Ez az év is bővelkedett számtalan remek kiadványban, mixben, koncertben és egyéb zenei élményben, legyen az akár mosogatógép-hallgatás vagy óvodai anyák napja. Ahogyan pedig azt minden év végén szoktuk az év utolsó napjaiban, jövünk (mi) is a szerkesztőségi évösszegző gyűjtésünkkel. Legek listázva, tőlünk nektek.

voremen

Térjünk a tárgyra: a legjobb albumok 2022-ből, sorrend nélkül, annyi kitétellel hogy egy kiadótól csak 2-t engedtem magamnak választani, hogy ne lehessen jobban rámsütni a nepo-blogger címkét annál, mint amennyire amúgy is.

The Fear Ratio – Slinky (Tresor)

Hip-hophoz közelítő tördelt elektronika mézédes slágerekkel, az ‘Effem’ trekit konkrétan napokig énekeltem magamban.

JakoJako – Metamorphose (Bigamo)

Törékeny, érzékeny ambient modulárral, finoman pattogó szintetikus buborékokkal.

Juhász Tamás – Younger Days (EXILES)

Mediterrán hőhullámok, meditatív elmélyedések és szembenézés a halandósággal az elveszett gyermekkor tükrében.

Obwigszyh – Shards (EXILES)

Sosem voltam nagy techno-fan, ezért mindig nagyon örülök amikor Obwigszyh az egyébként kiváló Műhelyes tevékenységei mellett olyan finomabb, érzékenyebb kiadványokkal is jelentkezik, amelyekben nem a 4/4 dominál. 2020-ban a kedvenc EXI anyagom a ‘personal data’ volt, aminek a ‘Shards’ hibátlan folytatása: a ‘Relikviá’-ban megjelenő, feszültségteljes rezegtetés pedig a legszebb grid-rendszeren túllépő komponálás amit idén hallottam.

DJ Overdose – Powers of Ten EP (Dalmata Daniel)

Ropogós beat-ek, analóg sercegések és ragacsos hangminták egy E-mu SP-1200-ból, fesztelenül grúvi Carpenteri lazasággal.

J. Mono – Redate III (Dalmata Daniel)

Melankolikus és szenvedélyes trekik a lajosmizsei szintimágustól: felvillanyozott szonatinák, beizzított etűdök 40 percben.

The Weeknd – Dawn FM (Republic Records)

Kevesebb diszkó és több sötét, komor szinti; hideg januári mosogatásaim legkedvesebb háttérzenéje, Oneohtrix Point Never kiváló produceri munkája és Jim Carrey tudatunkba hatoló rádiós műsorvezetése.

Mor Elian – Diva Test (Fever AM)

Sodró elektró precízen kidolgozott hangrétegekkel, folyamatosan a föld felett lebegő ritmikákkal.

ZZY – Transmutation (Detroit Underground)

Örökkön változó, foszló digitális terek olyan ritmusképletekkel, amelyek csak nem-euklidészi terekben fedik fel teljes valójukat. Ízig-vérig kortárs IDM.

amaranth_todd – The Body is a Prison (Detroit Underground)

Szilánkos glitch és szívfacsaró zongoraszólamok, háttérzene szakításhoz a metaverzumban. Szintén ízig-vérig kortárs IDM.

asvanyviz2 – terraforma (Self-Released)

Gargantuális zajlavinák, széttorzuló lábdobok és még lofi beat-loopok is megfordulnak a 3 számos, majdnem 10 perces EP-n. Eufória, hidegrázás és fémes rezonanciák profi arányérzékkel.

Autechre / Gescom – Hanalgig

A jó öreg Sean Booth egy szülinapi bulin (Dave Hanal volt az ünnepelt) benne felejtette a CD-jét a laptopban, amiről dj-zett. A lemezen pedig persze Autechre és Gescom trekik voltak, amik aztán jól ki is szivárogtak az internetre (youtube-ra). Szerencsére Sean-nak egy ilyen helyzetben mi sem természetesebb, mint hogy a videó alá kommenteli a teljes, több mint 1 órás anyagon hallható tracklistet, csak hogy mindenki tudja hogy mit hall pontosan. Cheers mate. 

ipapa

Kakuhan – Metal Zone (Nakid)

