Buli helyett lounge
Mostanra mindenheti praxissá vált, hogy bárok, kávézók, kultúrházak, galériák, éttermek buliztatnak valamirevaló hangrendszer nélkül. Ez nem audofília, hanem műfaji sajátosság, még akkor is, ha valaki a lofi-cozy bárbulik létjogosultsága mellett érvel (például).
Budapesten (Magyarországon) nincsenek klub alternatívák. Teniszes analógiával, a “big four” sütögeti a pecsenyéjét, többé-kevésbé bejáratott klientúrával. A kicsiknek ezekben a boltokban nehezen csurran-csöppen valami (pl.: a “buli napok szentek”). Ez nem is baj, érthető a jelenség, a piaci alapon űzött “alternatív” elektronikus zene virágozzék csak a maga medrében. (Hogy kik is a nagyok, mondjuk közülük páran, de a pontos személyük szinte lényegtelen, mert változnak, eltűnnek, megjelennek.)
Feszültséget generál azonban, hogy nagyok és kicsik mind ugyanazzal főznek: hangrendszer, (organikus vagy kiépített) hangszigetelés és infrastrukúra. Az idei ősz betett ennek-annak, de legyünk őszinték, a Müszi, Gólya, R33, Auróra körüli legújabb fejlemények előtt sem volt nagyon más a helyzet.
A mindenféle crewk sokszor méltánytalan körülmények között próbálnak kedvtelni szenvedélyüknek. A nagymama vécéjébe is bulit szerveznek, amíg az valamennyire tartható kompromisszum. Persze, mondhatjuk, hogy ez az igazi “underground”, amikor menekül a zene (szabadságharcosost játszik), csak az a baj, hogy igaziból nem kergeti senki (vö.). Az pedig, hogy léteznek lakók, bocsátasson meg nekik.
Call for participation
Van kiút, csak több kulturtársadalmi szerep- és felelőségvállalásra lenne szükség. Új helyszínek kellenének, amiket új emberek, új modellek szerint csinálnak. Az itthoni DJ/produceri kultúra egész jó színvonalú (a mindenféle nehéz helyzetekhez képest), az őket kiszolgáló háttér viszont feltűnően amatőr. Ezen kéne változtatni, erősen próbálkozni, piaci, támogatási, adományozási alapokon, amilyen kombinációkban csak elképzelhető.
A nagyoktól reálisan nem nagyon várható el több nyitottság, mert nyilvánvalóan élvezik a monopol helyzetüket. Hosszú távon a diverzitás a cél. Még a jó indulatú projektekkel is elszalad a ló, ha nincs komoly konkurenciájuk. Persze kérdés, hogy mit bír el budapestecske, de ezzel kapcsolatban majd fájjon később a fejünk. ’17 végére egyértelműnek látszik, hogy még a kis budapesti szcéna is kinőtte magát.
Olyan silány a helyzet, hogy egy-két tehetősebb punk a feje tetejére tudná állítani a helyzetet. Pár millióból komoly 100 dB-es projekteket lehetne újítani. Ez persze messiásra várás lenne, inkább melózni érdemes: lobbyzni, meggyőzni, magyarázni, netwörkölni, pályázni, koppanni, addig amíg összejön valami.
