Obwigszyh egy budapesti elektronikus zeneszerző és dj, a Műhely kollektíva és kiadó tagja. Sötét, indusztriális techno kiadványaival jelentkezett már a Műhelynél, a BRVTAL-nál vagy éppen a holland Ōtomo Trax-nél; kísérleti, ambientbe hajlóbb anyagaival pedig rendre feltűnik az EXILES égisze alatt, de jött már ki kazija a dán Fallen Metropolisnál is. Obwigszyh-vel egy izzasztó júliusi estén találkoztam a Palotanegyedben, ahol többek közt szóba került a svédországi rezidenciája, az alkotói metódusai, a soron következő anyagai és egy új, jövőbeli projektje.


Miről szól számodra az Obwigszyh projekt?

Ez lényegében egyszerre a zeneszerzői és a live-ozós projektem is. Leginkább a techno jelenik meg benne, de vannak ambient albumaim és fellépéseim is ilyen néven. Zeneileg nehéz behatárolni, mert több műfaj is megjelenik az Obwigszyh név alatt, gondolok itt az absztraktabb dolgokra is, mint pl a 2021-es Metallic Flood vagy a 2022-es Shards lemezekre. Ez a két világ, a techno és az ambient, zeneileg persze szétválik, viszont alkotóként úgy érzem, hogy nagyon is összetartoznak: hasonló eszközökkel készülnek, illetve formailag is hasonlítanak ezek a zenék egymásra. Számomra ugyanolyan repetitív és izgalmas tud lenni mindkét zenei világ, és organikusan is jön, hogy leüljek csinálni.

Egyébként tervben van egy következő projekt, ami már nem Obwigszyh név alatt fog menni, mert szeretnék egy kifejezetten live-ozós aliast. Nem szeretek Abletonból live-ozni, és szeretnék csinálni egy olyan zenei projektet, ahol egy moduláris szintin lesz a hangsúly. Az évek során kiderült, hogy számomra, és szerintem a közönség számára is az izgalmas, ha minél élőbb és minél összetettebb egy live set, műfajtól függetlenül – ezt pedig úgy érzem, a laptop kiiktatásával és különböző modulok beemelésével tudom a legjobban elérni.

Mitől függ, hogy mikor foglalkozol az egyik, és mikor a másik zenei világgal?

Ez teljesen emocionálisan alakul. Néha úgy érzem, hogy ezt nem is én döntöm el, hanem egyszerűen csak belecsöppenek valamelyikbe. Viszont ha az egyikben benne vagyok, akkor az általában kitart egy huzamosabb ideig. Ha éppen egy ambient albumot csinálok, akkor nem is jön a késztetés, hogy elkezdjek egy technót.

Hány különböző stúdióval és hangszerparkkal dolgoztál eddig?

Az első fontosabb stúdió, ahol dolgozhattam, az a Pécsi Tudományegyetemen, az elektronikus zenei médiaművész szakon lévő stúdió volt. Az alapvető hozzáállásom mindig az volt, hogy amikhez van hozzáférésem, azokat a lehetőségeket használom ki: veszek fel hangokat, cserélgetek szintetizátorokat, ezeket pedig gyakran szoktam csinálni. De ami az alap, hogy kell egy jó gép egy Abletonnal, és valami olyan tér, ahol el tudok mélyedni, ez pedig sok minden lehet. Nem tudom, hány stúdióm volt, de ez sosem számított igazán. Volt, hogy Pécsről Pest felé a vonaton tudtam átszellemülni, és ott jött olyan ötlet, amit meg akartam csinálni. Az előző lakásban, ahol laktam, a kanapén csináltam zenét, és egész jó flow-k születtek abból is.

Mik tudnak inspirációt adni a zenéléshez?

