2023 nyarán az echoes - soundforum bonn és a Beethovenstiftung Bonn felkérte Stefan Schneider és Miki Yui zenész-zeneszerzőket, hogy készítsenek egy művészeti alkotást a hangról és a közösségről Ghánában. Ebben a cikkben foglalták össze mindazt, amit a közösség, a hétköznapok és a zene kapcsolatáról tanultak odaát.

A cikket németről magyarra fordította: Ferenc Czekmeiszter.

A kezdetek

2024-ben lesz 75 éves a Német Szövetségi Köztársaság alaptörvénye, és ebből az alkalomból Németországból kiindulva nemzetközi kutatási projekteket szerveznek, amelyekben a közösség és a demokrácia vizsgálata alapvető szerepet játszik. A két város, Bonn és a ghánai Cape Coast évek óta testvérvárosok. Következésképpen, projektünk témája a hang és közösség.

A Német Szövetségi Köztársaság alkotmányának 75. évében azonban azt tapasztaljuk, hogy az alkotmány elfogadásának idején fennálló társadalmi és politikai viszonyok teljesen megváltoztak. Ha a jelenlegi európai és világpolitikát nézzük, úgy tűnik, mintha nem csak a demokráciáról mondanánk le, hanem az életünket is feladnánk ezen a bolygón. Az állandó és párhuzamos válságok idején nincs más választásunk, mint az interperszonális kapcsolatok, a közösség és az összetartozás erősítése. Ezen impulzusokból kiindulva a We are more alike than we are different című munkánk a művészi cselekvés közös útjainak megfogalmazására tesz kísérletet.

Kétszer jártunk Ghánában a művészeti kutatásainkhoz. Először 2023 novemberében / decemberében, másodszor pedig 2024 februárjában. Öthetes ghánai tartózkodásunk alatt sok eszmecserét folytattunk le találkozóink folyamán olyan témákról, amelyek számunkra Nyugatról ismerősek, és amelyek hasonló módon foglalkoztatnak minket és az ottani embereket, mint például a migráció, a környezeti változások, a gazdagok és szegények, idősek és fiatalok, városiak és vidékiek közötti növekvő szakadék, valamint a regionális hagyományok és a digitalizált városi élet közötti dinamika; és természetesen a gyarmati történelem és annak következményei. Sokrétű betekintést nyertünk abba is, hogy a hangok - zene, zaj és nyelv formájában - hogyan lehetnek lényeges elemei a közösségek kialakulásának és szerveződésének.

Röviddel a megérkezésünk után úgy döntöttünk, hogy egy olyan munkamódszert részesítünk előnyben, ahol minél több hangot szólaltatunk meg. Ez a megközelítés mind a beszélgetésekben, interjúkban, a rádióállomások, hangarchívumok, temetések felkeresésekor és a halászokkal való találkozások alkalmával is érvényesült.

Stefan Schneider és Judith Opoku-Boateng interjú közben, Accra © Stefan Schneider & Miki Yui

Előkészületek

Mivel még soha nem jártunk Nyugat-Afrikában, a 2023 novemberében tett első látogatást arra használtuk fel, hogy első benyomásokat szerezzünk az országról, a zenéről, a politikáról, etc. és kapcsolatokat építsünk. Szándékosan nem fogalmaztunk meg előre rögzített koncepciót, mivel a projekt minden tartalmi aspektusát és gyakorlati felépítését a helyiekkel együtt akartuk kidolgozni.

Ghánában minden a személyes kapcsolatok és ajánlások alapján működik. Mindegy, hogy egy zenészcsoporttal van-e dolgod, egy faluközösségbe szeretnél bebocsájtást nyerni, vagy halászokkal szeretnél beszélni munka közben - bemutatnak a közösség idősebbjeinek, elmagyarázod a kívánságodat, és egy rövid konzultáció (és néha egy kis »ajándék«) után bemutatnak a csoportnak. Ilyenkor az emberek nagyon nyitottak az újonnan érkezőkkel szemben, és mindenhol támogatták a munkánkat.

ON Cologne · NOIES | Miki Yui & Stefan Schneider / Sounds aus Ghana 2

Szereplők és összefüggések

Idegenként és művészként is lehetőségünk nyílt arra, hogy nagyon különböző emberekkel találkozzunk Ghánában, akik egyébként alig kerülnek egymással kapcsolatba. Ráadásul külföldiként felfedezhetünk számunkra szokatlan dolgokat is, amelyeket a helyiek természetesen nem annak észlelnek, mondhatni a kívülállóság által születik meg az új. Sok inspiráló beszélgetést folytattunk a Ghánában alkotó különböző művészekkel. Az emberek tevékenykedése és munkája gyakran a jövő fejlődését veszik célba.

Íme néhány részlet a 2024 februárjában Ghánában készített interjúkból.

Kobby Graham (Accra)
Cultural writer, DJ, researcher, lecturer

»I think that culture plays the long game. Culture is that force that shifts things really subtly.This is super important in the continent of Africa, it is the youngest continent in the world, 75% are under the age of 35. The culture is the only thing that the youth has, they don’t own anything other than the culture. The government, they don’t even understand the culture. So the change will come through our youth, learning to value the culture they are creating.Culture is forming that foundation, not the economy, it is culture.«

Judith Opoku-Boateng (Accra)
Archivist, Institute of African Studies, University of Ghana, Accra

»We discovered a recording of Nketia [ghánai népzenekutató és zeneszerző, a szerk.] from 1963 during a public speech. He said, ›African traditional arts should be recorded, they should be preserved but they also should be practiced as living arts.‹ Nketia strongly believed that the arts must develop. For the archive, that means as much as we are documenting for young researchers, for artists and students. Let them know about what is in the archive so that they can use it to create new ideas from it.«

Több rádiót is felkerestünk, hogy a rádióműsorok társadalmi feladatairól beszélgethessünk.

Kwesi Ghartey-Tagoe (Winneba)
Station manager at Radio Peace

»Radio Peace is a kind of independent broadcast, a community radio. When I say community radio, our emphasis is on bringing development to rural and marginalised communities. We started what we call community participation in local governance.It is the question of bottom up, where the communities engage in discussions, and the radio station tries to facilitate the discussion. This is a room for discussion, a room for decision making.«

Radio Peace, Winneba. © Stefan Schneider & Miki Yui

Sokrétű benyomások

A legtöbb ember, akivel Ghánában találkoztunk, rendkívül választékos szókinccsel rendelkezett. Ez talán annak is köszönhető, hogy az országban mintegy 80 nyelvet beszélnek. Ezek nem dialektusok, hanem nyelvek. Az angol a gyarmati nyelv.

Amikor különböző nyelvterületről származó emberek találkoznak, vannak bizonyos kódok, amelyek segítségével gyorsan kiderül, hogy melyik nyelven kommunikáljanak. Sokan több ghánai nyelvet is folyékonyan beszélnek, és emellett az angolt is.

Nagy hatással volt ránk az emberek pozitív energiája. Minden szituációból próbálnak valami produktívat kihozni, függetlenül attól, hogy mennyire rossz a helyzet. A technikai vagy politikai változásokat először is megvizsgálják, hogy lehet-e használni őket, és ha igen, hogyan. Afrika a legfiatalabb kontinens, ennek megfelelően az az érzésünk, hogy sok ember nem esik pánikba, ha egy helyzet kezeléséről van szó.

Németországgal összehasonlítva, ahol ma sokan állandó félelemben érzik magukat az elszegényedés miatt, vagy mintha nem tudnának megfelelni az élet által támasztott elvárásoknak, lenyűgöző, néha már-már groteszk, ahogyan Ghánában az emberek egyszerű eszközökkel, szinte pénz nélkül hoznak létre dolgokat, gyakran egy közösséget is bevonva.

Megtanultuk a mondást: »You cannot fall down, when you are on the ground«, ami jól jellemzi ezt a ghánai hozzáállást.

Másrészt vannak olyan súlyos problémák, mint a korrupció és az a tény, hogy szinte minden fiatal el akarja hagyni az országot, mivel alig van karrierlehetőség. Fiatalok tiltakozó mozgalmai, a „Fix the Country” vagy az „I for lef Ghana” ezekkel a kérdésekkel.

Ewe halászok, Cape Coast. © Stefan Schneider & Miki Yui

Hang és közösség

Ghánában számos olyan hétköznapi szituáció van, amelyet erősen strukturál és befolyásol a zene. Az emberek énekelnek például munka közben, így a halászás alatt, a kovácsműhelyben, szövés közben, vagy akár a postán is. A temetéseken is sokat zenélnek és táncolnak, amelyeket hétvégénként nyilvános helyeken ünnepelnek, és néha több napig tartanak.

Az élet szemmel láthatóan túlnyomórészt nyilvánosan zajlik az utcán. Magánéletet élni azt jelenti, hogy átmenetileg eltávolodunk a közösségtől. A zenének Ghánában általában egy szociális funkció, egy szertartás vagy egy feladat összefüggésében van értelme. A tisztán művészi megközelítést, ahogyan azt nyugatról ismerjük, ahol például absztrakt hangokkal dolgozunk azért, hogy valami olyat alkossunk, ami újnak vagy szokatlannak hangzik, vagy akár szakít a hagyományokkal, nem találtuk meg Ghánában. Nagy volt a zűrzavar, amikor a Cape Coast-i Egyetemen játszottuk az absztrakt zenénket: „Who allows you to make this music?” - hangzott a közönség kérdése. Megpróbáltunk komolyan válaszolni erre a kérdésre, mivel ugyebár vannak nálunk ezek a ki nem mondott megállapodások a kísérleti zenével kapcsolatban, és úgy tűnik, hogy Ghánában ezek nincsenek.

Hagyomány és modernitás

A »hagyomány« kifejezés úgy hangzik, mint valami, ami soha nem változik. Madinatu Bello, a Cape Coast-i Egyetem zenetudósa betekintést engedett a hagyományos dobolási kultúra fejlődésébe, és abba, hogy a fiatal női dobosok hogyan újítják meg a meglévő férfi-struktúrákat. Ezt követően Antoinette Adwoa Kudoto mesterdobossal beszélgethettünk. Húsz évvel ezelőtt még tabu volt a nők számára a dobolás.

ON Cologne · NOIES | Miki Yui & Stefan Schneider / Sounds aus Ghana 1

Madinatu Bello (Cape Coast)
Senior Lecturer and Researcher at University of Cape Coast

»With the urban development, and the education which gave females also the right to drum, female Master Drummers became teachers and they are training young girls and young boys, too. They are creating kind of a new model, but they do it subtly. They don’t go with force, they don’t fight the man, otherwise it will cause a backfire. Therefore they lobby, they set the men to be part of their space…They don’t neglect anyone. They want to eliminate that form of genderized spaces, make it a space for everyone.«

Antoinette Adwoa Kudoto (Cape Coast)
Female Master Drummer, founder of Ghana Drum and Dance Company

»I don’t know where these things come from but we were made to believe that certain spirits dwell in the drums. If you are a girl or a woman who has the menstrual cycle, then you are tamed as not clean to touch the sacred drum. So you are not allowed to play traditional drums, that was what was circulating around. Because the mentality is gradually washing off, people are now welcoming female drummers in their community.«

A hang és a zene gyökerei

A zenészek elbeszéléseiből megtudtuk, hogy Ghánában régiótól és nyelvtől függően nagyon különböző zenei stílusok vannak. A hangszerek is teljesen eltérőek a régiótól függően. Természetesen minden zenésznek is megvan a saját egyéni stílusa.

A hagyományos ghánai zenében a stílust a hangszerek határozták meg. Mivel a hangszereket helyi anyagokból készítik, így a zene természetes összeköttetésben áll azzal a környezettel, ahol játszanak vele. A tengerparti régiókban általában nagyméretű dobokat használnak, mivel ott elegendő fa áll rendelkezésre, amely alkalmas a dobok készítésére. Északon, a sivatag felé haladva a dobok kisebbek, és több húros hangszert használnak. A nomádoknál pedig kifejezetten sokféle énekstílus létezik, mivel nem tudnak nagy dobokat szállítani.

Odomankoma Okyerema Kwamena Pra (Cape Coast)
Divine Master Drummer, musician and the founder of Twerammpon Traditionals 

»In our traditional music, you always see some relationships. The elements of Give and Take, Call and Response, Question and Answer, in the traditional music that is how it works. If you go across the whole continent of Africa, if you listen to music from different parts of the continent, you will find a system that makes it African. We should always have these roots.«

Okyerema & Frank, Twerammpon Traditionals, Cape Coast © Stefan Schneider & Miki Yui

Polifónia

A másik dolog, ami igazán meglepett minket, az az volt, hogy milyen hangos és intenzív a mindennapi városi élet Cape Coastban és Accrában. A nagy közúti forgalom mellett a Ghánában mindenhol felállított piaci bódékban is hangos zene szól. Az emberek nagyon hangosan beszélnek, és mindenhol mindenki telefonál. Tehát a hangos hangok állandóan jelen vannak. Még ha este találkozol is emberekkel, akkor is egyszerre néznek focit, telefonálnak, sms-eznek és beszélgetnek veled. Ehhez jön még a háttérben játszó élő zenekar is. Minden egyszerre történik, és gyorsan meg kell tanulnod, hogy van strukturálva az emberek figyelme, hogy a másik meghallgasson, amikor mondani akarsz valamit. Eleinte nagyon fárasztó volt ez számunkra, de hamarosan a korszellemnek teljesen megfelelőnek tűnt; az idő korlátlan értelmében – ellentétben a lineáris idővel, amelyben egyik folyamat követi a másikat.

Oguaaman Information Center, Cape Coast © Stefan Schneider & Miki Yui

A kedvenc helyünk Cape Coastban egy kis információs központ volt Oguaaman negyedben, amelyet véletlenül fedeztünk fel a központban. Az állomásnak nincs pénze külön rádiófrekvenciára, ezért a környéken a villanyoszlopokra vagy a házak tetejére szerelt hangszórókon keresztül ”sugároznak”, amelyet aztán az egész negyed hallhat. Szinte minden este ott voltunk. A stúdió egy 9 négyzetméternél nem nagyobb konténer, aminek az ajtaja mindig nyitva van. Sokan néznek be, hogy bejelentsenek például egy temetési szertartást, vagy hogy megvegyenek egy üveg gyógynövényes orvosságot, amit ugyanabban a szobában árulnak. Az információs központ emellett sugározza az időjárás-előrejelzést a halászok számára, bejelenti a vészhelyzeteket, és segíti a közösségben élőket. Itt találkoztunk egy Evans nevű fiatalemberrel, mert esténként DJ-zett. Az általa játszott zene, gyakran nigériai zene, érdekes benyomást tett ránk.

Pop Ghánában

Nagyon érdekelt bennünket, hogy megtudjuk, milyen zenét hallgatnak és készítenek a fiatalok a városokban. A jelenlegi ghánai popzenében létezik a Lo-life zenei műfaj, amelyet »underground«-nak vagy »alternatív«-nak neveznek, de ez pusztán a szövegek tartalmára vonatkozik, nem pedig a zenére vagy a dalok készítésére. Az underground zenék szövegei olyan témákról szólnak, amelyekről a társadalomban nem beszélnek nyíltan. Ezek az underground zenék számunkra hihetetlenül giccsesen hangzanak, és többnyire egyszerű preset hangokból állnak, de valahogy mégis igazinak vagy korszerűnek tűntek, és azt is tükrözik, hogy a fiatalok hogyan fogyasztanak vagy hallgatnak zenét, többnyire a Spotify-on keresztül. Ha helyiekkel a popzenéről beszélgetünk, érezni a brit zeneipar erős befolyását, ahogyan ők zenét készítenek és fogyasztanak. Felírtuk az aktuális zenészek neveit, és esténként a szállodában a YouTube-on meghallgattuk a számaikat.

Miki Yui a Radio Peace-nél, Winneba © Stefan Schneider & Miki Yui

Bonn

A bonni záróprezentációnk elkészítésekor vált világossá számunkra, hogy egy új közösségi formát szeretnénk létrehozni, még ha csak ideiglenesen is. Ebben központi szerepet játszik a hang és a hallgatás folyamata. Az elképzelés reflektálására egy hanginstallációt hoztunk létre egy kísérőfüzettel. Ezen kívül augusztus 31. és szeptember 15. (2024 – a szerk.) között három hétvégén át rendezvénysorozatot szerveztünk, fórumokkal, listening session-ökkel és deep-listening workshoppal.

Hanginstalláció »No story begins at the beginning«

Ez egy kollázs hangokból (utcai, interjúk, zene, rádió, esőerdő, munkásdalok), amelyeket mi magunk vettünk fel Ghánában, és olyan ún. High-life dalokból, amelyekre felhívták a figyelmünket. Az installáció zenéje valami olyasmi, mint egy akusztikus közösség, amely megpróbálja leképezni az akusztikai átfedésről szerzett benyomásainkat, ugyanakkor egy rádióműsor jellegét is hordozza. Hat hetünk után azonban nem szeretnénk »Ghána-szakértőként« fellépni. Legfeljebb két óra előnyünk van azokkal szemben, akik még nem jártak ott.

Frank Kobina Pra (Cape Coast)
Twerammpon Traditionals, Musician and Sound Engineer

»In the future it should be like a blending of European music and African music to another form of music. It will be looking like that world is coming together, that is what I see in the future.«

→ Link az eseményhez (Echoes Soundforum Bonn)

MIKI YUI japán művész és zeneszerző, Düsseldorfban él. Képzőművészeti háttérrel az érzékelésünk és képzeletünk szürke zónáját kutatja, és költői műveket hoz létre.

1999-ben megjelent első, »small sounds« című albuma óta egyedülálló minimalista és organikus zenei megközelítéséről ismert. Terepfelvételekből, szintetizátorral és samplerrel szövi intenzíven érzéki, szinte tapintható hallgatási élménnyé a hangokat, melyek leleplezik az üresség szépségét,  a párhuzamos létezés és a rezonancia jelenségét. Szeptemberben jelent meg nyolcadik szólóalbuma »AS IF« címmel a Hallow Ground kiadónál.

STEFAN SCHNEIDER zenész és elektronikus zeneszerző, Düsseldorfban él. Alapító tagja a Kreidler és a To Rococo Rot zenekaroknak, és a TAL kiadót vezeti.

Yui-val együtt a hombroich-i múzeumszigten megrendezett Raketenfestival kurátora, de kurátorkodott már többek között a Ruhrtriennalenak és a Theater der Welt fesztiváloknak is.

A szöveg egyes részei átfedést mutatnak egy interjúval, amelyet Thomas Venker nemrég készített Yuival és Schneiderrel a Kaput Mag számára. A teljes interjú ide kattintva olvasható.

Jelen cikk eredetije az EM GUIDE projekt keretein belül a Noies által jött létre, és Czekmeiszter Ferenc fordította le az MMN Mag megbízásában. Az EM GUIDE célkitűzése az európai független zenei magazinok támogatása, és underground zenei színterek erősítése. A projektről bővebben az emgui.de oldalon olvashattok.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.