Kelet-Közép-Európa legizgalmasabb showcase fesztiváljai

Miben különbözik egy showcase fesztivál egy hagyományos zenei eseménytől, és milyen lehetőségei vannak annak, aki feltörekvő előadóként a kelet-közép-európai régióban próbál érvényesülni? Cikkünkben bemutatjuk a környező országok négy legizgalmasabb showcase fesztiválját, köztük a Budapest Showcase Hubot.

A zenei showcase fesztiválok az utóbbi évtizedekben meghatározó platformjaivá váltak a globális zeneipari ökoszisztémának. A formátum története egészen 1987-ig nyúlik vissza – ekkor rendezték meg először Austinban a South by Southwestet (SXSW), ami mára kiemelt fontosságú zenei, film-, interaktív média- és oktatási fesztivállá nőtte ki magát. Ezt 1990-ben a kölni (majd később egészen a 2011-es megszűnéséig a berlini) Popkomm, 1995-ben pedig a torontói North by Northeast (NXNE) követte. Európa két legmeghatározóbb, legnagyobb közönséget és legtöbb szakembert vonzó showcase-ét ezután alapították: a gröningeni Eurosonic Noorderslag (ESNS) 1996, a nevét a helyi piroslámpás negyedtől kölcsönző hamburgi Reeperbahn pedig 2006 óta működik – ezeken a fesztiválokon olyan, akkor már nem teljesen ismeretlen, de még nem világhírű előadók mutatkoztak be, mint James Blake (ESNS, 2011), Ed Sheeran (Reeperbahn, 2011) vagy épp Rosalía (ESNS, 2019). Érdemes még megemlítenünk a szintén 2006 óta létező The Great Escape-et, amit évről évre Brightonban rendeznek meg – 2011-ben Sufjan Stevens, 2012-ben Grimes, 2014-ben Charli XCX, 2016-ban Stormzy, 2018-ban pedig a Fontaines D.C. játszott itt közvetlenül azelőtt, hogy berobbant volna a köztudatba.

Egy sajátos, hibrid koncepcióról van szó: bár a showcase-ekből nem hiányzik a hagyományos értelemben vett fesztiválélmény sem, a fókusz a hétköznapi koncertlátogatásról átkerül a szakmai hálózatépítésre és a nemzetközi karrierek beindítására. A fellépők – gyakran karrierjük kezdeti szakaszában járó, feltörekvő formációk – ezeken az eseményeken szakmai közönség előtt mutatkozhatnak be: koncert- és fesztiválszervezők, kiadók, menedzserek, újságírók és más zeneipari szereplők adják a hallgatóság jelentős részét. Ők egyébként maguk is sokat profitálhatnak egy-egy ilyen showcase-ből, hiszen nagy eséllyel találkozhatnak (számukra) új trendekkel, izgalmas hangzásokkal és olyan artistokkal, akikkel aztán együttműködhetnek valamilyen formában.  A showcase formátum sajátossága, hogy a koncertek jellemzően csak 30–40 percesek, és gyors egymásutánban zajlanak; a programot gyakran szakmai konferenciák, panelbeszélgetések, workshopok és különféle networking események egészítik ki. 

Amíg tehát a hagyományos zenei fesztiválok legfőbb célja az, hogy a közönség jól érezze magát, addig egy showcase inkább a szakmának szól – még úgy is, hogy teljes outsiderként is tökéletesen élvezhetőek ezek az események. Ezzel együtt a legtöbb – nem szakmabeli – vendég is inkább azért jár showcase-ekre, hogy olyan artistokat ismerhessen meg, akiknek a híre más, online csatornákon sokkal kisebb eséllyel jutna el hozzá.