Leginkább zenei élmények, élőben hallott szettek, akár live set, akár dj set. Fontos, hogy ilyenkor több érzékszerven keresztül jön át a zene, tehát lényeges hogy milyen térben vagyok, milyen a közeg, és hogy bennem ez hogyan csapódik le mint élmény. Sokszor az ilyen élmények hozzák meg a kedvemet, hogy mondjuk összerakjak egy négy számos anyagot. Tehát elég gyorsan és pontosan tudnak ezek nekem támpontot adni, hogy mit is szeretnék csinálni a közeljövőben.

Az egyik ilyen legmeghatározóbb élmény a trafós Mika Vainio volt (2014. november, Electrify vol. 6 – a szerk.). Akkor még kevés experimentális zenei élményem volt, és arra emlékszem, hogy beültem, és teljesen szétvitt (nevet). És ennyi, odaolvadtam a kis üléshez amin ültem, és nagyon flesseltem. Egyáltalán nem tudtam beazonosítani, hogy milyen setuppal zenél, teljesen új volt, ahogy az idősíkban elhelyezte a hangokat, formailag is nagyon izgalmas volt, és összességében valami tök új dolgot hallottam. Nagyon bejött a tér is, hogy sötét volt – egy fény volt az előadóra irányítva, és ennyi. Technóban pedig ehhez hasonlóan fontos élmény volt az amerikai DVS1 dj szettje (2015. május, a volt Tesla Budapest Klubban – a szerk.): két lemezjátszóról és két CDJ-ről játszott, gyorsan kevert, és mégis olyan volt, mintha egyetlen hosszú számot hallgatnék, mindez egy 4 órás szettben.

Emellett természetesen hatással vannak a zenémre a belső dolgaim, amiket megélek. Azt nem mondanám, hogy ezeket jelenítem meg konkrétan a zenében, nem versírás-szerűen csinálom a zenét. Mind a könnyebb, és mind a nehezebb időszakaimban van olyan, hogy elkezdek többet zenélni – ezek teljesen intuitívan szoktak jönni.

Folytassuk egy klasszikus kérdéssel: szoftver vagy hardver?

Haha, az örök dilemma… Szerintem sokat segít a producereknek a technika fejlődése, és ebben benne van az is, hogy ma már vannak olyan DAW-ok és szoftverek, amelyekkel nagyon jól lehet egyszerre több mindent csinálni. Nemcsak zenét írni, hanem mixelni és masterelni is. Nálam a mixing már sokszor a hangformálásban is fontos szerepet játszik, ezáltal pedig attól lesz izgalmas egy layer, hogy úgy van keverve, ahogy. Ilyenkor sokszor jönnek ki olyan hangzások, amiket nem tudnék egy szintetizátorral megcsinálni, gondolok itt EQ-zásokra vagy effektek használatára. Ezek nálam már kézre állnak egy laptopon, és nehezen tudnám őket megvalósítani egy hardveres környezetben. Számomra organikusabb, ha egy zenét elejétől a végéig Abletonban rakok össze.

Viszont ez meg is tudja törni az “élőségét” egy adott zenének. Mármint persze meg lehet csinálni, hogy élőnek hangozzon Abletonban egy darab (még ha nem is valós időben csinálom meg a zenét), de az élő előadásnál, a live-ozásnál úgy érzem, hogy nekem sokkal jobban működik a hardver. Tökösebben is szólal meg, mint Abletonban a kis csűrt-csavart dolgok, nyersebb, és szerintem ezáltal hatásosabb és izgalmasabb is tud lenni. De igen, én alapvetően inkább zeneszerzőnek tartom magam, ahhoz pedig jobban működik egy zárt rendszer használata, mint például a már említett Ableton. Ezért van az, hogy mindkettőt szeretem.

Jelenleg mik a legfontosabb eszközeid?

