Mystik Voip interjú

Mystik Voip DJ és a PÉNZ kollektíva egyik alapító tagja. Polgári nevén Kili Zsanna, médiaművész, sajátos grafikái sok kifinomult gyűjtő lakásában lógnak, köztéri munkái között van például az MMN Mag képi ars poeticája, a “pocsolya lufikkal”, vagy a Lahmacun rádió kabalagyümölcse, a “DJ citrom”. DJ-ként egy sajátos hang jellemzi, ami egy tempóban és “fényerőben” kiszámíthatatlan, amolyan dreamy bass stiló. A szeptember 23-ai Gólya x MMN 3.0 esemény fellépője és artwork szerzője.

Ha jól számolom, lassan 8 éve van PÉNZ. Mi maradt, mi változott?

Minden változott, de a lényeg maradt. A PÉNZ barátságokból, közös szenvedélyekből indult, és ezek mentén működik máig. Az indulás óta ma már majdnem kétszer annyian nyomjuk, miközben változik hogy ki milyen intenzitással, mennyi vállalással vesz részt; van, aki külföldre költözött, van, aki gyereket vár, és úgy általában 8 év alatt rengeteg dolog történt a személyes életeinkben és a világban, ami hatással volt az egymáshoz való viszonyainkra, lehetőségeinkre, és így a PÉNZ-re is.

Itthon az emúlt 8 évben végignéztük, ahogy fontos budapesti helyek zárnak be, abban reménykedve, hogy idővel majd újak nyílnak, amik betölthetik azok hiányát, de ez nem, vagy csak részlegesen történt meg. Egyre szűkülnek az autonóm, alternatív művészeti színterek lehetőségei és erőforrásai, ennek mélységeibe nem mennék bele, nemrég volt erről egy jó írás. Ha beltérre viszünk bulit akkor most már szinte csak a Gólya és Kripta azok a terek, ahova szívesen szervezünk.

Elmondható az is, hogy nagyobb, komplexebb vállalásokat tudunk már lehozni, amire az elején gondolni se mertünk volna. A Cselgáncs klubbal közösen már kettő két napos bulit tudhatunk magunk mögött, és télen az AQB-ba csináltunk egy giga ravet, a berlini SiCk CrEw és az odesszai Suck Puck Records csapatokkal, és pont most hétvégén megyünk a SiCk-esek szervezésében Berlin közelében megvalósuló Break and Error fesztiválra, ahol vendégfellépők leszünk.

Nekem, mióta elindult a PÉNZ, változtak a határaim az éjszakai élettel és a bulizással kapcsolatban. Sok mindenben tudatosabb lettem, de az megmaradt, hogy továbbra is az egyik legelérhetőbb legszebb transzcendes élménynek gondolom az elektronikus zenei buliba járást, zenében való feloldódást.

Pont kb. 7 éves a Naturally Spineless is, ami nekem az egyik Mystik Voip himnusz volt. Játszod ezt még, hogy alakul(t) a zenei univerzumod?

Örülök, hogy ezt emeled ki, ez továbbra is etalon nálam, és durva, hogy már 7 éves ez a trekk.

Abban az időszakban, amikor a Naturally Spineless kijött, nekem nagyon meghatározó volt, akkor sok olyan zenével ismerkedhettem meg, amik máig formálják a zenei ízlésemet. Ez részben köszönhető volt a környezetemnek, és annak, hogy a Youtube algoritmusa olyan áldásosan működött még akkor, hogy nagyon mélyre lehetett diggelni azzal, ha ajánlott videóról ajánlott videóra kattingattál kitartóan. Sajnos ennek vége, túlságosan perszonalizált, unalmas, ugyanazokat a tartalmakat meg a nagy nézőszámú videókat dobja ki.

De továbbra is az van, hogy végeláthatatlan inspiráció az internet, és felfoghatatlan, hogy egyik percben hallgathatok valami érzelmes magyar rock zenét, és abban vagyok, hogy Mark Fishernek mennyire igaza volt, és nincs semmi új, csak véget nem érő visszatükrözések, aztán elém kerül Braziliából egy ilyen őrület.

Ami hangsúlyos nálam mostanában, hogy rengeteg női hip-hopot hallgatok. Ez nekem olyasmi, mint másnak a riot grrrl bandák lehetnek. Néha a szó legjobb értelmében véve suttyó, de mindig nagyon nyers és szégyentelen szövegek, erős, magabiztos női hangok, női nézőpontok kihangosítása.