Az ilyen eventeken leginkább olyan előadók jelennek meg, akik a saját mikroközegükben már egy ideje hullámokat keltenek, de lehet, hogy nem volt még nagyobb (külföldi) fellépésük. Nem egy underground Ki mit tudról van tehát szó, sokkal inkább egy gondosan kurált ugródeszkáról; egy következő állomásról, ahol a saját szcénájukból kilépve teljesen új közönségnek mutathatják meg magukat az artistok. Ha valaki körül már egy ideje ott van a buzz, egy jól sikerült showcase fellépés hatalmasat lendíthet a nemzetközi karrierjén – a Platon Karataev európai turnélehetőségein bizonyára nagyot dobot az ESNS-es és a reeperbahnos fellépésük, a The Qualitons pedig a SXSW-en adott koncertje után 2019-ben első magyar actként a KEXP stúdiójában vehetett fel egy élő szettet. 

Ezek a rendezvények egymás összeköttetési pontjaiként is működnek, hiszen, ha valakit egyszer elhívnak egy showcase-re, ott nagy valószínűséggel minimum egy másik hasonló esemény munkatársai is hallják majd a koncertjét. Aki ennél is biztosabbra szeretne menni, annak regisztráció után általában lehetősége van speed meetingek során pitchelnie a projektjét számtalan (showcase) fesztivál booking agentjei számára – ha valaki egyszer bekerül a körforgásba, a megfelelő összeköttetések révén egyre nagyobb eséllyel léphet fel újabb és újabb showcase-eken.

A leírtakból viszont az is felsejlik, hogy ezeken a rendezvényeken nagyon fontos szempont a piacképesség, a zenei termék (vélt) eladhatósága: bár akadnak kivételek, a showcase fesztiválok túlnyomó többségén a hagyományos zsánereken és/vagy klasszikus hangszereken alapuló, szélesebb közönség számára is hozzáférhető előadók dominálnak. Jól szemlélteti ezt a tendenciát, hogy 2025-ban a The Great Escape-en Saya Noé, Maluridé és OIEE képviselte a magyar szcénát, az ESNS-en a makrohang és a Freakin’ Disco, az SXSW-n pedig a MORDÁI koncertezett. Apropó SXSW: idén először az austini showcase mellett júniusban Londonban is tartottak egy különkiadást, ahol a Lahmacun Radio által kurált színpadon swanasa, Új Bála, Polldarier, a csicskakoporsó, a Hakumba és a Sauropoda lépett fel. Bár elég izgalmasra sikerült az este, az itteni tapasztalatok is azt mutatják, hogy egy ilyen léptékű eseményen sosem a zajos, experimentális actekre lesznek a legtöbben kíváncsiak. 

Mivel ezeken a flagship fesztiválokon tényleg elég komoly a verseny, a kisebb, esetleg kísérletibb magyar acteknek első körben inkább a környező országbeli showcase-ek valamelyikére van esélye kijutni – ezekből viszont szerencsére nincs hiány.

MENT

A minden évben Ljubljanában megrendezett MENT fesztivál és konferenciasorozat 2015-ös alapítása óta egyértelműen a régió legfontosabb és legsokoldalúbb showcase-évé nőtte ki magát. A legutóbbi, 2025. február 12–15. között tartott MENT-en 27 különböző országból érkeztek fellépők: a Szlovéniával határos összes ország mellett szinte mindegyik balkáni és balti államból meghívtak legalább egy előadót. Ami látványos, hogy az egyesült királyságbeli projekteknek nagyon komoly platformot jelent a fesztivál – idén nem kevesebb mint hét előadó is innen érkezett –, de egy-egy európai kötődésű formáció tagjaként ausztrál, marokkói és eritreai művészek is felléptek Ljubljanában. Az tehát biztos, hogy komoly lehetőségekkel és széles látókörrel bír a kurátori csapat, ez pedig a reprezentált zenei műfajok puszta számából is egyértelmű – a metáltól kezdve a Turkish popon át psychedelic microtonal jazzig nagyjából mindent megtalálunk itt. Külön öröm, hogy a szervezők nem elégszenek meg azzal, hogy az „elektronikus zenét” gyűjtőfogalomként használják: a teljesség igénye nélkül idén a jungle, a modular techno, a dark ambient, a deconstructed club és a sound art címkére is szűkíthette a keresését az, aki pontos képet szeretett volna kapni a fellépőkről a MENT honlapján.

