Late night show vagy színház: Ajtai Péter – Anthony Braxton Győrben

Szerencsére még a kezdés előtt megcáfolta azt az előfeltételezésemet Szőke András, hogy civilben lesz jelen az esten azzal, hogy kijött a Trafó nagyterme előtt várakozókhoz már 80-as évekbeli portásnak öltözve, sokzsebes kék köpenyében, és megkérdezte a közönséget, hogy hozott-e valaki befőtteket (belsős poén). Joggal merülhet fel bármely műértő fejében a kérdés, hogy Szőkének mi köze lehet egyáltalán a jazzhez – igaz a többség Ajtai Pétert is inkább nagybőgősként ismeri, mint színházi emberként. Különösebben semmi, ellenben Hartyándy Jenő film és jazzguruhoz sokévtizedes kapcsolat fűzi közös szenvedélyüknek köszönhetően, ami a film. És természetesen ott volt a legfontosabb győri bulikon annak idején. Szőke alkotásai a többek között Hartyándy által alapított Mediawave fesztiválon debütáltak, amely 35 éve szállítja a hagyományos üzleti, forgalmazási kategóriákba bele nem férő mozgóképet. 

Adta magát a felállás: Ajtai kérdezte Hartyándyt, miközben néha beállt bőgőzni, Szőke András pedig hol szerepben, hol szerepen kívül kommentálta a beszélgetést, egyszer a fiatal Hartyándy Jenő bőrébe bújt, máskor a legendássá vált győri Petőfi Sándor Művelődési Ház portását személyesítette meg – igen részletesen bemutatva, hogy miért voltak fontos emberek a portások a szocialista érában –,  és néha furcsa hangszereken muzsikált. A műsor zenei szupportját ezen kívül Porteleki Áron, Cseke Dániel és Szelevényi Vito nyújtotta. Az átvezető betétekben kőkemény szabadzene szólt, az elektronikus effektektől a Szőke jóvoltából felcsendülő polinéz orrfuvoláig a legkülönbözőbb hangok csendültek fel.

Magyar underground jazztörténeti áttekintést kaphattunk – inkább szórakoztató, mint didaktikus felütéssel – a vidéki művházas jazzkörök kialakulásától a zenetörténeti jelentőségű Győri Nemzetközi Jazzkoncert sorozatig, amellyel Hartyándyék civilekként megtörték a szocialista Magyarország állami jazzbooking hegemóniáját. A 70-es évek második felében létrehozott győri jazzklub kezdetben egy magnó és lemezhallgató partinak indult, ami a csillagok szerencsés állásának és egy komoly nyugati kapcsolatnak köszönhetően a 80-as évek elejére már-már montreaux-i szintekre jutott. 

1982 és 1983 között Anthony Braxton mellett Magyarországra hozták Roscoe Mitchellt, George Lewist, a Rova Saxophone Quartetet, Keshavan Maslakot, Burton Greenet, az East-West Triót és Zbigniew Namyslowskit. A magyar avantgárdot Szabados György, Dresch Mihály, Grencsó István és Binder Károly képviselte. Abdullah Ibrahimot (később Dollar Brand) is majdnem elhozták, de a Magyar Népköztársaságtól nem kaphatott vízumot, mivel a Dél-afrikai Köztársaság fasiszta államként volt nyilvántartva. Jól mutatja az egykori rendszer abszurditását, hogy hiába próbálták elmagyarázni a bürokráciának, hogy Abdullah Ibrahim fekete férfiként pont az üldözöttek közül való. Érzékletes, hogy amikor elindult a koncertsorozat 1982-ben, sokan azért nem mentek el, mert egész egyszerűen nem hitték el, hogy ez tényleg megvalósul.

A címadó Anthony Braxton koncert megszervezésének konkrét körülményeire sokáig nem tért rá a beszélgetés – az előadás spontaneitása mögött meglehetősen pontos dramaturgia sejlett fel – hiszen egyértelműen az est egyik csúcspontját jelentette. Mindig, amikor már kezdett volna egy Hartyándy interjúvá szelídülni a műsor, Szőke közbelépett, és egy új szereppel vagy kitekintéssel visszarántotta az eseményt a színház felé. Ajtai nem klasszikus értelemben vett moderátorként működött: hagyta, hogy az anekdoták saját útjukat járják, majd egy-egy pontosító kérdéssel visszatértünk az eredeti témához, lassan építkezve és az érdeklődést fenntartva a kulminációig. 

Az 1982-es koncerten ugyanis Braxton beleegyezett egy Szabados Györggyel közös zenélésbe, amelyről Hartyándy hang és videofelvételt is készített. Ezt a felvételt láthattuk Ajtaiék kiváló játékának kíséretében. Szabados később többször is játszott együtt Braxtonnal, 1984-ben közös studióalbumot rögzítettek a Magyar Rádióban Szabraxtondos címmel, a 2003-as Újvidéken megrendezett, magyarkanizsai jazzfesztiválon történt fellépésükből pedig koncertalbum született.

A szemfülesebb nézőknek tartogatott az est még egy meglepetést: Hartyándy elhozott néhány példányt a Jazz Studium című szamizdatból, amiket szabadon lehetett lapozgatni. A fanzinek grafikai világát idéző kiadvány “nulladik száma” még 1979 tavaszán jelent meg. Később a győri Petőfi Sándor Művelődési Ház “módszertani kiadványaként” legalizálták, majd egy év után újra illegalitásba kényszerült. 1990-ig tizenhét számot adtak ki belőle, ebből tizenötöt Hartyándy Jenő szerkesztett, az utolsó kettőt pedig Czabán György. 

“Ajtai Péter – Anthony Braxton Győrben” című darabja a Trafóban került bemutatásra 2026. szeptember 24-én. 

Fotó forrás: Trafó/Kalicz Máté