A DFAM az egyik (A Moog szintigyártó Drummer From Another Mother nevű analóg dobgépe – a szerk.), az egy örök klasszikus szerintem, azt sosem fogom eladni. De most kb. egy fél éve pont eladtam három szintimet, mert vettem egy dj-setupot. Ennek része egy Allen & Heath XONE:96 keverő, amiről szerintem ha megtanul jól keverni az ember, akkor az elég hasznos ebben a közegben. Egyébként tervben van, hogy idővel jobb szintiket szerezzek be, amik eddig voltak, addig pedig használom a jól bevált az Abletonos szoftver szintiket és Max for Live-os device-okat. Nagyon szeretem mondjuk az Opalt.

Van olyan eszköz vagy hangszer, amit egyszer szeretnél kipróbálni, de még nem volt rá alkalmad?

Voltam most nemrég Svédországban egy artist-in-residency programon, ahol használhattam egy Moog Voyager-t, az például olyan volt, amit már régóta ki szerettem volna próbálni. Meg volt ott egy Nord Modular G2 is, az is nagyon izgalmas volt, azzal különösen sok időt lehet eltölteni. Azt szívesen kipróbálnám újra, vagy valamilyen moduláros cuccokat, például a Frap Tools USTA szekvenszerét, vagy a Xaoc Devices Odessa modulját.

Tudnál mesélni arról, hogy miről szólt ez a rezidencia, és milyen élmény volt ez neked?

Egy hónapot voltam Stockholmtól 100 km-re egy szigeten, Gotlandon, a Balti-tengeren. Visby-ben volt a rezidencia, amit egy Sten Melin nevű idősebb zeneszerző csinál egy több stúdióval rendelkező épületben. Rajtam kívül még három zeneszerző volt ott. Az én stúdiómban ott volt a már említett Moog, a Nord, egy midi keyboard, egy fasza gép (Abletonnal, Max/MSP-vel meg mindenféle szoftverrel), plusz egy jó kis lehallgató rendszer, egy kisebb Genelec egy mélynyomóval. Igazából az volt a jó ebben, hogy most volt ilyen életemben először, hogy semmi más dolgom nem volt ott, csak hogy zenét csináljak. És amúgy, flesseltem (nevet). Jó, közben félállásban voltam a munkahelyemen, de mégis úgy éreztem, hogy ez, vagyis a zeneszerzés most ott a dolgom. Ez az, amit ott csinálhatok, és van is rá lehetőségem. Elég felvillanyozó volt, elég sok zene is született, nemsokára meg is fognak jelenni.

Teljes alkotói szabadságom volt, nem kellett előre tervet leadni, és a végén sem volt olyan, hogy ott kellett hagynom zenéket, hogy “ezt csináltam”, közös hallgatás sem volt az ottani zeneszerzőkkel. Semmi ilyesmi nem volt, csak megkaptam a helyiséget, ők pedig remélték, hogy használom, vagy kihasználom azt, ami ott van. Izgalmas volt a környezet is – a tengerparton volt, de közben akkor még tél volt. Sokat jártam kirándulni, szaunázni, szóval az egész egy elég nyugis és természetközeli élmény volt.

Mi várható innen kiadványok terén, mi az, amit most már elmondhatsz?

Azt elmondhatom, hogy egy spanyol kiadónál, a Subsist-nél fog megjelenni egy technósabb anyagom. Ez egy nagy album lesz, 11 számmal. Ebből egy párat otthon csináltam, de a nagy részét kint, Svédországban. A másik pedig egy 6-7 trekkes, absztraktabb anyag, amit pedig Eriknek (Kolbenheyer Erik, az EXILES kiadó feje - a szerk.) küldtem el, szóval az nála fog megjelenni – ha minden jól megy, talán még idén. Ezek az anyagok szinte mind a rezidencián születtek, és ennek tökre örültem, hogy ilyen produktív tudtam lenni.

Hogy néz ki nálad egy alkotási folyamat? Akár a technós, akár az experibb zeneszerzési módjaidra gondolva.

