Mike Nylons: ‘Wetland’ EP

Album (EP): Wetland

Kiadó: Farbwechsel (FARB018)

Megjelenés: 2016 január 18. (bakelit: 2017 március)

Egy éve hallgatható a ’Wetland’, aktualitása nem csorbult. Ahogy lenni szokott, késett a lemez.

Most, mintha a kánon egyszeriben kinyújtotta volna ezüstös, monokróm csápjait, konzerválta az értéket és a lobszter disztribútorálta fizikai megjelenéssel kiemelte Janót, végre, zenészként is.

A hangmintázásról és zenei formáiról Nejlon többet mesél ~ 4 x 6 percben, mint bármely opportunista promóciós szöveg, mely mindig a diszkoszvetők atletikus karakterére szabja a DJ-t.

Kép: Borsos Lőrinc – Cars, Water Canon Diptych (Newschool After Siege) (2010)

Mike Nylons zenész, a The Corp. társalapítója, a pult mögül performansz értékű, csigolyából indított headbanggel kíséri piszkos ütemeit. Egy dekonstrukciós, fekete korszakát élő képzőművész (Borsos Lőrinc) egyik fele. Kiterjedt művészi jelenléttel és karizmával bír.

A nyitó ’Eau De Toilette’-ben a lo-fi felütés szépen plántálja a színváltós sorozatba az albumot, aztán fokozatosan teret nyer az erőszak és szeretet: a ’There Is Always A Bigger One’ hallatán ki ne akarna két álló napig verejtéken csoszogni vagy mefisztói daccal a betonozott pultra baszni egy rövidet, majd újra elveszni a tömegben?

A ’Gas (Bring The Swamp To The Disco Or Vice-versa)’ a B1-en egy hommáge á Wolfgang Voigt.

A vészjósló ’Lion In The Way’ pedig maga a jutalomjáték, kivégzés és katarzis. A bedeszkázott ablakokon keresztül szűrődő narancssárga fényben Mike játékosan szemléli az éjszaka sebeit, horzsolásait, gyermekien méregetve saját erejét, mintegy nahát, még ez is én vagyok, majd egy könnyed mozdulattal elszabadítja a poklot vagy épp egy egészen más teret.

Úgy érzem, kiismerte a nyelvet, nem dadog, nem raccsol, nem affektál, tisztán beszéli, legközelebb talán, magáról is többet mesélhetne.

Brutalitásában és nyers mivoltában is képes egyedi szellemet kialakítani, munkája egy pillanatra sem válik üres vonulássá. Nagytermes, fojtott, durva és jelződuzzasztós zene.

A borítót a Hey-Res (érdekes, hogy már két kiadó is magán viseli Jani Dániel kitakart-lekapart montázsait), a mastert Bánhalmi Erik aka SVR készítette.

Új zenék is keringenek, némi csönd után, valenciai Subsist Records-nál megjelent CD válogatás, rajta egy kedvesen nihilista trekk Janótól. A korábbi kiadványaikon többek közt: Modeo; Voidloss; Exium; Stanislav Tolkachev.