Kiadó: UIQ

Megjelenés: 2016. augusztus 30.

A nyomósori csúszások miatt időben egymáshoz közel jött ki két Olbricht lemez. A Lobster Theremin-es For Perfect Beings és egy EP, Lee Gamble UIQ nevű kiadójánál, a ZZM.

Pedig nem is lehetne ennél aktuálisabb és autonómabb a ZZM. Vagyis kortalan és stílusában fúziós zene, nem hajlik, mégis kortárs, arctalan és személyes. Lehetne folytatni az ellentmondások sorát, minthogy érzelmes és veretős, de az nem jönne ki túl jól.

Szitáló textúrák az ismert és szeretett lo-fi kickkel. Beérett hangzás szerintem, pont eleget ült rajta.

Bekúszó melódiák (’137x3brk’), hajnali révek megfejtéseit sugárzó nyugalom a ’Floa1’ végén, parancsoló musique concrete és IDM közelség az ’J_UC’-ben, Wolfgang Voigt-mélységű erdei harmónia a ’Ktyring’ alatt.

Sok regiszterben mozog, kis kodeines hauz, 90’s lábdob-duplák, meditáció kiterített szinti-szőnyegeken.

Gondoltam, ne csak fekve és ülve hallgassam, legyen kijárt a zene. Meghatott toporgás a villamoson, levegő a teli tüdőben, bólintás, audio healing.

Az itthoni szcéna számára mindenképpen motiváló és összehozó ez a sok inkarnáció és kollab, ami Martin vagy benne van, ott a hoodwear-humorú Crisis, a savszörfös Silf, a Ste Pwri Tmod, persze a Farb, meg ezzekkel egyéb „urambátyámozások”, ugyanakkor worldwide is nagyon jó (mit jó, már bőven kanonizálódott) a recepciója, mind az albumnak, mind az eddigieknek.

Akinek módjában áll hallgassa meg!

S, mint Stephan.