem a fülemet és felfedezzem a hangzásbeli nüanszokat.

Nik Bärtsch egy svájci zongorista, aki 2001-ben alapította meg a RONIN nevű formációt. Több lemezük jelent meg a nívós ECM Records gondozásában. Ez az élő verzió a Modul 58 című számukból lenyűgöző. “Rövid” 20 perces take, de a manapság figyelemzavaros és rohanó világban igazi felüdülés. Mintapéldája annak, hogyan lehet nagy zenei ívet felvázolni viszonylag kevés elemből. Koncepcióban és mentalitásban nem áll ez olyan távol a Song of the Stars-tól, vagy akár egy hipnotikus techno-zenétől. Kellemesen lélegzik az egész játékuk, miközben nagyon feszes a groove és szépen építkezik dinamikailag. Olyan ez, mint a jó szex.

Fiatalabb testvérként viszonylag sok zenei impulzust köszönhetek a bátyámnak. Ez annyira meghatározóvá vált, hogy lassan 15–20 éve kollaborálunk különböző módokon. Robert Rich is azon előadók között van, akit Péter mutatott nekem. Az amerikai zeneszerző és producer a Stanford Egyetemen végzett pszichológia szakon, tanulmányai során az alvást és a tudatot vizsgálta. Életműve közel 40 évet ölel fel,meghatározó figura az ambient és az IDM műfajok alakításában.

2020-ban megjelent Neurogenesis albumának címadó és egyben nyitó száma az egyik abszolút kedvencem. Érdekesség, hogy az egész album tiszta hangolásban készült, emiatt igazi csemege, a sound design-ról nem is beszélve. A tiszta hangolás a kiegyenlített temperálással szemben a felharmonikus rendszerhez igazodik: az alaphang frekvenciájának egész számú többszöröseire épül. Ebben a hangolási rendszerben minden egyes hangnemnek saját karaktere van. 

Imádom este, behunyt szemmel, fejhallgatón hallgatni. Olyan, mint egy zenei fraktál vagy kaleidoszkóp. Az egész albumot ajánlom figyelmes hallgatásra, és ha otthon érzed magad benne, az életmű további részéből is bőven lehet szemezgetni.

A svéd származású Sebastian Mullaert és Marcus Henriksson egyik közös projektje a Son Kite, illetve a Minilogue. Nyugodtan kijelenthetem, hogy az ő munkásságuk volt az egyik leginkább meghatározó a zenei fejlődésemben. Sajnos már nem alkotnak együtt, viszont az utolsó albumuk (Prisma) második száma abszolút kedvencem. 

Rengeteget játszottuk ezt a dalt; nincs olyan alkalom, amikor ne őrülnének meg tőle a tánctéren – igazi „secret weapon”. Amiatt, hogy már nem aktívak, talán még inkább felértékelődik számomra az az élmény, amikor az Ozora nagyszínpadán láttam őket 2014-ben élőben játszani. 

Külön öröm, hogy személyes jó kapcsolatot ápolok Marcusszal, aki  az első pár zenémet masterelte. Sajnos azóta ő már egyáltalán nem zenél. Sokszor elgondolkodom azon, mennyire szerencsés vagyok, hogy ebben a korban élek, és ennyi zseniális zenei impulzus ért. “Count your blessings” as they say.

A mexikói származású Murcof Martes című albuma 2002-ben jelent meg. Ahogy ezt leírom, egy pillanatra megborzongok a gondolattól, hogy egy 23 éves albumról beszélünk. Azért is különleges, mert gyakorlatilag ugyanannyira releváns ez a zene ma is, mint a megjelenése idején.

