MMN: Szerkesztőtársammal váltott üzeneteinkből kitúrtam, hogy először lassan 5 éve hallottunk felőled, egészen pontosan így zajlott:

Azóta nyoma sincs ennek az első számnak (ezen az egy videón kívül), nincs fent a blorp Bandcampen és nem jelenik meg a Discogs oldaladon. Mi történt?

KOBANYA3000: Nagyon jó, még az is rémlik, mintha valamelyik Lahmacunos műsorban kérdeztétek volna Szabit (Gnork, Earth Plates label head – a szerk.), hogy ‘kicsoda kobanya3000?’.

Szerintem mindenki akkor hallott először a névről, egyrészt mert előtte más aliasokat használtam, másrészt ezek voltak az első kiadott számaim. Azt hiszem, egy-két nap eltéréssel jött ki a már említett Earth Plates VA, és a Budapest Juke válogatása, amin szintén szerepeltem egy számmal.

Egyébként nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki ad feedback-et, de az különösen jól esett 2019-2020 körül, hogy egy olyan ismertebb név, mint Gnork meghallgatja és dicséri a zenéimet, főleg hogy be is válogatta egy saját kiadványra. Amúgy is sok mindent köszönhetek neki, a Futureboogie VA se történt volna meg, ha ő nincs, és azóta is küldi néha a kontaktjainak a trekkjeimet.

Szerintem nincsen összeesküvés a szám eltűnése mögött: ha jól emlékszem Szabi valamilyen jogi változás (a Bandcamp Terms and Conditions-e, talán?) miatt a nem saját szellemi termékeinek számító dolgokat levette Bandcamp-ről.

Sok dolog történt az elmúlt öt évben, nem sokkal ezután a debüt(?) után megjelentél a Futureboogien egy számmal, azóta a Dalmatán lettél visszatérő vendég, és elindítottad a Tommy Huracán alteregód. Mindeközben sok műfajt kipróbáltál, a housetól az elektrón át a technóig; az új EP-dről nehéz lenne megmondani, hogy ugyanaz írta, mint azt az első Earth Plates VA számot. Mi az oka annak, hogy mindig valami újat szeretnél kipróbálni? Milyen stílusgyakorlat van még kilátásban számodra?

Nagyon sokféle zenét hallgattam mindig is, ez lecsapódik abban is, ahogyan hozzáállok a zeneíráshoz. Sok műfajban tudok olyan rétegeket/soundokat találni, amik rezonálnak velem valamiért, és többnél éreztem úgy, hogy ehhez nekem is hozzá kell adnom valamit.

A Tommy Huracán projekt is azért jött létre, mert annyi minden volt már besűrítve a KOBANYA3000-be, hogy nagyon inkonzisztensnek éreztem. Vannak producerek, akiknek jól áll az, hogy több műfajban alkotnak, és ezt ráadásul tudják úgy csinálni, hogy a saját hangzásuk valahogy összefogja ezeket a különböző stílusokat (gondolok például DJ Plant Texture-re, akinek a koszos technói mellett a jungle, house és még hip-hop műfajokon belül is sikerül jó számokat írnia). Viszont úgy éreztem, hogy nekem ez nem megy úgy, hogy egy név alatt csinálom a dolgokat.

Régóta próbálkozom techno-val, de korábban mindig túlbonyolítottam/túlgondoltam, és ez azokban az alműfajokban, amikben mozgok, nem egy jó dolog. Pont azt szeretem ezekben a zenékben, hogy egy 1-bar loop-ból (ha az jól van kitalálva) mennyi mindent ki lehet hozni, és akár egy teljes számot felépíteni.

Az utóbbi időben self-released osztottad meg a zenéidet a Bandcampeden (és ezzel egyidőben különféle félfiktív labeleken, lsd. SysEx, Formant), pedig a korábbiakból sejthető, hogy lenne bőven olyan, akinél megjelenhetsz. Miért döntöttél, vagy miért alakult így?