A fesztivál párhuzamosan több helyszínen zajlik Ljubljanában – ezek közé tartozik a Kino Šiška, az ország talán legfontosabb újhullámos koncerthelyszíne, ahol a két nagyobb terem mellett több multifunkciós előcsarnok is helyet kapott. Kiemelt helyszín az AKC Metelkova Mesto nevű „autonóm szociális és kulturális központ” is: a fiatalok által szervezett összművészeti központ 1993 óta a Jugoszláv Néphadsereg volt főhadiszállásán, több mint 12 ezer négyzetméteren egy deklaráltan illegális squatként működik. Hasonló, eredeti funkcióját elvesztett épület a volt városi erőmű is, ami ma Stara Mestna Elektrarna néven évközben színházi előadásokat fogad, a MENT idejére pedig átmenetileg koncerthelyszínné avanzsál. Ezek mellett a ljubljanai várban is rendszeresen tartanak programokat, de fontos venue még jó pár hagyományosabb zenei helyszín, például a Gala Hala vagy a Channel Zero is.

A masszív és sokrétű zenei felhozatal mellett a MENT minden évben élő interjúkat, panelbeszélgetéseket és speed networking eseményeket is tart. Ez utóbbiak mindig egy-egy konkrét ország piacára fókuszálódnak, így mindenki az igényei szerint döntheti el, hogy cseh, horvát vagy épp német booking agentek figyelmébe szeretné ajánlani a zenéjét, az előadásokon pedig általában a klasszikus, kifejezetten feltörekvő előadóknak szánt témák kerülnek elő (Amplifying Local Sounds to Meet Global Sync Industry Demands vagy épp Release Strategies and Creative Marketing in 2025).

Magyar fókusz:

Idén az ESNS kapcsán már említett makrohang mellett a Decolonize Your Mind Society, illetve a vokális dark ambient/industrial vonalon mozgó The Allegorist játszott a fesztiválon magyar színekben, de az elmúlt években iamyank és a blindblindblind-nál nemrég friss albummal jelentkező Polldarier is megfordult itt. Ők mind-mind olyan nevek, akik a saját közegükben már valamekkora követőtábort építettek, mielőtt elhívták őket Ljubljanába, de ha valakire esetleg még nem kapná fel a fejét a MENT csapata, egy open callon keresztül neki is van lehetősége kijutni – igaz, ehhez profi videóklipet és koncertfelvételt is elvárnak.

SHARPE

Szlovákia egyetlen újhullámos zenei showcase-fesztiválját már a helyszíne is különlegessé teszi. A 2018 óta évente megrendezett SHARPE-ot a kezdetektől a Nova Cvernovka nevű, a helyi művészeti életben betöltött szerepe alapján nagyjából az art quarter budapesthez hasonlítható épületben tartják, ami szintén az enyészet felé vezető útról fordult vissza. Sörfőzde és raktárépület helyett Pozsonyban egy 1950-es években épült, 2011-ig működő kémiai szakiskolát alakítottak át kreatív térré: az itteni műhelyekben és stúdiókban, koncert- és színháztermekben egész évben zajlik az élet, de coworking iroda, bár, bisztró és pékség is működik az épületben, emellett a bárki számára elérhető, magánkollégiumi rendszerben bérelhető szobáik bizonyos részét hajléktalanoknak tartják fent. Abszolút közösségi térről van tehát szó, és ennek a szellemiségnek egyfajta kicsúcsosodása a minden tavasszal megrendezett showcase, amit az épületben és annak kertjében, 6-7 különböző színpadon – plusz néhány eldugottabb teremben – tartanak.