A Kakuhan Koshiri Hino és Yuki Nakagawa elektronika-cselló duója. Előbbi már szerintem szerepelt a blogon YPY nevű szóló projektjével, de az is lehet, hogy még nem, mindenesetre sokan sokfelől ismerhetik már az urat. Utóbbi elismert csellós, szintén nem ma kezdte hangszerével hajlítgatni az időt és a teret. Kettejük egyszerre laza és fegyelmezett, sűrű, ám de szellős lemeze igazi behúzós füles zene, korai junglet (Photek) idéző tört ritmusokkal és Ligeti vagy Górecki-szerű absztrakt cselló szőnyegekkel. Úgy virtuóz, hogy közben egy percig sem válik arrogánssá.

Derek Bailey – Domestic Jungle (Scatter)

A lemezen hallható felvételek valamikor a 90-es évek elején keletkeztek, szóval ez egy amolyan archív megjelenés. A helyszín London. Derek Bailey gitárfenomén otthonában a háttérben a rádióból szóló kalóz jungle és d&b műsorokkal duettezget. A végeredmény nagyon lo-fi és borzasztóan szórakoztató, egyszerre elidegenítő és otthonos szabad-zene. Számomra üdítően hat a világot elárasztó szuper ambiciózus és rendkívül fárasztó sound design albumok és AV showk sűrű erdejében. Tisztás.

Romperayo – Asi No Se Puede Muchaches (Discrepant)

Nem erre kell menni emberek! Hirdeti a borítón a lovag miközben átgázol egy halom másik emberen. Pszichedelikus prizmán átszűrt kolumbiai pop zene. Fura vokálok, fura fúvósok, fura keverés, fura az egész.

700 Bliss – Nothing To Declare (Hyperdub)

„When I was sixteen, I called my mom on the phone, said ‘I’m not coming home’”. A kollégák bemondták a rádióban is. Tessék kikeresni.

Rosalia – M.o.t.o.m.a.m.i (Columbia)

…és ha már ambiciózus lemezeket említettem…Nem tudom mit lehet még írni erről az albumról amit nem írtak le. Hosszabb wikipédia bejegyzés van róla mint egyes kelet-európai országokról. A hype ez esetben igaznak bizonyult, nem maradt más mint a kalapok megemelése és a kézcsók. A lány, akinek Valie Export tetoválása van és aki nem ment el Madonna hatvanadik szülinapjára fellépni, mert nem ért rá.

gammaw

Blu Ritual – Insects (Recycling Blood) (kepasaparadoks.)

Április 1-én Feloneezy és Cuban Chamber of Commerce lépett fel a Gólyában, a közös MMN bulik elsőjén (lsd. nyitókép). Hogy a két belgrádi közül játszik-e valaki a másik árnyékában, az nézőpont kérdése, mint kiadós valószínű utóbbi ismertebb (nem tudok róla, hogy Feloneezynak lenne-e saját kiadója). A trükkös nevű kepasaparadoks. (vagy nem is olyan trükkös? – a label boss úgy néz ki szereti a spanyol utalásokat) színes palettájáról az Insects a londoni Blu Ritual botanikus rio-inspired lemeze, pár nap híján ez is 2022-es kiadvány. 

Murder Most Foul – Dogfish (3AM Eternal)

“Murder Most Foul”, részlet a Hamletből (magyarul “rút és erőszakos halál”/”gyilkosság, a legocsmányabb fajta” by Arany/Nádasdy), és bristoli jungle producer. Úgy néz ki, ott is van hagyományőrzés, nem csak negyvenesek olvasnak S.-t és csinálnak sample-heavy ragga dzsungelt. Megjelent FFF kiadóján, vele személyesen egy spliten, aki egyébként októberben a második közös MMN-Gólya bulin járt először Budapesten. 

Boki – Relaks (Different Fashion)

Az év személyes vonatkozású zenei highlightja számomra egyértelműen ez a Boki kiadvány (arról a második track). A belgrádi születésű frankfurti mester sokáig maximum live vagy DJ szettjeivel volt kifele látható, és csak közeli barátainak küldte el saját szerzeményeit, de 2022-ben a frissen induló Different Fashion valahogy rá tudta beszélni erre a nyilvános debut-re. A hang az őt ismerőknek trademark Boki, azaz futurisztikus-world dub, ezer brékkel, groove-val és fülbemászó riffekkel. Vivat!