Ma van március 8., a női egyenjogúság, illetve a nők emberi jogainak nemzetközi napja. Ahogyan sok más területen, a zeneiparban sem egyenlőek a nemek közötti arányok, szóval a mai napon kifejezetten teret adva a női előadóknak az elektronikus zenei színtérről, készítettem egy nagyon szubjektív listát azokkal a számokkal, amik az elmúlt időszakban nagy hatással voltak rám. Bőven lehetne még kit bemutatni, de idő- és kapacitáshiányban maradtam a bűvös nyolcas számnál. 

1. Patriarchy - Boy on a Leash

2024-ben a SenkWaves szervezésében az Instant színpadán lépett fel a Véna és a Void Vision után a Patriarchy nevű zenekar. Én addig csak egy számot (I don’t wanna die) hallgattam tőlük aktívan, amiben Genova Jacuzzival kollaboráltak. A Patriarchy egy kaliforniai elektronikus-indusztriális duó, Actually Huizenga művész zenei projektje. Amikor megláttam őket a színpadon, nem tudtam, hogy mire számítsak, és ez alatt nem azt értem, hogy azon dilemmáztam, hogy jó lesz-e vagy sem, hanem azon, hogy vajon a dobos csávó túléli-e a performanszt, amit konkrétan a Boy on a Leash című szám alatt nyomtak: Huizenga a mikrofonkábellel fojtogatta. Sose szoktam használni azt a szót, hogy “polgárpukkasztó”, de asszem rájuk mégis ezt fogom, mert tényleg tökéletesen leírja a stílusukat. És nemcsak a külsejükre gondolok, hanem a zenéjükre is: nagyon nyers, indusztriális, goth és post punk elemek keverednek benne, ami képes kicsit félelemben tartani, miközben olyan energiát táplál beléd, hogy elhiszed magadról, hogy nőként annyi erőd és befolyásod van mindenek felett, mint Huizengának, és akár még te is megválthatod a zenéddel a világot. Disclaimer: Ha sokáig hallgatod, könnyen előfordulhat, hogy idővel csak fekete ruháid lesznek, soft-vámpír kinézetű külsőd pedig annak tudható be, hogy az ereidben már semmi más, csak a darkwave lüktet. 

2. Karolina Bnv - 1988

Számtalan kivetnivalója van a közösségi médiának, de az egyik előnye számomra az, hogy tudok követni például külföldi programszervezőket, ezáltal ráakadok olyan kincsekre, mint Karolina Bnv is, aki a hamburgi Acid Tears meghívottja volt 2025 novemberében. Karolina jelenleg Berlinben él, zenéjében meg DJ fellépéseiben is az acid, chicago house, detroit techno és italo disco hatások érhetők tetten. Yet to Come kislemezén – amit a Slow Motion Records adott  ki – hallható az 1988 című szám, amiben 303-as prüntyögések és csattogó fémek kísérnek át minket egy sötétebb oldalra. Figyelemre méltó techno, new beat, EBM és acid elemek, tört 4/4-ek, repetitivitás és sok-sok basszus. Az első másodperctől az utolsóig nagyon egyben van. Utcán sétáláshoz tök jó hallgatni, főleg akkor, ha nagy a tömeg. Azt vettem észre, hogy amikor a fülemben szól, bátrabban vállalok le másokat, hogy elférjek; ha pedig DJ lennék, tuti, hogy unásig játszanám. Szerintem akkora erő van benne, hogy mindenkinek leesne a feje a bólogatástól a tánctéren.

3. Schnallo - Hold it like honey

Jöjjön a következő berlini producer: Kimi, akinek több különböző zenei projektje is van, és nemrég csíptem el egy insta-sztoriját, amiből kiderült, hogy 17 éves kora óta zenél (még egy +1 a közösségi médiának: néha hasznos információkat is megtudhatunk általa). Kimi kísérletezik többek között ambienttel és hangterápiával is, de Schnallo projektjében a dark wave, post punk és berlini electroclash jegyek a hangsúlyosak. A Hold it like honey száma egy egy számos kislemez – remélem, azért, mert készül hozzá a többi –, engem azért rántott be, mert az alapok az első másodperctől kezdve egy végtelen táncra hívnak, az ének baromira hipnotikus, és a kettő kombinációja energikus és pulzáló, ami eddig nagyon jól feldobta bármelyik szürke napomat. 

4. Leona Jacewska - Let Go

Leona Jacewska – korábbi alkotói néven: Charlie – második kislemeze 2024-ben jött ki az olasz Slow Motion Records kiadásában, Wrong Era címmel. Ezen a lemezen hallható a Let Go. Nekem az a tapasztalatom, hogy az elektronikus zenében a dalszövegek vagy világmegváltásra hívnak vagy pont az ellenkezője: baromira depresszív és melankólikus módon sanyargatóak. Ezzel szemben Leona pont az ellenkezőjét énekli, amire mondhatnám, hogy klisé, de nem teszem, mert az ő egyedi zenei világát keverni olyan szöveggel , hogy “Slow down your mind, slow down your thoughts” “Focus” “Just breath in, take a pause, let go” szerintem eléggé niche. Engem az utóbbi időben elég sok komfortzónán kívüli pillanatban meg is mentett. Például amikor valamilyen fontos találkozóra mentem, előtte ezt hallgattam, vagy ha bármikor azon kaptam magam, hogy belekerültem a túlgondolás spriáljába, akkor is ezt a számot indítottam el, és hagytam hogy fordítson egyet a mindsetemen. De nem akarom kizárólag a dalszövegre helyezni a fókuszt, mert a zene része is megér bőven legalább ennyi kifejtést. Leona EBM, (italo) disco, new beat, techno, synth-wave jegyeket gyúr össze, de úgy, ahogy én még eddig senkit nem hallottam. Háromszor láttam élőzni, mindegyik nagyon részletesen kidolgozott volt, baromi jó felépítéssel, ívvel, tempóval. A dinamikus, erőteljes, lüktető alapokhoz nagyon jól illik a hangja, a szinti-szólókról nem is beszélve, amivel olyan hangzásvilágot hoz létre, hogy amikor hallgatom, mindig azon gondolkodom, ha lenne egy párhuzamos életem, én is így szeretnék zenélni.

