A PÉNZ kollektíva egy trademark hangot és életérzést honosított meg (talált fel?) a budapesti közegben. Tekintve, hogy már majdnem tíz éve alkotnak, talán életműről sem túlzás beszélni. Nem tudom, hogy létezik-e a “punkrave” kifejezés, de jobb híján talán alkalmazható a PÉNZ-re, amit egyébként bizonyos kontextusokban (pl. Kripta x PÉNZ bulik és összefonódások) közvetett és közvetlen módon maguk a tagok is kimondanak. Az apropó most egy PÉNZ kazi és válogatás, ami 2024. május 3-án jelent meg, és jól mutatja, hogy annyi év után is sikerül megtartani az eredeti kritikus, nyers, autentikus, és zene head alapállást. Az új kazin keresztül megpróbáltuk megérteni a PÉNZ formulát, ami szinte heisenbergi módon alakváltoztató valahol a tekno-ámen-rave-hardcore-dubstep-bass-art-klub-activist sokszögben. Kísérő képanyag a Bazi Nagy Kazi Comp Release buliról Götz Krisztina által.
2015-ben láttam először PÉNZ-éket, Berlinből friss hazadisszidálás után a Bókay utcai Gólyában, DJ Köd olcsó, zöld színű party lézerfények közepette egy óriás melegszendvicset egyensúlyozva kezdte el a szettjét. Ez a kép mint egy PÉNZ ars poetica maradt meg bennem, amit zeneileg és esztétikailag is nagyon erősnek éreztem – kb. 10 év világjárás után, keresve itthon a tutit.
Röviden, a PÉNZ egy DJ-kből és producerekből álló buliszervező csapat, akik az Erdei rave sorozatról lettek szélesebb körben is ismertebbek. Ezek olyan “techno bulik” voltak, amik Budapest környékén, éjjel folytak, kisebb, de korrekt hangrendszeren, teljes önszervezésben. A páradik alkalom után már 300-400 ember járt ezekre a bulikra, amik híre (és lokációja) főleg privát Facebook események formájában terjedt. A népszerűséget egy nehezen leírható energia táplálta, amit a zene és a közeg (közösség) együtt adott ki. A zenei koktél egy, az ultimatív rave élményhez kiválóan alkalmas és diverz elegy volt – live-ok, DJ-k, egy estén belül különböző zsánerekkel.
Zeneileg a PÉNZ újítás számomra az, ahogy brék alapú, tipikusan angol eredetű zsánereket keverték freetek szerű dolgokkal. Tették mindezt új, hogy a brék (pl. egy-két gyors ámen) nem csak mint trendi dekoráció jelent meg, hanem az úgy-ahogy homogén bass vagy akár dubstep szettek állandó hozzávalói voltak PÉNZ buliknak. Olyannyira, hogy (gyorsabb) bass vonalon sokáig a PÉNZ DJ-k játszották a legobskúrusabb zenéket, és úgy általában, a digger mentalitás egy PÉNZ alapvetés.
Esztétikailag a PÉNZ alapvetően egy lofi dolog, vagy, a jelzőt tudatosan félrehasználva, “punk” – bár például a Norms hardcore punk zenekar énekese, egy tavaly őszi Kripta x Lahmacun radio panel beszélgetésen kifejezetten ellenezte a punk szó eredeti, zenei jelentésén túli használatát. Érdekes módon, pont a Norms és a PÉNZ tagok között is volt átfedés, ami lehetne véletlen is, de szerintem inkább pont egy általánosabb jelenség plasztikus manifesztuma. Az persze korántsem igaz, hogy minden raver punk, még a Kripta és PÉNZ környéki raverre és punkra vonatkoztatva sem – fordítva pedig még annyira sem igaz –, de empirikusan az igaznak tűnik, hogy sok értelemben hasonlót gondolnak a világról, és valamilyen fundamentális értelemben a zenéről is.
További PÉNZ jellemzők a persona és az art, amik valószínűleg inkább egyes PÉNZ tagok belső “lobbijának” (de még inkább tehetségének) köszönhetőek, és nem egy konszenzuális konceptnek. Aki követi a PÉNZ eventeket és kábé minden social media megnyilvánulást, az ismeri azt az utcairodalomféle nyelvezetet, amin keresztül a PÉNZ a követőkhöz szól – itt is érezhető egyébként hasonlóság Kriptai Klaudia hangjával (a Kripta punk tanya képzelt lakója és PR-osa). A másik jegy pedig az a képi világ, amit én, ha már irodalmaztam, megkockáztatok művészetnek hívni, és ami sokszor szinte “túl szép” a PÉNZ-hez; mint valami elemi erő, ami nem tud a pixeles wordart smiley-k mögött maradni, és ami több mint egy-két momés tag rutin működése. Ez komoly talentum, ami egy csodálatos csavart ad ennek az amúgy is komplex PÉNZ jelenségnek. (Érdekesség: van PÉNZ honlap.)
