Bánkitó, győzz meg minden évben újra

Időpont: 2016. július 14-17.

Bánkon akkor is lehet szuper fesztiválod, ha nem látsz egy darab fellépőt sem – persze van miből válogatni, és érdemes is. Legyen a kedcenc programod akár Szabó Benedek a tónál a naplementében, Kornel Kovacs az éjszaka csúcspontján ködben és lézerben úszó BAR72-nél vagy a Middlemist Red beérett rockkoncerteje az Északi színpadon, a budapesti éjszakai élet minden szelete hozza a legjobbját a bulinegyed kedvenc fesztiválján. Érdemes viszont beérni ennyivel?

Péntek délelőtt a tavon gumimatracon úszkálva, stégről stégre ismerősökkel találakozva egyértelmű: nem véletlen szeretjük ennyire ezt a fesztivált. Remek estén van túl a Bánkitó, az elmosott szerda este után mindenki kárpótolva lett, érkeznek sorban a fellépők, töltődik fel energiával mindenki, és mosolygó, egymást ölelgető embereken kívül nem nagyon látni idén sem mást. A belváros idén is tart néhány nap szünetet, az ismerős arcok itt csapolják most a sört, a kedvenc klubjaink rezidensei a tóparton cipelik a lemeztáskát vagy gitártokot. Örömmel nyugtázhatjuk: javult a kommunikáció, szervezettebb a működés, profibbak a színpadok, bizonyos területek fejlődtek az idei évre.

Nem felhőtlen azonban az öröm, a korábbi égető problémák mellé felsorakoztak újabbak, és határozottan világítanak rá: van bizony, ahol fel kell nőni a fesztivál a méretéhez, ha szeretné megtartani kiemelt és elismert szerepét, közönségével együtt. Az elmúlt néhány hétben rendszeresen merült fel a kérdés: miért kerül láthatóan többe a fesztivál, ha a program nem változott számottevően, és más, költségnövelést előrejelző tételekkel sem egészült ki a kívülről látható terv. Remek kontraszt, és mindenképp építő versenyhelyzet az I. Kolorádó Fesztivál helyzete: ha majdnem ugyanez megy fele jegyárral, ráadásul közelebb Budapesthez, elsőre, szinte hiba nélkül, komolyabb bakik nélkül, akkor mire fizetünk?

Gazdaságilag tökéletesen indokolható, ha ugyanakkora, vagy megnövekedett keresletnél is el tudod adni a jószágodat magasabb áron, lelked rajta mennyit kérsz érte. Hol van viszont a non-profit, közösségi jelleg, hol van az a jófej fesztivál, amit ismerünk? Nyilván a pénz jó helyre fog menni, hiszen olyan alapítványok állnak a szervezés mögött, akiknek a tevékenységével bármelyik látogató vagy kritikus azonosulhat, ezen a fronton biztosan nincs hiba. Visszatérve a gazdasági keretekből a közösségi programszervezés világába, könnyen található néhány dolog, ahol a következő években rendet kell tenni a Bánkitónak. Amint leesik az eső, még mindig totális a káosz, fedett helyen letelepedni lehetetlen, a vizesblokkok pedig egyébként sem funkcionáltak már megfelelően, hát még kritikusabb körülmények között. Évek óta nem változik semmit a vendéglátás a táborban, bár a tóparton már vannak pozitív fejlemények. A programfüzetet pörgetve tudnánk azért kidobálni néhány nevet, külföldi blogokon kutakodva pedig választani néhány olyan friss és feltörekvő előadót, akiket a fesztivál az azt megelőző bő fél éves periódusban bemutathatna, és teltházas koncerten adhatna az aktuális popvilág egy szereplőjének és kedvenc közönségének egyaránt. Nem is kellene messzire menni, a BAR72 meglépte már idén: Sean Dixon, Red Rack’em vagy Kornel Kovacs bármelyik menő nyugati fesztiválon is játszhatta volna szettjét.

Összegezve röviden a két oldalt: még mindig az egyik legjobb dolog itthon, ami a fesztiválpiacon történik; hálásak lehetünk, hogy van a Bánkitó, a Rakéta vagy a Kolorádó, viszont bőven van miben fejlődni, hogy ez a szerep meg is maradjon. Idén sem láttam egy színházi előadást sem, nem vettem részt egy kerekasztalbeszélgetésben sem – idén is megfogadtam, hogy majd jövőre fogok, remélem, hogy lesz miért akkor is.

Képek: https://www.facebook.com/bankitofeszt