Murcof zenéit egyébként nem olyan régen kezdtem el felfedezni, és a Maíz című szám több okbol is favorit. Sokszor tudok szeretni vagy elismerni zenéket pusztán azért, ahogy keverve vannak, ahogy a tereket használják bennük, vagy akár egy bizonyos fordulat miatt, ami egyedi. Ebben az esetben az intro fogott meg leginkább, de inkább nem lövöm le a poént – hallgassátok meg. Zseniálisan vannak összevágva: a reverb, a hegedű és a glitch-es, mikro-perkusszív hangok, amiket később egy lágy, megnyugtató szőnyeg egészít ki. Örökzöld.

zituli space project

Zituli space project a magyar undergroundból jön, diverz zenei stílusa a trance, techno és a progresszív műfajokat vegyíti. Célja, hogy sámánisztikus, pszichedelikus elemekkel hasson a közönségre: hipnotizálja, figyelemre hívja, megnyugtassa vagy elgondolkoztassa a hallgatóságot. 

Kozmikus zenei békeküldetése a yum hotep című podcastje, mely ősi egyiptomi nyelven "béke veled" köszönést jelent. Ebben a mixsorozatban olyan előadók szerepelnek, akik a zenén keresztül mutatják be egy földönkívülinek, hogy minden rendben van, ha a zenét és a békét alkalmazzuk.

A motherland EP tükrözi, milyen különleges egy album, ha a dobokra helyezzük a hangsúlyt és a fülünket. Ez a treki fura ütemekkel, néhol dubosan, frissen, nagy lélegző terekkel lesz másvilági. Sejtelmesen kezdődik, de azzal tartja fenn az izgalmat, hogy végig az is marad. Az ősi dobok azonnal belehelyeznek egy meditatív állapotba.

Semmi extra, csak loopok mennek, mendegélnek, de pont ez a jó benne. Egy szettben rendkívül jól át tud kötni két hangulatot.

Quantum az album címe, amin ez a trekk szerepel. Nomen est Omen, tényleg kvantum hangzást rejt a megjelenés, az awa awa kiadóhoz méltán.

Újvonalas, gyors, tört ütemekkel is operáló hipnotikus, néhol félelmetes irányok, csodálatos hangkészletek jellemzik az Alterationt. Leginkább ez a vonal húz be mostanában engem. Sok műfaj közül szoktam diggelni és nehéz meglepő, előremutató, igényes elektronikus zenét találni, de ebben a számban nekem minden tetszik. Elegáns, fluid, de közben erős és konkrét.

Úgy szereztem tudomást a Mitra duóról, hogy megláttam, hogy  az Unsafe+Sound bécsi fesztiválon előttem fognak zenélni. Rögtön lecsekkoltam a SoundCloud-jukat, és azonnal elvarázsoltak. Női-férfi live duo, pont úgy, mint az ausztrál OK EG, akiknek hasonlóan izgalmas a vibejuk. A Vivarium olyan, mintha egy kádban lennének a füleim, és egy törzs szeánszának eképp lennék a része. Hasító dobok, misztikus női hang, elfolyó lüktetések. 

A szeptemberben megjelenő 7 számos EP-jüket nagyon várom.

Nekem az idei év eddigi egyik kedvenc techno trackje ez. Óriási erővel cirkulál, élvezetesen tartalmazza a techno jegyeit, nem sok semmi benne és nem is kevés. Csodás érzés, menő bassek, szuperul masterelt mű. Volt egy megjelenése, amit szintén imádtam, ezt egy kisfilmhez készítette.

Egyszer egy sámán bevezetett egy világba, ahol megtaláltam az erőállatom. A béka volt az :))

Errot is egy sámánnak tartom, régóta követem a pályáját, tetszenek az organikus szerzeményei és a kreatívitása. Múlt évben hallottam Ozorán, lebilincselően építette a dj szettet, nem tudtam otthagyni, pedig már nagyon hideg volt.

Ahogy elindul ez a zene a törzsi elemeivel, azonnal egy eltűnt, ősi civilizáció rítusa jut az eszembe. A “békahangok” egyszerre hatnak félelmetesnek és aranyosnak, miközben spirituális jelleget adnak a számnak.  Az egész album mintha egy sámáni beavatás lenne.