A Nagy Emma Quintetet nem sokkal az első albumuk (Set to Face, 2019) megjelenése után ismertem meg. Egy barátom mesélt nekem a zenekarról és Emma éteri énekhangjáról, én pedig (laikus) jazzkedvelőként kapva kaptam az ajánláson. A Set to Face egy fontos és kedves album volt számomra abban az időszakban, mely sok új benyomással szolgált, és amelyet a mai napig szívesen előveszek. Azóta két lemeze jelent meg a zenekarnak, a Low Frequency Oscillator (2020), majd a Synced (2022). Legújabb EP-jük, a Return április 21-én jelenik meg a Morotva Records gondozásában, melyet április 12-én, szerdán, a Zeneakadémián mutatnak be.

MMN: Ha vannak COVID-gyerekek, akik kicsit máshogy működnek, akkor vannak COVID-zenekarok is. Ti pont ilyenek lehettek, mivel a debüt-lemezetek után rögvest meg is állt a (zenei) élet jó egy-két évre, de azért ti csak felvettetek még egy albumot időközben. Minek köszönhető szerintetek, hogy a zenekar nemhogy átvészelte ezt az időszakot, de még produktívak is tudtatok maradni, és még külföldi hírnévre is sikerült szert tennetek?

NEQ: Az első lemezünk, a Set to face 2019 elején jött ki. Utána volt szerencsére időnk a 2020 márciusi lezárásig koncertezni, alakítani a közös irányt, elképzeléseket, és dolgozni új és meglévő dalokon. A COVID a második és harmadik lemezünk felvételeibe is beleszólt, de szerencsére meg tudtuk csinálni. Annak, hogy a súlyosabb COVID időszak nem szakította szét a zenekart, valószínűleg az az oka, hogy tele voltunk tenni akarással, és mindannyian azt éreztük, hogy a közös utunkat érdemes folytatni. És az sem mellékes, hogy a zenekar 2018-as indulása óta nagyon jó barátok is lettünk. Kifejezetten törekedtünk arra, hogy ne csak munkakapcsolat legyen közöttünk. A külföldi fellépéseket nagyrészt az itthoni versenyek hozták magukkal, illetve az is segített, hogy a krakkói Jazz Juniors showcase-en sikerült nyernünk.

MMN: A budapesti jazz szcénáról mindig az volt a benyomásom, hogy a jég hátán is megél. Egy nagyon összetartó, kollaboratív és termékeny közösség épült fel, amely mindig megtalálja a maga útját az egyre erősödő ellenszélben is (bezárások, kulturális tőke hiánya, stb.). Mi a ti véleményetek a szcénáról, illetve a külföldi fellépéseitek alkalmával milyen hasonlóságokkal vagy ellentétekkel szembesültetek?

NEQ: A jég hátán is megél, ez igaz. Igazából nincs más választása. Szerintünk is kollaboratív ennek a közegnek a nagy része, sokszor mi is ebből merítünk erőt és új impulzust, például egy koncertből, amikor csatlakozik hozzánk valaki akinek szeretjük a zenei világát és tevékenységét. Illetve, ha már közösség és kollaboráció, a Gyányi Marci és Szabó Dániel által létrehozott Morotva Records a mostanában történt legjobb kezdeményezés, amihez mi is csatlakozhattunk. Tapasztalataink alapján külföldön nehéz kapcsolatokat szerezni és fenntartani, de sok nyitott és kezdeményező zenésszel találkoztunk. Ennek a nehézségnek valószínűleg kulturális okai is vannak, angolul kommunikálni, és mélyebb vagy tartós kapcsolatokat építeni nagyon más. Azt hiszem külföldi zenészként a magyar szcénába belecsöppenni sem lehet túl egyszerű.

MMN: A zenétekhez hasonlót leginkább a brit kortárs jazzben véltem eddig felfedezni. Kicsodák, micsodák a fő inspirációitok?

NEQ: Talány számunkra is, hogy miből áll össze az egész, amit végül kiadunk a kezeink közül. Mind az ötünknek megvan a saját  hangzásvilága, és mindannyian otthon írunk zenét, egyedül. A próbákon figyelünk arra, hogy egymás koncepcióját és alapelképzelését a saját szerzeményében ne változtassuk meg. Ha egyenként vennénk kinek ki a fő inspirációja, valószínűleg nagyon különböző és sokféle előadót mondanánk, amivel csak részleteiben találnánk meg a választ erre a kérdésre. De lehet, hogy majd beszélnünk kéne erről öten, és számunkra is világosabb lenne…

MMN: Milyen lesz az új EP?

NEQ: Az új EP hangulatában sokban hasonlít az első lemezre. A nagyon energikus és nagyon meghitt részek gyakran váltogatják egymást, és az egész zenében van némi nyersség. Egyszer magunk között punk jazzként is jellemeztük. Egy napot voltunk stúdióban, ahol a munkát az is nagyban megkönnyítette, hogy egy dalon kívül mindegyiket kipróbáltuk már koncerten is, így sokkal magabiztosabbak tudtuk lenni a stúdióban. Ahhoz, hogy a végeredmény jól sikerüljön, Bobák Bence hangmérnöki munkájára is szükség volt, köszönjük még Czirják Tamásnak a csodálatos mixet, Fenyvesi Mártonnak a csodálatos masterelést, a Morotva Recordsnak pedig azt, hogy a gondozásukba vették az anyagot.

MMN: Hol lehet hallani benneteket a közeljövőben, a születésnapi koncert után?

NEQ: Májusban lesz egy nyolc napos spanyolországi turnénk, ami az eddigi leghosszabb a zenekar életében. Ezen kívül június elsején, mikor hazaérünk, az A38-on lesz közös koncertünk a Hari Drama-val, amit nagyon várunk már.

Köszönjük az interjút a Nagy Emma Quintetnek. Ha tehetitek, hallgassátok meg őket a Zeneakadémián április 12-én, szerdán, ahol Harcsa Veronikával kiegészülve mutatják be legújabb EP-jüket.

Fotó: Tar Ágnes