Fausto Mercier (Nagy Roland) neve minden bizonnyal ismerős a hazai kortárs
elektronikus zene követőinek. Az EXILES-tól indult (és náluk a mai napig mastering
engineer feladatokat ellátó) artist hangzására eddig egyfajta digitális-apokaliptikus
hangulat volt jellemző. Sötét, bass-heavy, dob-központú zenéi fokozatosan vettek
egyre dekonstruáltabb irányt és váltak műfajilag egyre kevésbé besorolhatóvá.
Persze Fausto az eddigi megjelenésein is dolgozott finom, éteri hangzásokkal, de ez
projekt-szinten még sosem volt annyira tetten érhető, mint a Misinput Tycoon-on.

Ugyanazon világban (egyfajta posztapokaliptikus tavaszban) létező, összefüggő
számok kompakt közössége ez – a nyolcszámos hosszba nem fér sallang. Csak
elvétve akadnak ritmusképletek vagy ütemmutatók, eleve sokkal kevesebb a dob, mint
az eddigi munkákon. Ha energikus a hangzás, akkor azért általában a dallam
staccato-szerű lüktetése a felelős; ezek a hangminták lényegében egyszerre töltenek
be perkusszív és dallamvezető szerepet. Valódi sound design-albumról van szó: a
legtöbbször felismerhetetlen eredetű hangok az utolsó paraméterig kimunkáltak.
Minden pont úgy és pont ott szólal meg, ahogy és ahol kell; semmi sem tart tovább a
kelleténél. Felszabadítóan szép az album, de a folyamataiban meg-megakadó hangburjánzás
tudatos hallgatói jelenlétet kíván.

Az album (hasonlóan a 2019-es FULLSCREEN című LP-hez) a prágai Genot Centrenél
jelent meg digitálisan és kazettán.