🔗 Mentalien és Kin Teal

Mentalien

Mint sok DJ, Mentalien is zeneőrült volt fiatal korától kezdve. Egy idő után függősége leginkább a jungle-re és a drum & bass-re összpontosult. Később bővítette zenei palettáját, és elkezdett mélyebben elmerülni más műfajokban is, mint például a UK garage, a house, a techno és sok más izgalmas stílusban, amelyek beleillenek a 'bass music' kategóriába. Mentalien a magyar színtéren aktív rádiós műsorvezetőként és az újságírással is foglalkozott éveken át. A legendás Impulsecreator (drumandbass.hu) írója és szerkesztője volt, valamint a nyomtatásban megjelent New Noise-nak és magyar DJ Mag-nek is írt. DJ Rennel közösen vezeti a Dzsungel Könyve rádióműsort, amely kéthetente jelentkezik a Tilos Rádión. RIGHT TIME névvel pedig jungle bulikat szervez mostanában Pankával, Benccel és Zoommal.

Ez az ősz nekem Tim Reaperről szólt. A Hyperdubon megjelent, Kloke-kal közös debütáló albuma, a Dwarde-dal együtt kiadott jungle techno, hardcore EP-je vagy a Best Intentions label első kiadványa mind kiemelkedő pillanatok voltak az utóbbi hónapokban számomra. De nyilván a legfőbb ok, amiért lázban égtem (égek) vele kapcsolatban, az a november 15-i Right Time bulink, aminek sztárvendége a Future Retro London főnök volt. Életem egyik legjobb buliélménye volt az az est a Gólyában, sosem fogom elfelejteni és baromi hálás vagyok minden résztvevőnek és bulizónak, meg persze Timnek, hogy ilyen különlegessé tették az első külföldi vendég DJ-s eseményünket. A Juice című track okozta a legintenzívebb dallamtapadást a közelmúltbeli terméséből, főként azért, mert amint meghallottam, a Show Me Love-ra (Robin S) asszociáltam. Nem tudom nem dúdolászni fejben erre a zenére a ‘90-es évek eleji klasszik house vokálját, de ettől függetlenül is imádom Timnek ezt a tempós, bulizós oldalát.

Lefto Early Bird tavasszal kiadott albumának nyitánya a Diane Charlemagne című track. Egy-két számot leszámítva elkerülte figyelmem a Motherless Father LP, de október elején a fent említett dal vokalistájától, Iman Houssein-től kijött egy remix, amibe már szerencsésen belefutottam, miközben Gilles Peterson remek kiadójának (Brownswood Recordings) új megjelenései közt turkáltam. Elakadt a lélegzetem a számcím láttán, ugyanis Diane Charlemagne az, aki Goldie legendás zenéjén, az idén 30 éves Inner City Life-on énekel. Nagyon fontos dal ez számomra, mert az egyik legelső találkozásom a jungle és dnb stílusokkal ‘97-98 magasságában az Inner City Life-on keresztül volt. Kis nyomozás után összeállt a kép: Lefto Early Bird életében is rendkívül meghatározó volt ez a szám és a Diane Charlemagne címre keresztelt zenéjével tiszteleg előtte. Az eredeti is gyönyörű, de Iman Houssein remixétől nem térek magamhoz sokadik hallgatás után sem. Rengeteg izgalmas részlet rejlik benne, szívbemarkoló és úgy van rendkívül erős sodrása, hogy közben könnyű és puha. Ez a track pörgött nálam mostanában messze a legtöbbet, volt jó pár olyan nap, amikor csak ez szólt loopolva órákon át. Megunhatatlan.

Kedvenc budapesti lemezboltom, a Soul Cure Records első szülinapján botlottam bele véletlenül ebbe a Simbad zenébe, miközben ‘90-es évekbeli klasszik amcsi house lemezeket keresgéltem, mert abból nekem sosem elég. Hát ez a lemez se nem ‘90-es évek, se nem kifejezetten house, és igazából Simbad kapcsán is csak annyi rémlett, hogy ő jó. Lecsaptam a bolt lemezjátszóira, hogy gyorsan belehallgassak a kiválogatott korongokba, amíg mindenki más a szomszédos teremben élvezte az amúgy tök jó koncertet. Megvolt az AHA pillanat, amint a tű érte a lemezt: ezt a számot ismerem és imádom. Egyik legnagyobb kedvenc dj-m, Benji B pörgette viszonylag sokat a rádióműsoraiban, még nagyjából tizenöt éve. Nagyon fincsi broken beat track, fülbemászó vokálokkal – legjobb lemezes találatom az utóbbi hónapokban.

Nem tudok betelni a 160-170 bpm körüli hibrid zenékkel, amik például jungle, dnb, juke, footwork, house, techno, hardcore, grime, bass, stb stílusokból merítenek és azoknak jellegzetes elemeit vegyítik. Szeretem ezeket játszani az alapvetően jungle és dnb szettjeimben a Tilos rádión és gyakran sorolom be őket e két műfaj alá, mintha szorosan oda tartoznának. Pedig sokszor csak a tempó közös, de ha hangulatban passzolnak, miért is ne vonnék párhuzamot? Ezzel a kis “csalással” igyekszem mutatni a hallgatóknak, hogy ezek a műfajok továbbra is képesek újat mutatni. Tehetséges grazi pajtásom, Sun People szerintem abszolút éllovasa ennek a hibrid mozgalomnak és a nemrég megjelent After The End EP-je egy tökéletes összefoglaló abból, hogy ezen a vonalon mire képes producerként. A Forward lényegében egy minimal techno szám 160 bpm-en, ennek megfelelően egy közel ötperces, minimális eszköztárral operáló menetelést kapunk, amiben ott bujkál kicsit a juke, footwork és halványan a drum&bass és jungle is. Hipnotikus darab.