Szeretek minden esetben egy teljesen új lapot nyitni, és a semmiből elkezdeni egy zenei munkát. Általában kitekerek egy hangszínt, teszek elé valamilyen szekvenszert, aztán tovább foglalkozom a sound designnal. Sokszor egy szinti vagy drum rack az, amiből kiindul egy vonal, ami meghatároz egy tracket. Aztán ha már összeáll ebből egy loop, akkor azt elkezdem hallgatni, és erre vagy improvizatívan, vagy akár tudatosabb építkezéssel elkezdem hozzárakni a többi layert is. Sokszor egy szintiből csinálok több verziót, és azokat folyatom egymásba.

Jellemzően mire egy ilyen loop megszületik, az 1 órától akár 1-2 hónapig is eltarthat. A loop nálam az az állapot, amiben már megvan a track esszenciája, de ezt még ki kell bontani, hogy track is legyen belőle. Ezt sokszor nem azonnal teszem meg, hanem hagyom pihenni a gépemen. Többször szokott olyan lenni, hogy tudom, hogy van több ilyen track-kezdemény a gépemen; tegyük fel, hogy van ilyenből négy. Közben élem az életemet, majd eszembe jut, hogy hmm, mondjuk ez a négy, meg mondjuk egy fél évvel ezelőtti kezdemény tökre passzol egymáshoz, ezekből pedig lehetne egy anyag. Ezután pedig elkezdek azon is agyalni, hogy ezek milyen módokon kapcsolódnak egymáshoz – ez pedig több motivációt is ad, hogy összehúzzam őket egy anyaggá. Ilyenkor tehát elkezdem az egyiket befejezni, majd rájövök, hogy akkor egy másikat hogyan kéne. Ez a folyamat már viszonylag gyorsan meg szokott történni. Tehát amíg a loop-ot építgetem meg pofozgatom, az több idő, mint a kibontása, befejezése, tehát kész trackké alakítása.

Tehát ha jól értem, tulajdonképpen nem is baj, hogy ilyen az alkotói módszered, hogy úgymond “félbehagysz” ilyen track-kezdeményeket, és ott hagyod őket a gépeden több hónapra, mert egy adott idővel később, ha már több ilyened van, te is jobban látod, hogy ezek hogy állnak össze?

Igen, és amúgy az az érdekes, hogy ezelőtt 4-5 évvel nagyon sok ilyen félkész projekt ment az emésztőbe. Ezek sosem lettek befejezve, mert nem éreztem őket elég potensnek. Most pedig már az van, hogy tök kevés olyan projekt van, amit nem fejezek be.

Ezek a fentebb elmondottak főként a szoftveres-abletonos technózásokra vonatkoznak, de van az a metódus is (amit Svédországban is csináltam egy-két ambientnél), hogy elmerülök egy hardverben, és azzal felveszek mondjuk egy fél órát, amíg azzal a hangszerrel egy utat járok be. Körbejárok egy adott hangszínt, folyatom, és hagyom hogy a hang mozgásban legyen. Ezután pedig ebből a felvételből ollózok össze egy adott hosszúságú darabot. Általában a szintetizátorokkal is valamiféle repetitív szekvenciák szoktak lenni a zenéimben – lehet, hogy 30 másodpercesek, de ott vannak.

Mennyiben más a zenélés akkor, amikor egy live setre készülsz fel, és élőben zenélsz?

Egészen más – nekem a legnehezebb egy technós live összerakása, mert ott úgy érzem, hogy egy funkciót is be kell töltenie a zenélésnek, nevezetesen azt, hogy akik ott vannak mondjuk éjszaka 3-kor, azok ugyanúgy tudják élvezni a bulit, mint előtte egy dj-szetten, ahol minden a jelenlegi sztenderdek szerint kurvajól szól. A cél pedig az, hogy szeretném egy ilyen után ugyanezt a szintet képviselni.