A SHARPE a MENT-hez hasonlóan egyben zeneipari konferenciaként is funkcionál. Természetesen az itteni programban is megjelennek a bejáratottabb, univerzálisabb témák (például Next Level Sync: Music Meets Gaming vagy Merch, Streams & Empty Dreams: Making Touring Work), de idén volt szó például az extrém és kiszámíthatatlan időjárási jelenségek fesztiválszervezésre gyakorolt hatásáról, a zene és a politikai aktivizmus kapcsolódási pontjairól és arról is, hogy zeneipari szereplőként milyen módokon viszonyulhatunk az AI térnyeréséhez. Emellett speed meetingekre is volt lehetőség (többek között a Waves Vienna, a MENT, az ESNS, a Music Week Poland és a Fekete Zaj képviselőivel), egy listening sessionon pedig tíz kiválasztott fellépő zenéit véleményezte a szlovák Radio_FM, a cseh Radio Wave, a brit The Line of Best Fit és VICE, valamint az ESNS egy-egy munkatársa.

Magyar fókusz: 

Idén áprilisban a Freakin’ Disco és Villő játszott itt Magyarországról; tavaly nekem (yibai) volt lehetőségem bemutatkozni a Nočná nevű helyi elektronikus zenei eseménysorozat SHARPE-kollabján, 2023-ban pedig Alley Catss képviselte a hazai kísérleti szcénát.

Kisebb szabású és kevésbé felkapott rendezvényről van szó, szóval egyáltalán nem negatívumként írom le, hogy itt azért nem akkora a merítés, mint a MENT-en. Az idei a fellépők közel fele szlovák származású volt, és bár jött például egy feröer-szigeteki formáció is, túlnyomórészt tényleg a hazai szcénából és a környező államokból érkeznek az előadók. Úgy tűnik, inkább a helyi tehetségek showcase-elésén van a fókusz, emellett pedig egyfajta pluszként érkezik néhány cseh, osztrák, magyar vagy épp német projekt. Lehet, hogy ennek, a külföldről érkező artistok alacsonyabb arányának köszönhető, hogy Budapestről Pozsonyba átvonatozva az eddigi karrierem legfigyelmesebb, legprofibb és legbefogadóbb élményében volt részem, de az is lehet, hogy csak simán figyelmes, profi és befogadó emberek csinálják a SHARPE-ot. Egyébként ide is van némi esély open callon keresztül eljutni, ennek általában az előző év novemberében van a határideje. 

SONIC TERRITORIES

Az elektronikus zene, a hangművészet és az audiovizuális kísérletezés terén Ausztria egyik legmeghatározóbb fesztiválja a 2018 óta minden évben megrendezett bécsi SONIC TERRITORIES. A legtöbb showcase-szel szemben – ahol leginkább az köti össze a fellépőket, hogy a karrierjük elején járnak – itt egy tematikus eseménysorozatról van szó, aminek már a hivatalos bemutatkozó szövegében is megjelenik a formák és műfajok határainak feszegetése, mint cél – a SONIC TERRITORIES magára a „hangzás felfedezésének ünnepeként” utal. Bár itt sokkal inkább a sound art áll a középpontban, a SONIC TERRITORIES annyiban kifejezetten hasonlít a legendás linzi Ars Electronicára, hogy minden évben egy sok különböző módon megközelíthető, valamennyire viszont mégis aktuális koncepció mentén épül fel a program – ez tavaly „Breaking Free”, 2023-ban „From Liminal Attraction To Intra-Action” volt, a 2025-ös kiadást pedig október 17. és 25. között „Life Is Good In The New Real” jeligével rendezik meg. A szervezők tehát igyekeznek lekövetni az aktuális kulturális, technológiai és társadalmi változásokat – ahogy írják, az idei kiadás semmiképp sem az AI térnyerésének ünneplése, sokkal inkább egy ezzel kapcsolatos kérdésfeltevés. Azt ígérik, hogy az idén ősszel showcase-elt projektek, bár aktívan használják a mesterséges intelligenciához hasonló technológiákat, mindezt úgy teszik majd, hogy közben megkísérlik párbeszédbe állítani egymással a „digitális fikciót” és az „organikus valóságot”. A fesztivál idén az AI, a VR vagy épp a szenzoralapú hangtájak ütközési pontjait keresi az ökológiával és az emberi testtel. 