TikTok doomscrollozás közben fedeztem fel októberben ezt a ‘92-es számot és ez bizonyíték arra, hogy a TikToknak igenis van értelme. :D Imádom az ilyen szexuálisan túlfűtött és enyhén “cunty” garage-house számokat, amikben nagyjából ismeretlen arcok magyaráznak, beszólogatnak, “énekelnek”, miközben finoman pumpál a forró orgona és zongora téma. Ilyen zenék hallatán mindig nagy szívfájdalmam, hogy melegként a számomra nem túl barátságos magyar valóságból nem tudok teleportálni menő new yorki klubokba a kilencvenes évekbe és elveszni csodás, queer emberekkel teli tánctereken. Azt a különleges és felszabadító hangulatot, amit ez a zene áraszt, itthon szerintem csak Daniel Moritz vagy Koni vogue balljain lehet elcsípni.

Kin Teal

Kin Teal egy budapesti producer és DJ, akinek hangzása organikus, kézzelfogható, és a klub kultúrában gyökerezik. Szabadon vegyíti az akusztikus és a gépi textúrákat, amivel a természet és az emberi lét közti kontrasztot és hasonlóságot fejezi ki. Ez a gondolatvilág egy erős törtütemes, basszuszenei köntösbe van bújtatva, ami a világ minden tájáról merít. Live szettjeiben nem csak meglévő számait rendezi új formációkba, de bemerészkedik új, improvizált tájakra is.

Az ősz számomra elég sok személyes változást hozott, így kevesebbet volt időm eljárni bulizni és kevesebbet játszottam is. Ezt lekövetve többnyire atmoszférikusabb, meditatívabb zenéket hallgattam. Carmen Villain sok ideig megmaradt futós zenének számomra (igen, ambientet hallgatok futáshoz :D). Viszont idén egyre többet kezdtem hallgatni mind a régi, mind az új kiadványait, és lassan az egyik kedvenc előadómmá avanzsált. Az idei Nutrition EP-je szuper izgalmas, texturális dub, viszont amit ide választottam, az az előző nagylemezén található. A szám gerincét alkotó tabla-szerű perkusszív szólam nagyon jól keretezi a fájdalmas tompított trombitafutamokat. Van benne egy lassú menetelés, ami bólogathatóvá teszi, és könnyen elrepíti a 7 és fél perces menetidőt.

Az ausztrál-libanoni DJ Plead-től rengeteg számot betehetnék, de talán ezt játszottam legtöbbet az elmúlt időben (ebben a mixben is például, amit a This Is Our Time kiadónak készítettem). Izgi a 6/4 alatt ismétlődő dallam benne, amitől ha egy másik számmal kevered, elcsúszás érzetét kelti, miközben tempóra egyeznek. Jó szellős, nincs benne semmi fölösleges elem, amit nagyon szoktam tisztelni (és amiben nekem sokat kell tanulnom) – kell hozzá egy magabiztosság, hogy azt mondd producerként, hogy "ennyi elég, így megállja a helyét a szám". A Livity Sound, ahol megjelent, pedig talán a kedvenc kiadóm, hangzásra őket érzem legközelebb a saját zenémhez is.

Az idei Inotán volt lehetőségem Verraco után játszani, aki nem csak az egyik legkurrensebb és felkapottabb kiadót vezeti (TraTraTrax), hanem kiváló producer is mellé. Erősen föladta a leckét, mert a techno, a különböző latin műfajok, és még a pop között is nagyon simán mozgott, majd jungle-lel zárt. Ezt a számát sokat hallgatom mostanában, mert amellett hogy dallamos, brutális sound design munka van benne. Van egy kicsit grandiózus hangulata, de nem veszi magát túl komolyan sem, és folyamatosan váratlan fordulatokat tesz.

Tristan Arp számomra az egyik legizgibb előadó mostanában, amikor felfedeztem, rögtön meg is vettem a számai nagyobbik részét. Külön öröm, hogy idén az ő kiadójukon jelenhetett meg az EP-m, és még össze is tudtunk futni amikor Mexikóvárosban voltunk az év elején (akkor ott lakott épp). Ajánlani tudom a Wisdom Teeth-en pár hete megjelent nagylemezét is, de most egy perkusszív klub zenei számot választottam tőle. Egyszerre tud kedves, érdekes, és nagyon grúvos lenni. Fontos neki, hogy a zenéi természetes, vagy természetesnek ható mesterséges hangokból építkezzenek (ezt én is osztom). Nagyon erős világépítő jellege van a zenéinek, rögtön lehet hallani a számain, hogy ő csinálta őket, anélkül, hogy ismételné magát.

Ez a szám sokat pörgött nálam mostanában, és Mor Elian is egy jó példa arra, hogy erős saját hangzásvilágot alakított ki magának, mégis újat tud mutatni időről időre. Ez igaz a Fever AM kiadóra is, amit Rhyw-al vezet. Igazából mókás techno-ként tudnám jellemezni, sok disszonáns, de nem sötét elemmel. Egész experimentális vizekre is eveznek a kiadóval, de (számomra) mindig táncolható zenéket hoznak ki. A B-side is kiváló, az törtebb, de hasonló hangulatú.

Jelen cikk az EM GUIDE projekt keretein belül jött létre. Az EM GUIDE célkitűzése az európai független zenei magazinok támogatása, és underground zenei színterek erősítése. A projektről bővebben az emgui.de oldalon olvashattok.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.