A Müszi jelenség unikum: floor 1, floor 2, bennük akármilyen bulik, hosszú utak, fetrengők, folyosók, és mindez (egyelőre) Hell molinó nélkül.

A Müszi egy (a) “művelődési szint”, ahol képzőművészek is tanyáznak, mintegy képviselve azt, amikor túl korán érkezve bulik dekorációs workshopjaiba csöppenünk. Itt egy gázmaszkember (Davoria), ott pedig egy feketefehér projektált-hab rács (MUSÉE NOISE). Ez egy buli, ill. egy Müszi buli, a két brigád nem is ismeri egymást.

image

Vagy amikor másnap Maks, mint egy szívsebész műti össze a tökéletes technoszettet egy Selection Sorted bulin  (lsd. nyitókép), a másik teremben pedig ananász forog a kivetítőn, minden színes és két métereseket ugrálnak dj és közönség a Babylon records aktuális “global” bass buliján.

Apropó Babylon, Davoria vs Musée Noise, Sel. Sorted vs Bab. Rec., négy különböző bugyorból való népek (zeneiből biztos, de talán korosztályiból és világnézetiből is) nézegethették egymást a közös helyeken (úgy mint büfé, vécé). A 4es6oson kívül valószínűleg amúgy sok helyen nem találkoznak egymással.

Nem valószínű viszont, hogy zene-szociológiai kísérletről van szó, inkább arról, hogy a Müszi megpróbálja kimaxolni a forgalmat. Így vagy úgy, joggal beszélhetünk a «Müszi jelenségről». A legtöbb hely egyterű (egyflooros), kicsi, de legalábbis nem zegzúgos, intimitásnak alig van helye. A talán egyre oldschoolabb sokflooros dizsi érzést Budapesten csak a Müszi tudja (“gyere igyunk egy vodkát és nézzünk át a másikba”).

Mivel a hang is jó, a Müszit szórakozóhelyként tarthatjuk számon, ami sok szempontból hungarikumabb, mint a konkurencia, egyszerre szimpatikus és néha nehezen komolyan vehető, mert bugdácsolóbb, barkácsolóbb és próbálkozóbb. S mintha humorral állnának a dologhoz (vagy csak nem veszik magukat túl komolyan). Még ha sok is a lépcső, jó ide benézni.