Ebből az erősen tematizált és aktualizált programból is érezhető, hogy a SONIC TERRITORIES nem szigorúan szakmabelieknek szóló eseményként pozícionálja magát, nincsenek például speed meetingek booking agentekkel vagy épp masterclassok az európai turnézással kapcsolatban. Ettől viszont ezek a zeneipari szereplők még ugyanúgy részt vesznek a fesztiválon, ami abból a szempontból mégis showcase-nek tekinthető, hogy Ausztriából és a környező országokból érkező feltörekvő hangművészeknek, producereknek és DJ-knek ad bemutatkozási és networking lehetőséget egy nemzetközi közönség előtt. Ez a kapcsolatépítés viszont nem előre megszervezett keretek között, hanem a megszokottnál spontánabb módon történik – erre kiváló lehetőség például a Performance Hacklab, ami egy minden „művész és gondolkodó” számára open callon keresztül elérhető közösség; a kiválasztott alkotók a fesztivál ideje alatt közösen dolgoznak egy performanszon, amit aztán egyetlen egyszer adnak elő, az utolsó napon. Tavaly szintén ingyenes, nyilvános workshopok keretein belül improvizálhattak és léphettek fel együtt zenészek, diákok és civilek a lengyel Adventurous Music Plateaux programján.

A MENT-hez hasonlóan több helyen párhuzamosan zajló fesztiválról van szó – tavaly központi helyszín volt a 22. kerületi VHS Kulturgarage, de a Képzőművészeti Egyetem (dieAngewandte) mellett belvárosi(bb) művészeti terekben és szórakozóhelyeken (például a Minus Offspace-ben vagy a rhizben) is voltak koncertek, DJ-szettek, listening sessionök és workshopok. Ez utóbbiak között volt például Seba Kayan „Decolonize Electronic Music” című foglalkozása is, amin a résztvevők közösen kísérletezhettek a nyugatitól eltérő (akár már meglévő, akár vadonatúj, saját fejlesztésű) hangolási rendszerekkel.

Magyar fókusz:

Magán a szigorúan vett fesztiválon Magyarországról eddig egyelőre Thea Soti játszott 2023-ban (ugyanabban az évben, amikor a phononnál nemrég lehengerlő új albummal jelentkező és az itthon is ismerős Sturmherta is), Mákó Rozi pedig egy 2022-es „EXTENDED” spinoff-eseményen lépett színpadra.

Budapest Showcase Hub (BuSH)

A pozsonyi, ljubljanai és bécsi kitekintés után érdemes azt is megnézünk, mi milyen szerepet töltünk be a régió feltörekvő artistjainak showcase-elésében. A szigorúan magyar előadókra fókuszáló veszprémi Music Hungary és a világzenére specializálódott RITMO mellett (amely a Hangvető által koordinált, EU-s kofinanszírozással működő platform, az UPBEAT tagja) Magyarország egyetlen nemzetközi showcase fesztiválja 2016 óta működik Budapest Showcase Hub néven. A BuSH önmagát könnyűzenei klubfesztiválként és konferenciaként definiálja, ez pedig mind a helyszínválasztásban, mind a zenei felhozatalban evidens: jellemzően populárisabb zenét játszó, exportképes produkciók lépnek különböző budapesti klubok színpadjaira. A MENT-hez és a SONIC TERRITORIES-hoz hasonlóan a BuSH-t is elcsíphetjük a főváros számos pontján: 2023-ban például az Akváriumban, a Turbinában, a Gödörben, a Black Hallban, a Központban és a Rumbach Zsinagógában is voltak koncertek, tavaly pedig, amikor a szokásos 30-35 fellépő helyett 19 meghívott érkezett, két helyszínen – az A38-on és a Három Hollóban – zajlott a fesztivál. Ezzel kapcsolatban egyébként Somló Dániel, a fesztivál egyik alapítója elárulta: költségvetésbeli okok miatt már az is csodával határos, hogy a 2024-es kiadást végül sikerült megszervezniük — cserébe viszont az idei, tízedik BuSH minden eddiginél nagyobb szabásúnak ígérkezik.