Én őszintén nem tudom jól belőni, hogy adott zenéim mennyire sikerültek jól -  ha kikerül egy új számom, a legelső jó visszajelzésig meg vagyok róla győződve, hogy mindenki utálja. Ebben benne van az, hogy mire eljut egy szám a kiadásig, addigra már rosszullétig hallgattam, másrészt mivel jó zenét szeretnék írni, a hibákat keresem inkább, és nincs meg ugyanaz az élmény, mint mikor először hallok valamit.

Emellett textbook introvert vagyok, ezért az, hogy nyomjam vagy promózzam magam, nekem nagyon idegen dolog sajnos. Ez is nagyon hátráltat abban, hogy minél több emberhez, dj-hez, kiadóhoz eljussanak a zenéim.

A self-release-eknek megvan az az előnye, hogy nem kell senkihez alkalmazkodnom, megjelenésig még kommunikálnom se feltétlenül. Mivel van egy elképzelés a fejemben arról is, hogy hogy szeretném prezentálni a dolgokat, a megjelenések vizuális részét is teljesen én döntöm el, ami nekem egy nagyon jó kihívás szokott lenni.

De dolgozom ezen egyébként, elkezdtem gyűjtögetni kiadós kontaktokat, nyilván sok terhet levenne a vállamról, hogyha csak arra kellene fókuszálnom, hogy a zene rendben legyen. Az előző EP-nél is, de most kifejezetten éreztem, hogy mennyi munka van abban, hogyha az ember jól szeretné ezt csinálni, és még így is biztos, hogy sok mindenre nem gondoltam.

Az új EP-d leírásában belengeted, hogy ezzel soft-launcholod az Unlocked Grooves névre hallgató kiadód. Mi lesz a kiadó koncepciója, mi a terved vele?

Szerettem volna egy kis mozgásteret hagyni magamnak, ezért is inkább soft launch ez –  vannak dolgok, amiket jobb, ha az idő dönt el szerintem.

A kiadó fókuszában a – klasszikus értelemben vett – techno áll, ennél jobban egyelőre nem szerettem volna leszűkíteni. Ebbe nekem belefér sok minden, viszont az is egyértelmű, hogy mi az ami nem – nem szeretnék semmilyen bandwagon-re felülni (nem adnék ki pl. hardgroove-nak csúfolt bouncy techno-t).

Természetesen nincsen checklist, hogy minek kell megfelelnie egy adott zenének, hogy el tudjam képzelni a kiadón, ha meghallgatok egy számot, nekem úgyis azonnal egyértelmű lesz, hogy elférne-e.

Egyelőre a saját zenéimet tervezem itt megjelentetni, de akár azt is el tudom képzelni, hogy később ez változzon.

Zeneileg és vizuálisan is a korai '90-es évek techno esztétikáját idézi számomra az EP. Miért nyúltál ehhez az időszakhoz inspirációért?

Régen is hallgattam/írtam/játszottam techno-t, de az utolsó 1-2 évben kezd egyértelművé válni, hogy ezen belül mi az, amit igazán a magaménak érzek.

Szerintem a kb. 1997-től 2004-ig tartó időszakban nagyon különleges és jó zenék születtek. A klasszikusabb vonalból pl. az olaszok vannak rám hatással (Marco Carola, Gaetek). Tribal, ill. - félve merem leírni - hardgroove szempontból is sűrű volt ez a pár év (Hardcell, Samuel L Session), és amit csak most kezdek felfedezgetni, hogy régen még a tech house is jó volt (Jericho label, Technasia). 

Sok időt töltöttem az elmúlt hónapokban azzal, hogy Discogs-on túrjam ezeket a régi lemezeket, és még így is érzem, hogy rengeteg producer és kiadó van, amit nem ismerek ebből a korszakból.

Pont az ilyen rabbit hole session-ök alatt ragadt rám a korszak vizuális világából is egy kicsi, és az EP artwork-jét, és valószínűleg a label arculatát is ez inspirálja.

A zeneírás mellett a grafikai munkákban is hajlamos vagyok arra, hogy megpróbáljak mindent belesűríteni, viszont megfogott egy-két label vizuális megjelenése az előbb említett időszakból, és szerintem tök jó párhuzam van a zene és az artwork-ök látszólagos egyszerűsége között.