Itt vannak voremen, ipapa, gammaw, Bori és Gergő 2020-as kedvencei!

voremen


J Mono – Redate II (Dalmata Daniel)

A lajosmizsei szintimágus ismét lecsap, a Dalmata Daniel egyik kulcselőadója a 2018-as Redate album folytatását hozta ki az év utolsó hónapjában Redate II címmel. Acides merengések, keserédes szintizések és gyorsan pattogó dobgépek fonódnak össze a mindvégig nagyon erős atmoszférával bíró albumon, ami egyben a Dalmata első kazis kiadványa is.


Renick Bell – groove 11 (outlines)

Ipari zúgások és zörejek szabálytalan ritmusban, mindez a texasi Renick Belltől, aki most éppen Taiwanban lakik ha jól követem, bár idén már ötször költözött a Tokió – Tajpej tengelyen. Bell az algorave egyik zászlóvívője, a groove 11 pedig 20 percben foglalja össze milyen is tud lenni, ha egy tánczene alapstruktúrái szétnyílnak és friss levegőhöz jutnak egy algoritmusban.


Teslasonic – BAR05 (Bar Records)

Tudományos és fantasztikus témák szövik át ezt az EP-t, mind számcímekben mind hangzásban. Analóg prüttyögések és elragadó dallamok az év egyik legjobb electro lemezén, bármelyik scifi film űrhajó-felrobbanós jelenetében működnek.


JASSS – Whities 027 (AD93)

Az a trance lead ami berobban 1.50nél a Turbo Olé-ban még csak hagyján: de amikor 2.19kor kibővül a dallam, felnyúlik pár hanggal, majd ezt lekövetve elmozdul a basszus is, azt tanítani kellene az Akadémián a kontrapunkt-képzéseken. Ha az első szám egy érzelmeidre ható táncjelenet a basszus és a dallamsáv között, akkor a We Solve This Talking egy kiabálásig fajuló veszekedés a két táncos között az öltözőben az előadás után.


Avalon Emerson – 040 (AD93)

Funky basszusgitárok, légies dobolások és bájos, Ibizát idéző vibe-ok tűnnek fel Avalon Emerson legutóbbi háromszámosán, bár sosem voltam még Ibizán de az álmaimban ilyen szokott lenni. Emerson korábbi munkáiban is szeretett természetközeli témákat behozni, ez pedig itt sincs másképp: a madárfüttyre emlékeztető szintihangok és a Winter and Water lassabb csorgásai is remek eszképizmusként szolgálnak a szürke, hideg, covid sújtotta évvégében.

ipapa


Cindy Lee – What’s Tonight To Eternity (Superior Viaduct)

Patrick Flegel Cindy Lee nevű drag perszónája bőrébe bújva járja be a poklot és a mennyet, de leginkább a poklot. Feedbackben lubickoló girl group pszichedélia visszhangzik kietlen posztindusztriális tájakon. Megromlik itt minden nekem.


Mark Fell and WILL Guthrie – Infoldings (NAKID)

Mikrotemporális free-jazz pötyögéssé szelídülő szintetikus gamelán YPY új kiadóján. Szeretem.


Ploy – Unlit Signals (LIES)

Ploy kiviszi a Wembleybe ezt az egész post-bass dolgot, hogy helyrehozza amit Southgate 96-ban elbaszott.


Shakey – Shakey (Palto Flats)

Lázálom szerű, helyenként kaotikus, zavartan is sima ezotéria fura beatekkel Silvia Kastel és Wilted Woman duójától.


Time Cow – Time Cow’s Live Prog Dancehall From Home (Boomkat)

Belassult karatén Dancehall az Equinoxx producer gurujától.

gammaw


Hydromantic – Archipelago (Lifetones)

Az eredetileg frankfurti Martin Maischein talán legújabb kollab-aliasa a Hydromantic, ami tavaly már Atonálozott, idén pedig Hunee Lifetones nevű kiadóján kihozta az maiden megjelenést (mind a duónak, mind a kiadónak), az Archipelago-t. Dobok bis der Arzt kommt.


SILF – Mono Miner / Aces (Dalmata Daniel)

½ SILF Alpár kevés publikus 2020-as megnyilvánulásai közül az egyik a nálunk megjelent (vagy inkább bemutatott) Schnitzel Daze (Für Konrad). S Olbrichttal duóban aztán a Dalmata Dánielnél jelent meg egy split vinil szerintem jobbik oldalán.


QVIRK – KAZÁN (Lahmacun Radio)

A Lahmacun rádió, ahol nekünk is van műsorunk, az első COVID hullám vége felé jótékonysági válogatást adott ki a Kazán Közösségi Ház javára. Ezen a válogatáson volt egy savas-dobos treki egy titkozatos producertől.


Tim Reaper – Deep Within (GODDEZZ)

2020 az évezred partikillere volt, annál is inkább ittam a videó minden percét. Tim pedig régi kedvencem, a pletykák szerint majdnem csinált podcastot az MMN blognak.


Lahma Bass

Augusztusban kicsit jó volt. Végre lehetett megint billegni a Gólyában. Aznap este is a Mogulunk szólt, amit pár hónappal később megmostak.

Bori


Bufiman – Albumsi (Dekmantel)

Kérdés nélkül a kedvenc albumom évben, a félig megtartott nyár zenei aláfestése. Nagyon szórakoztató szövegelésekkel, kimeríthetetlen és cool cucc.


Priori – SCN 4 (DustWORLD)

Idén eladtam a lelkem Priorinak és a montréali szcénának. Az aktualitás mellett azért is esett erre trekke a választás, mert ez indította el a lavinát, de akármi kerülhetne ide tőle.


Vague Imaginaires – L’île D’or ( Not Not Fun)

Általában hajlok a klubzenék felé, pörögni kell egész nap, nem elaludni reggel a metrón, stb. A karanténozás váratlan következménye volt számomra a lohasztó zenei érdektelenség/képtelenség, aztán mikor belejöttem az otthon ülésbe, sikerült rácsúszni végre ilyen nyugis témákra is. Soha ennyi fura ambientet nem hallgattam, de még van hova fejlődni. Ez az album egy grenoble-i kertész munkája, lerí.


Bohren & der Club of Gore – Patchouli Blue ([pias])

Áprilisban mentem volna Bécsbe meghallgatni őket, állítólag egészen eksztatikus élőben, de sebaj, nem ez a legnagyobb terv, amit keresztbe húzott a vírus. Elég komoly, tizedik album, mondjuk az is tény, hogy ez a zenekar idősebb, mint én. Mindig, de most különösen aktuális világvége-jazz.


Call Super – Every Mouth Teeth Missing (Incienso)

Call Super albumtrilógia(?) utolsó(?) fejezete.

Gergő

Stork Natasa az A Nagy Kapituláció c. előadás próbáján.
Simet Jessica a Hodworks társulat új előadásának próbáján
Kiss-Végh Emőke a Dollár Papa Gyermekei: KELET c. előadás próbáján.
Szabó Veronika a bouffon vacsoraelőadás prezentációján.
Juhász Adél (lánccal a kezében) a Gods and Monsters c. előadás próbáján.

A cover képet a Nimova Projeckt készítette.