Volt egy hosszabb időszak, amikor kb csak dubstepet volt kedvem hallgatni, és az továbbra is elmondható, hogy a kedvenceim a bass-heavy, tört ütemű, sötét hangulatú zenék. Januárban megvalósult az első Sneaky Times (FB link – a szerk.), ami ezekre a furázós sötét zenékre koncentrál, és a Darkos zenék FB oldal szellemiségét hivatott képviselni.

Nemrég voltam Inco koncerten, aki egy nagyon fiatal tehetséges magyar drill előadó, a nyáron sokat ment nálam.

FUKK THE ROLES szervező is vagy. Hogy látod a fair reprezentáció kérdését a(z elektronikus) zeneiparban?

Vannak pozitív tendenciák, de nem fogok újat mondani azzal, hogy a zeneipar továbbra is egy nagyon maszkulin közeg és nehéz benne nőként érvényesülni. A nők továbbra is alulreprezentáltak, ha a popzenét nézzük, olyan adatot láttam, hogy a Billboard Hot 100 2022 év végi toplistájából az előadók 30 százaléka volt nő, a női producereké pedig mindössze 5 százalék, ami nevetségesen kevés. Még mindig erősek a női sztereotípiák, a nők szexualizálása, a női test tárgyiasítása. Egy férfi popsztárnak elég flanel ingben kiállnia egy stadionba, nőként meg legyél szexistennő, profi táncos, és legyen konvencionálisan vonzó tested, és akkor innen indulunk.

Az elektronikus zenei szubkultúrákban szerintem valamivel jobb a helyzet, mint a mainstream zeneiparban, és én úgy látom, hogy valóban egyre több női dj és producer kap figyelmet és elismerést.

Szerintem azért is jó kollektívákban gondolkozni, nőként különösen, mert egy támogató, biztonságot adó közösség részeként könnyebb érvényesülni.

A FUKK THE ROLES is egy válasz a zeneipar és táncterek maszkulin mivoltára, azért kezdtük el, hogy teret adjunk női előadóknak hazai és nemzetközi, főleg kelet-európai színtérről. Szempont volt az is, hogy olyan sorozatot indítsunk, ahova ha eljössz nőként szórakozni, felszabadultan, potenciális zaklatóktól mentes környezetben bulizhass. Amikor elkezdtük, zászlónkra tűztük a baloldali feminizmus és a rendszerszintű szemlélet népszerűsítését is (nem csak zene) művészeti projekteken és kollaborációkon keresztül, szóval vannak tervek, meglátjuk ebből mit tudunk megvalósítani a jövőben.

A pénzt-tojó-szellem-ember merched legendás. Nekem egy olyan Kili van, ahol zöld szellemnőket tartanak fogva kék csóvák. A mostani esemény cover egy toxikus gőz ajándék szalaggal és a fellépők listájával. Lehet azt mondani, hogy figuratív és interaktív és mondjuk, hogy elvarázsolt-disztópikus a stílusod? Ezt számomra jól kiegészíti az a számítógépes játék (Majd Nálatok), aminek egy rövid változatát elkészítetted még az egyetemen és aminek szinte kész egy teljes verziója.

Elég pesszimista vagyok az emberiség jövőjét illetően, hiszen a klímakatasztrófa árnyékában, elnyomó rendszerekben létezünk egy félperifériás országban, olyan korban amikor egyre súlyosabb az elidegenedés. Próbálok nem teljesen belesüppedni a depóba és nem cinikusnak lenni, hanem értékelni és megragadni a szép-varázslatos dolgokat.

Nekem összekapcsolódik az összes kreatív tevékenység amit végzek, és az alkotást ilyen értelemben az élet inherens részének látom, ami kiterjed annak minden területére, arra is ahogy látom a világot, és ahogy elhelyezem magam benne.

A Majd Nálatokon 2019-ben kezdtem el dolgozni, és olyan képeket, footageket, fotókat használok benne amiket 10+ éve gyűjtögetek. A játék egy disztópikus Budapesten játszódik, saját szociokulturális környezetem jellemző helyzeteit karaktereit hivatott bemutatni. A világot mászkálással, tárgyak nézegetésével, a karakterekkel folytatott párbeszédeken keresztül lehet megismerni.

Azért is vagyok nagyon lelkes a Majd Nálatokkal kapcsolatban, mert ezen a projekten keresztül sikerült eddig a legkomplexebben kommunikálnom azt a világot amit te is szépen megfogalmaztál és amit a grafikáimmal vagy dj szetteimmel is szeretnék átadni. Nagyon várom, hogy elkészüljön, és mások is játszhassanak vele.

Aktuális kedvenc trekk vagy mix vagy mém?

Kedvenc trekk: