“Ma este dinamikus árképzés van 1500 és 2000 forint között” mondja J. a bejárati jegyszedő standnál. Ami jelen esetben azt jelentette, hogy én dönthettem el, hogy mennyit szánok erre az öt koncertes vasárnap estére, két (személyre három) külföldi fellépővel. A Zaj a Városban vol.666 című esemény a Kripta saját szervezése volt, a helyszín is persze ők, a budapesti Groupama Aréna melletti diy punk tanyán.

A (privát) esemény szövegezése még a Kripta eseményekhez képest is jól sikerült, amiket nem lenne túlzás egyszer (mint modern füveskönyv) kiadni, szinte vészjóslóan, hogy itt valami nagy készül. És valahogy Budapest is érezte, mert tranzitívan véve (nem darabra) ott volt az egész város: punkok, réverek, művészek, esztéták, zenészek, kiadósok, fesztiválszervezők. Amit láttak és hallottak, az egy koncentrált kriptás erődemonstráció volt, ami mindent odatett, amit a hely teste és szelleme csak bír. Hangilag, egy nagy zenei zajfolyam, szünet nélkül (!), a váltások egymásba fade-elve, a klasszikus ünneplésnek és ünnepeltetésnek by design helyet nem nagyon adva.

RYU és ALLEY CATSS egymás utáni abletonozása (?) (ál)szerényen vezette fel a későbbi eszkalációkat, mindkettőben annyi ötlettel, ami simán elég lett volna egy estére. Előbbi egy japán-magyar srác a Cselgáncs crew-ból, eddig se megjelenése, se soundcloudja*, ha minden igaz, nemsokára egy Takk-R kazin fog kijönni tőle valami, utóbbi pedig a “tinédzser zajveterán kisfiú”, amiből semmi sem, és mégis minden igaz.

Az ÁTTÉT (jézusom ez a név) punk zenekartagok szuperbandje (sic), két gitárral, hörgővel és egy dob- és szintigépes teufelskerllel, ami egy humánus atomtámadáshoz hasonlított azzal az uránszőnyegben elbújó kis szinti “dallammal”, ami az egészet könnyezésig spilázta. Az ÁTTÉT után normális esetben feljebb nem lehetett volna menni, és az olasz PGR egyszál mixeres, kazis, kontaktmikrofonos asztalhúzogatása számomra szkeptikusan is kezdődött, de olyan true performansz, kontrollált megőrülés és zeneélmény lett belőle, hogy majdnem hazamentem (boldogan telítődve). De aztán csak megvártam az utolsó BNSU török-japán duót, mégiscsak egy full dobszett volt előkészítve. Fogalmam sincs, mit játszottak műfajilag, az biztos, hogy valami core, és hogy technikailag (dobolásilag) az emberi teljesítőképesség határáig mentek. Ami érdekes volt, hogy a dobokat néha mintegy kontrollerként is használták, úgy, hogy a hangosító mikrofonok jelei mindenféle effekteken és samplereken voltak átvezetve, amit a dobos “számról számra”, látványosan állítgatott. Nekem az egész BNSU produkció, talán a sportteljesítmény volta miatt, összességében kicsit teátrálisnak hatott, de ha háttal állok, akkor lehet, hogy ez fel sem tűnik.

Hazafelé állt csak össze, hogy mi történt itt, legalábbis az én megélésemben. Egy tökéletes kuráció és kivitelezés, a legnyersebb és legközvetlenebb módon, sallangmentesen, csupaszon, elrejtve a szervezés és a megvalósíthatóság bonyodalmait, egy szürke vasárnap este, egy rossz helyzetben mondott budapesti zenei közegben. Az biztos, hogy nem egyszer volt Pesten kutyavásár, de az ilyet sokszor megismételni nem lehet. Köszi!!!

Javítás olvasói visszajelzés alapján: https://soundcloud.com/user-869686536