Februárban átköltözött új otthonába a Lahmacun radio, a Nagyfuvaros utca 22-24. alatt található Pók büfébe. Új kedvenc helyed tulajdonosaival, a Dalmata Daniel ⅔-ával beszélgettünk: Orbán Gerivel, a Lahmacun radio oszlopos tagjával és műsorkészítőjével, és Jani Danival, a Dalmata összes és egy jó adag Farbwechsel albumborító megálmodójával.

Kinek mi a szerepe a Pókban?

Geri: Mi is keressük még, hogy ki miért legyen felelős. Dani volt az építkezési menedzser, ő koordinálta a felújítást, én pedig a jó hangulatot hoztam. A rádió felé én vagyok a kapocs, amiben board tag vagyok. De egyelőre mindenki mindent csinál, együtt írjuk a beosztást, adjuk le a rendelést, pultozunk…

Dani: Nincs senkinek titulusa – nem tudjuk, hogy a titulusok ilyen helyeken mit csinálnak, mert nem csináltunk még ilyet. Mindenki foglalkozik azzal, amivel éppen kell. Valószínűleg érdemes lenne összeszedni rendesen, illetve lehetne ezt a nulladik naptól is biztosan jól csinálni, de mi most ezt napról napra tanuljuk meg, és így alakul ki, hogy ki miben érzi magát otthonosan. Meg hát van egy Misink, aki a CEO, CFO és a COO egyben, mi meg a minden más.

Geri: Minimális vendéglátói tapasztalatunk van…

Dani: Annyira minimális, hogy semmilyen.

Geri: Én elvégeztem egy mixer-tanfolyamot, illetve háromszor dolgoztam gólyabálon a Közgázon, ami a legnagyobb gólyabál a városban. És voltam 3 évig a Bortársaságban borbolti asszisztens, úgyhogy a borokhoz is értek, abból a szempontból, hogy tudom, hogy hogyan kell a polcra rakni őket.

Dani: Én csak grafikusként dolgozom rengeteg vendéglátóhellyel sok éve, és mindig nagy pofával azt gondoltam, hogy én ezt biztos tudnám jobban csinálni, de most már 42 napja tudom, hogy semmivel nem csinálom jobban, sőt, sokkal rosszabbul.

Mi köze van a helynek a Lahmacunhoz, és miért ebben a formátumban jött létre a Pók, a rádióval karöltve?

Geri: A rádióval és Danival külön-külön is agyaltunk már, hogy valahogy össze kéne kötni a vendéglátással a rádiót. Szerettük volna közelebb hozni a rádiót a közösséghez és közönséghez. Ettől azt várjuk, hogy új erőre kaphat az utóbbi időben picit talán pangó cselekvési kedv. Illetve az is jó, hogy a rádiónak most már nem kell bérleti díjat fizetni, amit a korábbi helyén, a Kazán Közösségi Házban, a Gólya bérlői részén, persze kellett. Egy kocsmának pedig tök jól jön ez a zeneszolgáltatás, erre van néhány külföldi példa, ezeket majd az újságírók kigyűjtik (Mutant, Cashmere, Kiosk, Shella, The Lot Radio stb. – az újságíró). És tapasztaljuk is, hogy elég sok új műsor jelentkezik mostanában, és a hallgatottság is 35%-kal nőtt az elmúlt hónapban a megelőző hónapokhoz képest.

Dani: Több vendég mondja azt, hogy azóta hallgat Lahmát, amióta van a hely. És még a rádiósok közül is volt, aki mondta, hogy most már napközben is hallgatja a rádiót.

Én is hallgattam nemrég az egyik Torso live-ot, és pont ezen gondolkodtam, hogy mennyire jó, új hangulatot ad bizonyos műsoroknak az, hogy ül itt kint egy közönség. Torzított mikrofonba beszélések, boldog születésnapot kívánások.

Geri: Igen, az szokott menni. Az még fontos szempont, hogy ezt a helyet az önkormányzattól béreljük, és ennek a kapcsán a közösségi rádiózás kerületiekkel megismertetése is lehet egy ilyen magasztos küldetésünk.

Régóta dédelgetett álom a kocsma-kávézónyitás, vagy csak a szükség/helyzet hozta?

Dani: Vendéglátózni eredetileg nem akartunk – azt hiszem, ezt elmondhatom mindkettőnk nevében. Úgyhogy ezt a dolgot sem a vendéglátás irányából fogtuk meg, nem az volt az első kérdés, hogy milyen kocsmát csináljunk, hanem az, hogy a rádiónak milyen helyet tudnánk biztosítani. Engem sokkal jobban érdekel ebben a térteremtés és az üzemeltetés, de nem vendéglátós szempontból – hidegen hagy, hogy sört kell rendelni, meg hogy milyen a jó kávé. Azt várom, hogy azzal tudjunk foglalkozni, hogy ide milyen programokat lehetne szervezni, és hogy ebbe a rádió hogyan tud bekapcsolódni, de kicsit a rádiótól függetlenül is kihasználni ezt a helyet. Sajnos egyelőre ezzel nem tudunk foglalkozni, mert teljesen elviszi a vendéglátás a fókuszt, de igyekszünk felépíteni azt a csapatot, ami lehetővé teszi, hogy kicsit önműködőbb legyen a hely. Most kicsit kocsmaként is él a fejekben a hely, egy esti alapozó hely, de én ezen nagyon szeretnék változtatni, hogy legyen erős nappali nyitvatartás, kulturális programok, hogy ezért (is) jöjjenek az emberek, ne csak azért, mert olcsó a Kőbányai.