Az elmúlt években kicsit módosult a PÉNZ profil: többször is hívtak neves külföldit, különböző indoor helyeken szerveztek bulikat (ezek közül jelenleg is futnak a Gólya és a Kripta szériák), sőt, még egy kétnapos fesztivált is csináltak. Közben a tagok is egy csomó mindenen átmentek, de alapvetően még mindig ugyanaz a crew mint az elején (esetenként kicsit más státuszban), sőt új emberek is csatlakoztak.
A KAZI
Szóval majdnem 10 év PÉNZ működés után jött ki ez a válogatás kazi. Saját elmondásuk szerint régóta ülnek rajta, és a tartalom egy része már korábban feltöltésre került itt-ott saját profilokon, de ettől függetlenül érdekes látni, hogy egy PÉNZ fajta rebel brigád hogyan képzeli el a válogatás formátumot. Először is, a Bandcamp digitális megjelenés mellett kazin, ami egy príma PÉNZ szuvenír a viszonylag ritka merch-ek mellett. Ami az összeállítást illeti, a PÉNZ ős producerei több számmal is megjelennek a válogatáson (DJ Köd, Alley Catss, vagy DJ Frontin), vannak új zeneszerző beszállók (Benzin, Mystic Voip), más régi alapemberek egy-egy számmal (Afterstef, DJ Zsaru) és esetleg nem a megszokott néven (Neverballer, ÄGYBASZARÁS), viszonylag újabb tagok (Simatöcs), és egy rezidens vendég is (Saboteur). A számokat ambient átvezetések kötik össze (kazi exkluzív), számomra egyébként picit Majd nálatok sztilóban; ebben a szekcióban külön kiemelném a Vincze Lilla ’Maradunk a Duna partján’ alapú betétet, ami az ambientnek egy nagyon igaz értelmezése.
A duplázók (egy esetben triplázó) három olyan DJ-producer, akik az itthoni (és szerény-biased véleményem szerint globálisan is simán) a szakma csúcsa. Mindhármuk esetében szinte megható azt látni, ahogy az évek során megtalálták és tökéletesítették a saját hangukat.
DJ Köd egy basszuszene és dob-programozó guruvá vált; a ’3AM’ egy éteri bass/brék himnusz, az egyik legerősebb darab, amit valaha hallottam tőle. A ’Jancsiszög’ egy pompás footwork; régóta tudjuk már, de jó emlékeztető, hogy nem csak lengyel és szerb (és nem tudom még milyen) szkénája van ennek az eredetileg nagyon nem európai műfajnak. A harmadik ‘Rönk’ pedig egy slow pace dub-sub-bass monster. Ha sync ügynök lennék, akkor ezt javasolnám az új Dragon Ball moziba.
A sample-ök egy külön fejezet a kazi kapcsán. Kezdve mondjuk DJ Frontinnal, aki egy felfoghatatlan mestere a legrandomabb mintákból legnagyobb rave slágerek építésének. A ’Töltény’ alapja egy Tibbah nóta, amiből egy olyan sokrétű megőrülést csinál, ami instant hit. A Busta Rhymes sample-ből induló ’Balkan Ya Neck’ nem csak ironikus, hanem az eredeti fölpitchelésével zeneileg is egy másik, tökéletes, új zenei produktum. A Frontin-i világ egy 10/10-as manifesztációja egyébként ez a megunhatatlan mix, ami saját és szelektált számoknak egy egészen különleges összevarázsolása.
DJ Zsaru sötét dáré trekkje (’Gutter Tech’) egy másik élmény. A vokál sample nélkül is erős, a dumával pedig, ami részletek a Creation Is Crucifixion tech aktivista/metál-core zenekar egy koncertjéről, húzószám lesz ez is.
Mystic Voip talán első produceri munkája a ’Spiral Obsession’ egy Uzumaki manga megfilmesítésből mintáz, ami olyan finom és (ál)ártatlan, hogy szinte teljesen elvonja a figyelmet (talán a clap-ek miatt is) a hard techno-szerű alaptól. (Sokszor meghallgatva arra jutottam, hogy ha lenne PÉNZ house, akkor az ilyen lenne).