Egy live esetében, x idővel a buli vagy rendezvény előtt elkezdek szépen készülni. Ilyenkor jön egy zenei ötlet, ehhez kapcsolódóan elkezd kialakulni a setup, hogy milyen eszközökkel zenéljek (nekem ez nem szokott fix lenni). Nem szeretek Abletonból live-ozni, tehát igyekszem egy ilyen fellépést csak hardver eszközökkel megoldani. A DFAM mellett korábban Behringer Crave meg Pro-1 cuccaim voltak, meg volt egy acid szintim és pedáljaim. Én szeretem ezt, hogy akár ilyen kicsit szarabbnak tartott szintikben elmélyedjek, összepatcheljem a CV-outputjaikat más szintikkel. Ez pedig nagyon izgalmas volt ebben a 4 hangszerben, hogy mindegyik hatással volt a másikra, és egy masszív hangfolyamot adtak ki. Ez már önmagában más, mint Abletonban elkezdeni sound designolgatni.

Bár, ahogy korábban már mondtam, a DFAM kivételével ezeket most eladtam, szóval mostanában nem nagyon szoktam live-ozni. Most jobban ráfeküdtem a dj-zésre.

Tavaly az Inotán együtt live-oztál Non-Lethal Weapons-zel. Ez az ötlet hogy jött, és milyen volt mással együtt live-ozni, mi volt a koncept?

Ott az volt, hogy Marci jó barátom, és már egy ideje láttam, hogy elkezdett építeni egy modulárt, amivel nagyon jó dolgokat rakott össze. Amikor pedig az Inotás szervezők felkértek, hogy live-ozzak, én úgy voltam vele, hogy számomra és szerintem a közönség számára is izgalmasabb lenne, ha ezt nem egyedül csinálnám, hanem Marcival. Ezt lefixáltuk a szervezőkkel, mindenkinek tetszett az ötlet, és elkezdtünk gyakorolni Marcival. Itt végül még Abletont is használtunk, de a nagy része az egésznek hardver volt, Marci természetesen jött a modulárjával. Nem volt ilyen felosztás, hogy valaki csak perkusszív dolgokat csinál, valaki meg folyósabb hangzásokat – ezeket folyamatosan variáltuk. Ami izgalmas volt, hogy én alapvetően mélyebb, karcosabb hangzásokat szeretek hozni, Marci viszont inkább ilyen matekozósabbak, már csak a modulár lehetőségeiből kifolyólag is.

Dj-ként is szoktál fellépni Obwigszyh néven. Ilyenkor milyen zenéket szoktál vagy szeretsz játszani?

Nekem a dj-zés az fixen techno. Nem vonz különösebben, hogy kilépjek ebből, mert a dj-zésben én ezt szeretem: a repetitív tánczenét, és szerintem én ezt is tudom a legjobban hozni.

Kikkel érzel közösséget a mostani, 2020-as évekbeli elektronikus zenei színtéren?

Alapvetően ugye érzek közösséget a Műhellyel, amit Tamással és Ádámmal viszünk már egy ideje, emellett Temporary Csabival, és a BRVTAL-al is voltak/vannak közös projektjeink. Ugyanígy, az absztraktabb témáim kapcsán az EXILES-zel is érzek kapcsolódást, már csak amiatt is, hogy nekem ott indult útjára ez az alteregóm. Egyébként attól függetlenül, hogy nem érzem azt, hogy sok előadóval egy közösségben lennék, mondjuk amiatt, hogy nem szoktunk együtt lógni, mégis vannak olyan hazai és külföldi előadók és dj-k is, akikkel megvan a közösség-érzés. Amiatt, hogy hasonló dolgokat csinálunk és hasonlóan gondolkodunk, azáltal, hogy egy véleményen vagyunk a technóról – mi a techno, mi nem az, mik azok a mélységei, amiket szeretünk benne, és mi az, ami inkább a popkultúrának szól. Lehetne hosszasan sorolni olyan előadókat, akik hasonlókba vannak, Justyn Nell ilyen például. Szerintem nagyon előremutató, amit csinál, egyszer eljött egy bulinkra zenélni, és szépen egyben volt a szett, amit rakott. Semmi fancyzés, csak techno.