Geri: Azért emlékszem, amikor Daninak valami leadás ment, nekem meg a századik meló, és akkor elhangzott, hogy hagyjuk ezt, nyissunk inkább kocsmát. De ez egy erős szinergia mindenképpen a rádió és a vendéglátás között, meg hogy a mi életünkben pont most lett erre lehetőség, úgyhogy valószínűleg minden út ide vezetett.

Dani: És hát mekkora csillagegyüttállásoknak az eredménye az, hogy létrejött a hely. Kitaláltuk, hogy jó, csináljunk valamit, de ezzel még semmire nem jutottunk. Aztán egyszer éppen Szurcsik Erikát költöztettünk egyik műteremből a másikba – ami szintén egy környékbeli önkormányzati bérlemény –, miután megittunk egy kávét a Mátyás téren, és ő megmutatta, hogy nézzük már meg, hogy milyen jó ez a hely. Megnéztük, már kívülről is nagyon tetszett, és épp kint volt az ablakon az önkormányzati pályázati felhívás, valami egészen szűkös határidővel, úgyhogy gyorsan elkezdtük megírni a pályázatot. Időközben körbevezettek minket belülről is, és teljesen egyértelmű volt, hogy hova kerülne a stúdió, hogy hol lehetne mosdót kialakítani, hogy nézne ki a vendégtér, személyzeti rész stb. Ezek után rengeteg melóval megírtuk a pályázatot, aztán fülünkbe jutott egy önkormányzati folyosós pletyka, hogy elvesztettük. Erre augusztus végén hívott az önkori, hogy visszamondta a nyertes, és ha gondoljuk, csináljuk meg. Én ebben érzek valami, semennyire nem spiri, de sorsszerűséget.

Mik azok a koncepciók, amelyek mentén kialakítottátok és esetleg szeretnétek továbbalakítani a teret, ital- és esetleg étlapot?

Dani: A tér szempontjából az, hogy teli ablakunk van, az egy főnyeremény. A kialakításban pedig szempont volt, hogy kurvára nincs rá pénzünk, minden átalakítás a villanyszerelésen kívül saját meló volt. Egyrészt engem vonz ez a hozzáállás, hogy nem hívsz mindenre embert, másrészt persze ez a gazdaságosabb megoldás. Illetve az fontos, hogy hol vagyunk – ha a 8. kerület közepén nyitsz helyet, az valamennyire behatárolja azt, hogy jó érzéssel milyen dolgokhoz és megoldásokhoz nyúlhatsz, hogy milyen a bútorzat, az egész miliő, hogy például ne legyen túl tiszta. A rádióhoz és a közönséghez sem illett volna, ha ezt a falat lefestjük teljesen fehérre. Nem romkocsmázásból, hanem mert tájidegen lenne. Az itallaphoz ugyanez a hozzáállás, hogy nem matchát meg chai lattét akarunk árulni, hanem egy jóízű, nagyon alap kocsma kínálatot. Kőbányai is ezért van, nekem furcsa Budapesten Peronizni; ha Olaszországba megyek, akkor majd ott, ott meg Kőbányait nem iszom. Borból sincs nagy kínálatunk, de az hazai. Aztán jött Geri a campariszódával.

Geri: Nagyon tetszett Daninak az a mondása, hogy legyen középen egy sörcsap, és annyi legyen a döntés, hogy igen vagy nem.

Dani: Ez szerintem nagyon jó lett volna, én reméltem, hogy az itallapig sem jutunk el, de lett. Nekem az tetszik, ha minél kevesebb vendéglátós kelléket látsz egy helyen. A sörcsapunk is ilyen, a Dreher utál minket, mert mi a “kobra” sörcsapot kértük. Hogy miért kérünk csapra Kőbányait, már ezt sem értették. Aztán idehoztak egy hiper-szuper Kőbányais sörcsapot, ami világít meg ilyen női formája van, és akkor kérdeztük, hogy nincs-e másik, a klasszikus, ami csak egy rúd, ami kijön a pultból. Mondták, hogy ezt hívják kobra csapnak, de hogy ilyen már nincs, ők ezt nem viszik, nem kérik a helyek. Másfél hónapnyi munkánk volt, hogy hozzanak nekünk mégis ilyet. Szerintem ez egy statement is, hogy nem egy vendéglátóhely akarunk lenni, és önteni az emberekbe a szeszt. Csak az a célja a helynek, hogy fenntartsa önmagát és a rádiót. Ehhez elvileg nem kell sok, persze sokkal több, mint gondoltuk.