Alley Catss egy olyan PÉNZ-es, aki sok más néven és sok máshol is zenél és jelentet meg zenéket, emellett saját kiadót is visz. A válogatásra felkerült két track közül a ’toenrl’-ről először azt gondoltam, hogy Alley Catss-hez képest egy tiszta és békésebb hang (csodálatos sztintitémákkal), de a szám végére itt is eléggé összekuszálódnak a dolgok. A ’jyTLS’ egy számomra inkább trademark Alley Catss hangzás: digitális-koszos dara-dáré, egy hc-val vegyített rave disztópia, és végtelen ötlet.
Neverballer (aka dj pici cigi) ’an ambiguous report about the end of the world’ számcím adása szokatlanul segítőkésznek hat, azt leszámítva, hogy szerintem totálisan félrevezető. Ennyire életigenlőnek még talán sose hallottam a művész urat, a szám nekem olyan mint egy német szappanopera OST rév-brék legjobbkedvű széttrancsírozása.
Egy vendég Saboteur trekk is helyet kapott a kazin, ami a címéből ítélve egy óda a “tipikus vidéki diszkós dezodorhoz”. Ő egyébként nem más, mint kidwar, csak live code setup helyett Abletonozik és a ‘Malizia Uomo’-t hallgatva nem csoda, hogy jól megértik egymást a PÉNZ-zel.
Új produceri szárnypróbálgatás a legjobb a strandon. A kőkemény Benzin (korábban MZ/X) liquid mood-ban és Ableton export drukkban: a ‘Beachvibe’ fullos napfelkeltés trekk (azt talán könnyebb összehozni mint a strandot, bár azt hiszem, keleti tekniválokon előfordult már PÉNZ beach rév is).
Végezetül két idézet.
“Szóval a simatöcs stílus szerintem nem létezik. Nincs két ugyanolyan live, legalábbis eddig nem volt. A felvételek is random otthoni liveozgatások közben születnek. A stílus és a tempó mindig az adott lelki állapotom és a sampleren lévő aktuális bank metszete. Szeretem a schranz, acid, hardcore, jungle hangzást, és persze nem tudok dönteni, ezért sokszor mindez egyszerre szól. Persze nem kell mindig megvadulni! Viszont ez a kazin lévő track egy kaotikus napon lett rögzítve.” – Volt szerencsém beszélgetni Simatöccsel a ‘templomi trutyipisztoly’-ról.
“ez is én
megint én
nem is én
szanaszét
nem elég
hol a fék
hol a vég
nem is cél”
A fenti sor rövid részlet a ‘BORDERLINE’ szövegéből. Az szerző DJ Csipsz, akivel az mc-zés mint műfaj a PÉNZ portfólió egy pár éves újítása. Ha már rave punk, akkor rave mc, ami pl. jungle vidékeken egy ismert dolog, de ez itt más. Egy rizikós ötlet, ami pénzéknek jól sült el. Nagy részben DJ Csipsz szövegei és habitusa miatt is, ami szinte egy antizsánert csinál – ez az alapvetően ironikus-szatirikus megközelítés amúgy, most hogy belegondolok, az egész PÉNZ világ sajátja, ami aztán az évek során elhagyta az iróniát és saját szeriőz formátummá lett. Na de, az ‘ÄGYBASZARÁS’ DJ Csipsz (szöveg & vokál) és B. “savfiú” M. (zene & hangszerek) közös projektje.
A dzsesz a végére pedig egy közös örömdzsemelés a’la PÉNZ.
(Múlt héten voltam Lyonban a Nuits Sonores fesztiválon, amiről valószínűleg csak annyi szöveges kritikám fog születni, hogy kérjék fel a PÉNZ-t az egyik stage kurálására. A fesztivál discourse programjában sok szó esett a futurizmusról, fellépőket kérdeztek (Abadir, IBAAKU, Marina Herlop, stb.), hogy hogyan látnak megvalósítani egy “futurista” hangot. Nem vagyok benne biztos, hogy egy nagy fesztiválnak és az egzisztenciálisan attól erősen függőknek (mint a fent felsorolt alkotók) van-e esélyük erre; mindenesetre, és alkalmazva a zenei futurizmust a rave kultúrára, azt hiszem, hogy a PÉNZ sikeresen forradalmasította a rave receptet.)
A képek a Majd Nálatok végigjátszás videóból származnak.
Jelen cikk az EM GUIDE projekt keretein belül jött létre. Az EM GUIDE célkitűzése az európai független zenei magazinok támogatása, és underground zenei színterek erősítése. A projektről bővebben az emgui.de oldalon olvashattok.
Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