Azt még hozzátenném ehhez, hogy van egy Aslice nevű weboldal és community, ami arra jó, hogy mint producer vagy dj tudsz csinálni egy accountot, a dj-k pedig a bulijuk után betölthetik ide a setlistjüket. Azok a producerek pedig, akik rajta vannak ezen a listán, egyrészt kapnak erről egy értesítést (hogy XY dj ekkor, ezen a bulin játszotta a zenédet), már ez is egy jó dolog, másrészt ezekből ilyen kisebb-nagyobb pénzek is be tudnak jönni a producerek számára. Ebben a közösségben ez egy elég előremutató dolog, plusz feedback is, és ezekből szerencsére egyre több van – és ja, ilyenektől lehet azt érezni, hogy nem kell valakivel feltétlen jóban lenni meg személyesen ismerni, de mégis, amit csinálunk mindannyian, az által egy közösségben vagyunk.

Mit gondolsz a techno jelenéről?

Kb. 4-5 évente szokott változni az, hogy mi számít éppen menőnek a technóban, viszont szerintem az a jó, ha valaki ettől függetlenül tudja kibontakoztatni ezen a műfajon belül azt, amit ő szeret, és át is tudja azt adni 1-2, vagy akár 3-4 órában a közönségnek. Szerintem a technónak ma ugyanarról kell szólnia, mint 30 évvel ezelőtt: hogy emberek eljussanak egy olyan zenei közegbe (akár klubba, akár egy kiadó zenéihez), ahol olyan underground zenei kultúra van, ahol az ember azt tudja érezni, hogy olyan élményt vagy zenéket kap, amik egy rétegebb, mélyebb dolog részei. Ha valaki nincs benne ebben a kultúrában, akkor persze először elmegy ilyen kommerszebb helyekre, mert azokra hiszi azt, hogy az a techno – de szerintem érdemes ezeknél lejjebb nyúlni, körbetekinteni egy város zenei felhozatalában, akár a kiadókat vagy a klubokat nézve. Én pedig ezeket szeretem, ezeket megtalálni, és ilyen helyeket támogatni.

A kommerszebb technóról mi a véleményed?

Nincsen negatív megítélésem róla, sem az ebben mozgó előadókról, sem azokról, akik elmennek ilyen bulikra. Egyszerűen csak nem az én világom – én nem annyira tudom élvezni, ezért nem is vagyok ebben benne, ennélfogva pedig nem is annyira érdekel. Egy másfajta zenei élményt ad, és egy másik kultúrának a részét képezi, mint egy undergroundabb zenei buli. De amúgy van átjárás a kettő között: van annyi önkritikám, hogy azt mondjam, hogy én is kommerszebb zenéket csináltam az Obwigszyh projekt elején, mint most. Láttam másokat is, akik egyikből a másikba mentek át, mindkét irány elő tud fordulni.

Milyen új zenei dolgok foglalkoztatnak mostanában?

Érik már nagyon egy új alteregó létrehozása. Ahogy már említettem, az Obwigszyh-t szeretném meghagyni annak, ami, és szeretnék egy live-ozós, absztraktabb dolgot. Abba egyáltalán nem is vinném bele a technót. A live-ozás alatt pedig arra gondolok, hogy elő tudjak vele adni szintetizátorokkal, akár előre megírt darabokat is.

–

Fotók: Gabor Nemerov

Jelen cikk az EM GUIDE projekt keretein belül jött létre. Az EM GUIDE célkitűzése az európai független zenei magazinok támogatása, és underground zenei színterek erősítése. A projektről bővebben az emgui.de oldalon olvashattok.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.