muzsikás - madocsai szőlő-őrző (el búho remix)

Szám: Madocsai Szőlő-Őrző

Előadó: Muzsikás (El Buhó remix)

hazudsz babám, kurvamessze van még szentgyörgy napja, hát még az örömé; addigra úgyis megfagyunk. más ezt úgy mondta, kicsit kedvesebben hogy ’ne várd a májust, hiszen közelít a tél’. de nem is ez a legnagyobb baj.

hanem hogy úgyse hal meg bújában manapság már senki, inkább facebookoznak tovább. na majd én!

addig is hallgassunk zenét. magyar zenét, október van, ilyenkor nemzett nemzetet az öntudat. ehhez képest a sok generációs szakadék közül az az egyik, hogy egyre kevesebben tudják hogy mi az a muzsikás együttes, pedig ők elég fontos zenei kincsünk. nem muszáj szeretni a népzenét, sőt, az úgynevezett ’folk’ (mi a bánat ez tulajdonképpen, tudja valaki?)-ot se, de attól még amit nem sikerült a tankcsapdának a rockban, vagy ákosnak a popban (már bocsánat), vagyis hogy kishazánkon kívül is legyen számukra hely, azt a muzsikás már a nyolcvanas évek végén simán megugrotta; a nem arról hajnalik, amerről hajnallott című lemezük a folk-világzene rovat egyik legfontosabb alaptevése, és nem csak a mahasznál.

sebestyén mártát egy időben még csak-csak kísérte közfigyelem és elismerés, de mára róla is kevesebbet beszélnek, hát még a muzsikásról, pedig jó lenne ha ők is annyira benne lennének a hungarikum tudatban, mint a pirospaprika, vagy ne adj isten az edda; már csak azért is, mert konkrét ‘slágerük’ is van, minden idők egyik legszebb magyar dala (figyelem, ez így ebben a formában már régen nem ‘csak’ népzene, sőt!), ami miatt megéri beszélni ezt a nehéz nyelvet:

meg is próbáltak hozzányúlni sokan, az elektronikusok közül is, egyik ízléstelenebb lett mint a másik, hiába tűnik magas labdának látszólag, baromi nehéz fogást találni egy ilyen organikus és érzékeny szépségen, mint amit ez a fajta hangzás és hangulat kínál. épp ezért nagy kincs a mexikói holland angol (!), robin perkins el búho gyönyörű remixe, mert nem erőszakolja meg feleslegesen, mégis hozzáadja a szexisség faktort, amitől egy hipszter lány is inkább bólogat rá facebookozás közben:

a figura a mostanában egyre fontosabb kezd lenni, annál is inkább, mert ez a folktronica mozgalom, amiben ő alkot, szép lassan egyre menőbb, és remélhetőleg még egy darabig izgalmas is fog tudni maradni; sorra jönnek a jobbnál jobb válogatások (pl guide to the birdsong of south amerika, sol selectas, frente boliviarista, confulencias), előadók (pl nicola cruz, chanca via circuito, peter power, rodrigo gallardo), kiadók (pl a shika shika, multi culti, zzk,). megvan annak a sajátos bája, amikor ez a szcéna az indiánzenét átemeli a nyugati aluljáróból a boiler roomba, és mégse válik kínossá az egész, sőt.