A BuSH az elmúlt években az ESNS által alapított European Talent Exchange tagja is volt; a hálózatban tavaly körülbelül 130 európai fesztivál vett részt, köztük a MENT, a SHARPE, a Reeperbahn, a The Great Escape és a Sziget is. A kezdeményezés a hálózatban részt vevő zenekarokat és előadókat hivatott segíteni, leginkább fellépési lehetőségek formájában – tavaly így érkezett a BuSH-ra Meowlau X Val Szlovákiából, Kitty Florentine Észtországból és I Love You Honey Bunny Csehországból. Erre a listára alanyi jogon rákerül az, akit elhívnak az ESNS-re; idén a magyar előadók közül a makrohangot és a Freakin’ Discót bookolták ezen a rendszeren keresztül különböző európai fesztiválok.

A BuSH évek óta az Új-Kelet fesztiváljaként hivatkozik magára – leírásuk szerint ez „egy kurátori vízió egy képzeletbeli térről, ahol a közép- és kelet-európai zenei tehetségek kibontakozhatnak. Magába foglalja a térség fővárosainak zenei szcénáit Bukaresttől Tallinnig – beleértve Vilniust, Belgrádot, Kijevet, Prágát, Ljubljanát és Budapestet is.” Ebből a szempontból tehát mindenképp mást képviselnek, mint a MENT vagy a SHARPE: a 2016-os indulás óta egy portugál, egy német és négy osztrák előadó érkezett a fesztiválra, őket leszámítva viszont tényleg csak az általuk Új-Keletként definiált területről hívtak fellépőket (ennek a régiónak általában Pozsony, Varsó és Riga is a része, de volt olyan év, amikor Athén, sőt Moszkva és Minszk is rajta volt a térképen). A koncepcióba nem nehéz belelátni Magyarország és Budapest nyugat és kelet között ingadozó szerepét – a felsorolt országok előadói közül van, aki nyugatabbra jut el és van, aki keletebbre merészkedik azáltal, hogy zenél a BuSH-on. Nem véletlenül szerepel a Hub sem a fesztivál nevében: egy regionális csomópontról van szó, ami képes arra, hogy új piacokat nyisson meg a fellépői számára.

A BuSH a már említett klubzenei fókusz mellett abban az értelemben is klasszikus showcase-ként funkcionál, hogy előadásokon keresztül igyekszik hozzáférhetőbbé tenni az érdeklődők számára a zeneipari know-howt – tavaly tartottak zene filmhez való jogosításával (sync) kapcsolatos előadást, reflektáltak a showcase fesztiválok manapság betöltött szerepére és a kelet-európai zenei fesztiválok jövőjére, de volt Lengyelország-specifikus panelbeszélgetésük is. Emellett a Granturismo nevű speedmeeting-sorozat keretein belül ismerkedhettek meg az artistok koncertszervezőkkel és promóterekkel, egy open callon keresztül pedig bárki megmutathatta a demóját a londoni Earth Agency vagy épp az amszterdami MassiveMusic képviselőinek, akik ezeket egy nyílt listening sessionon, az A38-on véleményezték.

A BuSH idei kiadását október 29. és 31. között rendezik, és a cikk írásáig egyelőre az első 13 nevet jelentették be. Észtországól érkezik Alonette, aki „vallomásszerű dalaiban szívből áradó folk-popot kever a 70-es évek nosztalgiájával.” A név mögött Anett Tamm énekesnő áll, zenekarjának tagjai (köztük Erki Pärnoja, Marti Tärn, Raun Juurikas és Martin Petermann) pedig Észtország legelismertebb zenészei közé tartoznak. Bemutatkozó lemezük, a Compass 2025 márciusában jelent meg, és azonnal kritikai sikert aratott Észtországban – minden bizonnyal ennek az anyagával érkeznek Budapestre is.

