A n:ear egy improvizatív és kísérleti zenei fesztivál, melyet idén negyedik alkalommal rendeznek meg Selmecbányán, július 18-21. között. Célja, hogy bemutassa ezeknek a kevésbé ismert zenei területeknek a különböző formáit, és felhívja a figyelmet a zene olyan fontos alkotóelemeire, mint a játék, a kommunikáció vagy a kapcsolat a hagyományosabb és az alkalmazott zenei területekkel. A fesztivállal kapcsolatban négy kérdést tettünk fel az egyik főszervezőnek, Štefan Szabónak.

fotó: Slavo Uhrin

Miért, milyen céllal indítottátok el a n:eart?

A n:ear négy évvel ezelőtt indult Selmecbányán a Eleuzína kulturális központban, ahol az egész éves zenei program kurátora voltam. Itt emellett voltak kiállítások és irodalmi beszélgetések is. Rájöttem, hogy ezt lehetne tömöríteni egy fesztivál keretein belül is, ahol főleg az experimentális és improvizatív zenén van a hangsúly, de amellett van hely a nem zenei kísérőprogramoknak is.

A kísérleti zenének egyik fontos eleme a tudatos figyelem: hogyan érhető ez el fesztiválkörnyzetben?

Pont a figyelem fontosságára reflektálva neveztük el n:earnek a fesztivált. Szeretnénk elérni azt, hogy ne csak a zenészek legyenek ott az előadás során fejben és lélekben, hanem ugyanúgy a hallgatók is “közel legyenek a fülükkel”.

Van egy pár módszer, amivel próbálkozunk elérni ezt. Például csak nagyon ritkán történik a fesztiválunkon színpadi szituáció: a fellépő-hallgató közötti távolságot próbáljuk meg, ha nem is teljesen eltörölni, de legalább minimalizálni. Emellett nagyon szeretjük a teljesen akusztikus, intim koncerteket olyan helyszíneken, ahol ehhez a fajta zenéhez a közönség nincs hozzászokva. De néha adódnak ebből problémák is, például egy akusztikus koncertet a tó mellett teljesen elnyomhat egy pop produkció, ami éppen a városi amfiteátrumból szól. 

Milyen szempontok szerint állítjátok össze a fesztivál programját?

Nincs konkrét szempontrendszer, ami alapján összeválogatnánk a programot. Dominika Moravčíková (író, költő és muzikológus) kurálja a nem zenei kísérő programokat, ahol az évek során volt már filmvetítés, performansz, helyspecifikus művészet, séta a városban, kiállítás, artist talk és még sorolhatnánk. 

Idén újdonság még – és ezt remélem, hogy a következő években is sikerül majd megvalósítani –, hogy felkértem egy vendég kurátort, aki egy személyben felelős a fesztivál egyik napjának programjáért. Idén ez Jakub Juhás, a mappa kiadó alapítója.

Ugyanígy nincsenek szabályok a fellépők kiválasztására sem. Szeretem, ha a zenei program színes és változatos, szóval egy napra nem választunk például négy drone koncertet. A fő szempont mindig az, hogy megmutassuk és levegyük a stigmát a szabadzenéről, improvizatív zenéről. Errefelé gyakran hallom még mindig azt a véleményt, hogy ezt a műfajt olyan emberek űzik, akik nem tanultak meg 'normálisan' játszani. Fontos még, hogy az improvizációt és experimentálást nem mint műfajt, hanem mint mindsetet vagy a zenéhez való hozzáállást akarom közelebb hozni az emberekhez. Szóval a fesztiválon megjelenhet egy rockzenekar mellett egy zongora recitál, vagy egy singer-songwriter mellett egy free jazz oktett. 

Körülbelül hányan látogatják a n:eart? Változott ez a szám az elmúlt években?

A fesztivál mindig nagyon családias méretű, 50-100 ember látogatja a koncerteket. A fő missziónk nem is az, hogy látogatói számban növekedjünk, hanem hogy azok, akik már voltak, visszatérjenek a következő években is.