Megjelenés: 2016. november 12.

Kiadó: Cyst Records

Több a csend, de több a radikális pillanat és az antikatarzis is. Noahstas a paneleken túl.

Noahstas, azaz Barta Bence két éve októberben lépett fel először az UH ötödik demóján egy laptoppal és, ha jól emlékszem, valami kontrollerrel, aztán egy hónapra rá ki is adott egy háromszámos lemezt, az volt a Paneltopia. Nevezzük power ambientnek, minthogy a zajból, illetve a különféle, elektronikusan képzett zajokból eredt, de a hangképek, illetve a környezet leképezése határozták meg a természetét, nem pedig mondjuk a ritmus és valami relatíve direkt üzenet. A Paneltopia elsősorban természeti zene is volt: a betonpanelek rengetegéről, egyrészt szemlélődő, másrészt expresszív.

Ezután még egyszer láttam Noahstast fellépni pár hónappal később fiatal dán noiserek előtt, azóta nem is – de olyan sokszor talán nem is lépett fel egyáltalán.

A napokban megjelent második lemez, az In Fear Of Rot az elsőhöz hasonlóan a Cyst Records gondozásában jelent meg, amit Barta és Agg Lili alapítottak – ez talán a harmadik kiadványuk.

 

 

Az IFOR valamivel hosszabb és némileg összetettebb, de mindenképpen tagoltabb anyag az elődjénél. Illetve a természete is változott. A szemlélődést felváltotta a – monduk úgy – dramaturgia. A power ambientet több helyen tagolja a ritmikus zaj, de a ritmus inkább beszűrődik, beúszik, kiúszik, megjelenik, eltűnik, ritkán domináns. A környezet, illetve a környezeti zaj organikus vagy kevésbé organikus része, viszont a szemlélődést zaklatottabbá és kiszámíthatatlanabbá teszi.

És ez a viszonylagos kiszámíthatatlanság és zaklatottság, a különféle regiszterek és hangnemek, hangos és csendes részek váltakozása az egész lemez nyelvezetét meghatározza. Nagyon izgalmas például az, hogy a halk és az erős zajok váltakozása nem a hagyományos fokozás keretén belül történik, hanem annak, ahogy az egyik a másikat egy váratlan pillanatban ellensúlyozza, kioltja, váltja stb. mindig dramaturgiai funkciója van. És nem túldramatizáló funkciója. Szinte történetméselő noise-t hallunk.

Az In Fear Of Rot a jóval “lineárisabb” Paneltopiánál tehát egy sokkal több árnyalatot és izgalmasabb hangokat felfedő, kavargóbb és néhol felkavaróbb anyag, amelyben több tér jut a csendnek, de a radikálisabb és antikatartikus pillanatoknak is.

Noahstas amúgy nemsokára ismét fellép élőben, itt.