A külső 8. kerület egy erősen dzsentrifikálódó környék, pl. a Turbina kapcsán sok harc is volt az önkormányzattal és a lakókkal a zajszennyezés kapcsán. Ti hogy látjátok a szerepeteket, hogy tudtok jó szomszédok lenni?

Dani: A fölöttünk lakó három hétig nem vette észre, hogy megnyitottunk. Persze még nincsen nyár és terasz-szezon, de eddig az a tapasztalat, hogy kulturált működés van. Amikor zárórakor kimegy mindenki, az tud erős lenni, de egyébként nincs ordibálás, üvegdobálás stb.

Geri: Ezt csak megerősíteni tudom, bármikor, ha kimegyek a pultból, teljesen csendes beszélgetést hallok. 11-ig vagyunk nyitva, ez sok problémát megelőz. És a házban lakóknak adunk 10% kedvezményt.

Mindig a Lahma szól a kávézó részen? 

Geri: Ha én nyitok, akkor mindig bekapcsolom a Lahmacun rádiót, és sokszor jó dolog is szól, de mondjuk péntekenként, amikor Peti a teniszről beszél, akkor inkább átkapcsolom valami saját zenére, vagy mást rakunk a rádió archívumból. Azért az célunk, hogy minél többet szóljon a rádió, akkor is, ha off air van.

Mennyire működnek a beszélgetős és nehezebben emészthető zenei műsorok kávézó/bár háttérzenének?

Geri: A beszélgetős műsorokat Misi szereti hallgatni, én személy szerint átváltanám. Úgy alakítottuk át a műsorfolyamot, hogy nyitvatartási időben legyenek az élő műsorok, illetve csütörtöktől szombatig igyekszünk a beszélgetős műsorokat háttérbe helyezni, hétfőn, nyitvatartási időn kívül pedig a külföldi és egyéb konzerv műsorok mennek, illetve azok, akiknek van kulcsa a helyhez. A Havizaj szokott még talán kihívás lenni, de ez egy kéthetente megjelenő műsor, már közel a 180. adásnál járnak, és az archívumból látszik, hogy tényleg nagyon ritkán hagynak ki adást – mi ezt tiszteljük, és igyekszünk eköré szervezni azt a napot. Voltak műsorkészítők, akik aggódtak azon, hogy más lesz a Pókban zenélni, mert pont azt szerették a rádióban, hogy ott nem volt közönség, bármit játszhattak bárhogy, nem kellett például stílusban konzekvensnek lenniük. Aztán ideköltözött a rádió, és egyelőre az a visszajelzés, hogy ez nem okoz problémát, nem kell semelyik műsornak kifordulnia önmagából.

Milyen jellegű eseményeket szeretnétek szervezni a Lahmacunnal közösen vagy attól függetlenül?

Geri: A Lahmacunon kiemelten foglalkozunk ezzel, péntekenként 6-tól 11-ig van most a Lahmacun által kurált sáv, ezeket töltjük fel első közben valami különleges, de a rádióhoz köthető programmal. Szeretnénk szombaton is valami hasonlót kialakítani, illetve érkezik az A-hét/B-hét struktúra, ami remélhetőleg új lendületet tud adni az új műsorok jelentkezésének, mert most nagyjából a teljes nyitvatartási időt lefedjük legalább 4 hetente frissülő műsorokkal. A zenei programokat tekintve nagyjából ez az irány, egyéb programokat pedig majd a kulturális menedzserünk fog szervezni, de neki még nincs ilyenekre ideje.

Misi: A Nyitva! Fesztivál keretein belül április végén több alkalommal nyitva volt a rádió, és bejöhetett bárki rádiózni Bence Bettina koordinációja mellett. Ezen kívül volt még nemrég egy kérdezz-felelek a Menhely Alapítvány sétájának a végén. A Kesztyűgyárral közösen április 21-től május 21-ig tekinthető meg a Lahmacunnal közös kiállítás a közösségi rádiózásról, ennek a megnyitó bulija volt itt. Illetve a 8kervízióban új belépőként vagyunk jelen, ami egy helyi – nem csak zenei, hanem mindenféle független kulturális – projekteket átfogó hosszú távú, stratégiai-szervezetfejlesztési folyamat, amibe nemrég csatlakoztunk be. Ez a kulturális és eseményszervező munka csak most kezdődik, most vagyunk azon a ponton, hogy végre nem azzal kell foglalkozni, hogy van-e szék.

Itt csapoltatok először sört?

Dani: Én igen.

Geri: Komolyan? Én azt hittem, hogy ez mindenkivel megtörténik egy ponton. Először mondjuk a pult másik oldaláról, amikor nem figyel a csapos, 19 évesen.