Az electro-rock’n’rollt játszó belgrádi Auf Wiedersehen mellett érkezik a pilseni kötődésű, a folkot szintetizátorokkal és dobgépekkel vegyítő Ida The Young, a „mágikus folk-pop” vonalon mozgó dalszerző-énekesnő KiKi Ljubljanából, és az „avant-pop heart-breaker” Kadjavsi Bukarestből. Viktor Ori – akit sokan a 2014 és 2024 között aktív Shallov énekeseként ismerhetnek – tavaly novemberben jelentette meg első szólóalbumát a pozsonyi weltschmerzennél, és valószínűleg ezt a szlovák (és Adela Mede jóvoltából néha magyar) nyelvű, ének- és gitárcentrikus anyagot mutatja be a BuSH-on is. Még ennél is frissebb, idén márciusi albummal jön a shoegaze és a dream pop elegyét kövér analóg szintetizátorokkal mixelő litván Kyla Vėjas, illetve az elmúlt évek legsikeresebb szlovén alternative/indie rock zenekara, az MRFY is. (Anélkül, hogy ezt bármilyen szempontból is értékmérőként használnám: havi 21 ezer Spotify-hallgatóval az eddig bejelentett fellépők közül messze ez a két zenekar a legismertebb név a fesztiválon.)

A névsorból kitűnik az NFNR néven alkotó ukrán Olesia Onykiienko, aki a klasszikus klubzenei műfajok helyett kísérleti elektronikus zenével dolgozik. 2022-es SHAPE+ bemutatkozó szövege szerint leginkább a polifónikus textúrák és az indusztriális field recordingok foglalkoztatják; szólóprojektje mellett filmekhez és színházi előadásokhoz is szerez zenét, valamint a Womens Sound Ukraine nevű platform alapító kurátoraként is tevékenykedik. A 2022-es orosz invázió óta továbbra is Ukrajnában él, adományt gyűjt és jótékonysági koncerteket ad.

Magyar fókusz:

A hazai szcénából már biztosan fellép a Telekom Electronic Beats 2020-as Popping válogatásalbumán feltűnt, szintipopot játszó Cabrio Cat, a house-t élő énekkel vegyítő Swim Swim Naked, a nemrég új EP-t kiadó post-punk/indie rock VIDAL és a magyar kortárs jazz színterén egyre nagyobb hullámokat keltő (de amúgy ezen a címkén jóval túlmutató) Nagy Emma Quintet. A fellépők és a szakmai programok végleges listája még várat magára – már csak azért is, mert idén két előadót is egy (nemrég lezárult) open callon keresztül hívnak el a szervezők.

Az összeállítás a teljesség igénye nélkül készült – a régió összes jelentős showcase fesztiváljának részletes bemutatása túlmutat a cikk terjedelmén. További hasonló rendezvények a környező országokban:

SHIP (Horvátország, Šibenik), SPIKE (Bulgária, Plovdiv), Changeover Festival (Szerbia, Belgrád), SONICA (Szlovénia, Ljubljana), Czech Music Crossroads (Csehország, Ostrava), Next Fest (Lengyelország, Poznań), Music Week Poland (Lengyelország, Varsó), Sea You Music Showcase (Lengyelország, Gdansk), MMB Showcase – Mastering the Music Business (Románia, Bukarest), Waves Vienna (Ausztria, Bécs).

Jelen cikk az EM GUIDE projekt keretein belül jött létre. Az EM GUIDE célkitűzése az európai független zenei magazinok támogatása, és underground zenei színterek erősítése. A projektről bővebben az emgui.de oldalon olvashattok.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.