5. Mell G - Nemesis (Tool) 

Berlintől elkalauzollak titeket egy kicsit nyugatabbra, és rátérek a hamburgi nagyágyúkra (előre megígértem magamnak, hogy nem fogok ilyen szavakat írni a cikkbe, de nem tudtam megállni). Szóval elektro-öveket becsatolni, mert a következő producer Mell G, aki olyan erőt visz a zenéjébe, hogy a basszus simán kitol minket a szélvédőn. Tavaly jött ki az első szóló EP-je – Mechatronica adta ki –, amiről a Nemesis (Tool) című számot választottam. Elsőre nekem elcsépeltnek hatott a címe, de miután meghallgattam, megértettem, miért erre lett keresztelve. Bosszúállás. Gőg. Elkerülhetetlen igazságérzet. Lehet, hogy az ókori görögöknek is tetszene, el is képzeltem, ahogy az egyik színdarabban szól, például az Antigonéban, mondjuk annál a jelenetnél, amikor Antigoné megy a testvére holttestéhez, hogy betakarja földdel. Ha ezt tovább gondolom, akkor a történet nem korhű kellékekkel, hanem kortárs kivitelezésben, mégpedig sci-fi elemekkel lenne bemutatva, a színekből sem lenne több, csak fekete és ezüst. A hangzás ugyanis eléggé disztópikus; techno és elektro szigorúsága keretezi, a ridegséget az indusztrialitás adja, a végeredmény pedig olyan 4 perc, hogy az ókori istenek kíméletlen elégtételei is kihallatszanak belőle.

6. Helena Hauff - Lifestyle Guru

Talán senkit nem lepek meg azzal, hogy Helena Hauff is bekerült a listámba, aki szintén a hamburgi elektro, techno szcéna nagyon inspiráló és kiemelkedő női alakja. Ez a release egy kicsit kilóg a listámból, mert a Qualm lemez 2018-ban jött ki, egyébként a Ninja Tunes kiadásában. Nekem eléggé tekintélyt parancsoló és szigorú a Lifestyle Guru, amit nagyon szeretek benne a magabiztos nyerssége, az ereje, és az acid prüntyögések, meg a basszus, ami konkrétan belemászik az agyamba. Simán hipnózisba tudok esni általa, annyira beszippant, hogy a múltkor rossz irányba fordultam egy olyan útvonalon, ahol minden nap járok. Ami a címét illeti, én nem bánnám, ha tényleg ilyenek lennének az életmódtanácsadók: egyenesek, erősek, provokatívak. Még azért is szeretem ezt a számot hallgatni, mert eszembe juttatja Helena analóg szemléletét, és azt, hogy amúgy lehet közösségi média nélkül, lemezekkel és kütyükkel létezni és így közösségre találni meg sikereket elérni. 

7. Lau - Mort Subite

Nem maradhat ki az ajánlóból egy magyar előadó sem, nekem most Laura esett a választásom, akivel nemrég egy interjút is készítettem. A Dalmata Daniel kiadó gondozásában jelent meg a DDE05 EP három évvel ezelőtt, amiről a Mort Subite számot hallgattam az utóbbi időben egészen sokszor. Amíg az interjú nem készült el, nem tudtam, hogy a mögöttes inspiráció Lau akkori életszakaszának egy úgynevezett végfeszültsége, aminek az egyik önismereti eszköze is lett ez a kislemez. Utólag már kihallom belőle azt a fajta sürgetést és sietséget, ami ilyen élethelyzetekben egészen szorongató is tud lenni. A címmel ellentétben a dallamok bennem pozitív érzéseket váltanak ki, a tört ütemek, visszatérő elemek, a dinamika mindig mozgásra hívnak. Sőt, ha becsukom a szemem, és igazán elmélyülök a tune-okban, egyből repülök. 

8. Ela Minus - Combat

Végül, de nem utolsó sorban, jöjjön a legkorábbi felfedezésem, Ela Minus, kolumbiai producer. Arra gondoltam, hogy az albumon lévő utolsó szám, a Combat tök jó levezetője lesz ennek a listának. Egyrészt azért, mert a korábbi dark meg industriális irányoktól teljesen eltér, és lágysága inkább amolyan experimentális, ambient vonalakat súrol. Ő is használ analóg geareket. Másrészt meg a szövege miatt is ezt választottam utolsónak, mert az egyik folyamatosan ismétlő mondat benne ez: De no parar hasta quemarlo to-do; vagyis Nem állunk meg, amíg mindent fel nem égetünk. Úgyhogy álljon itt ez végszóként. A sok sötétség után jöjjön a világosság, egy már következő fejezet, nőnapra is ezt kívánom minden nőnek meg női zeneszerzőnek: borítsunk lángokba mindent.

Cover fotó: Gabor Nemerov