Egy évtizedes működése után a PC Music kiadó számára 2023 lesz az utolsó év, amikor új megjelenésekkel jelentkezik. A hírt június 25-én jelentette be a kiadó a hivatalos social media felületein, amely egy időben jelent meg a kiadó-főnök A. G. Cook instáján, majd pár nappal később a sajtóban is. Hogy miért döntöttek a befejezés mellett, arról a cikk megjelenéséig még nem született indoklás, de jelen írásnak nem is ennek kiderítése a fő célja. Írásomban inkább arra vállalkozom, hogy egy objektivitásra törekvő áttekintést adjak a kiadó életművéről, hatásáról és főbb fordulópontjairól; ezzel együtt pedig egy összefoglaló választ fogalmazzak meg arra a kérdésre, hogy “ez miért olyan nagy ügy, miért volt fontos a PC Music?”.

Ez a cikk nem feltétlenül a kiadó diszkográfiájának számvetésén keresztül tesz kísérletet a PC Music hatásának megfogalmazására, hanem inkább annak polipcsápokként kinyúló, a zenei, kulturális és esztétikai jelentőségét veszi számba. Számomra úgy tűnik, hogy a kiadó megjelenései egyaránt szolgáltak platformként ahhoz, hogy otthont adjanak az egyedi hangoknak, illetve egy ugródeszkaként és hivatkozási alapként arra, hogy ezen túl újabb területeket, felületeket és embereket érjenek el.

1. A kezdetek

1.1 Alex & Dan

A PC Music indulása és az azt megelőző események a 2010-es évek elejére datálhatók. A. G. (Alexander Guy) Cook és Danny L (Daniel Jack Eisner) Harle együtt jártak a Goldsmith egyetemre – zenét, zeneszerzést tanultak – ahol a közös érdeklődéseik révén elég hamar egymásra találtak, ennek eredményeképpen pedig megalapították a Dux Content projektjüket. Cook így emlékszik vissza erre az időszakra:

Akkoriban nagyon kevés ember volt, akivel zeneileg egy nyelvet beszéltem volna. Dan és én minden energiánkat a Dux Contentbe fektettük, viccből pedig “közönség-szórakoztató specialistáknak” neveztük magunkat, reagálva az állandó visszautasításokra kiadóktól, kluboktól és barátoktól, akik nem látták értelmét annak, amit csinálunk. A mi felfogásunkban a popzene egy aranykorszakán ment át a korai 2010-es években, de ezt az egész Max Martin/Stargate-féle szaktudást mindenki lenézte, aki menő volt, és a teljes londoni szcéna az indie-rock & dubstep revivallal volt elfoglalva. Én nagyon szerettem számítógépes zenét tanulni a Goldsmith-en, és erős kapcsolódást éreztem a számítógépes zene múltjával, történetével, és azokkal akik mindezt megalkották – de minden személyes munkám úgy volt elkönyvelve, mintha egy giccsben fürdő odüsszeia-álom lenne, amiből úgyis mindjárt felébredek.

2012-ben Cook és Harle megismerkedett SOPHIE-val (Sophie Xeon), aki megmutatta a srácoknak két korai számának, a BIPP-nek és az OOH-nak a demóját, Cook pedig nagyon megörült az újdonsült barátságnak. Kiderült ugyanis, hogy SOPHIE hasonló elánnal, virtuozitással és művészi érzékenységgel ragadja meg a popzene és a kísérleti zene közti határvonalat, mint Cook és Harle. 2013 júniusában megjelent a BIPP / ELLE EP a glasgow-i Numbers kiadón, ugyanebben a hónapban pedig megalakult a PC Music.

1.2 Manifesto

A PC Music hozzáállásában és gyakorlatában már a kezdetektől fogva nagyon tudatosan közelítette meg azt, hogy milyen előadók milyen zenékkel jelenjenek meg. A művészek hangzásában és megjelenésében egyaránt hangsúlyos volt a konstruált jelleg: akármelyik zenébe hallgatunk bele, megkerülhetetlenül szembesülünk azzal, hogy egy megalkotott perszónával van dolgunk. Ennek az előtérbe helyezése nem véletlen: Cook több interjúban kifejtette, hogy “bárki, akinek kellően erős személyisége van, lehet popénekes”, ebbéli elképzelését pedig már a kiadó korai szakaszában megvalósította. Így csatlakozott az eredetileg fotós Hannah Diamond, vagy a designer-performansz művész Hayden Dunham (HYD, QT projekt, lásd később). Értelemszerűen minden esetben szükség volt arra, hogy a bevont alkotók művészetileg relevánsak legyenek a kiadó számára, de arra Cook is rámutatott, hogy az egyedi látásmód és a kollaboratív, közös munka megléte elengedő volt ahhoz, hogy aztán olyan produkciók szülessenek, amelyekkel már a kiadó kezdeti éveiben fel tudták hívni magukra a figyelmet. A gyakorlatban ez csillogó, fényes ruhákat, expresszív sminket, steril Y2K-t idéző stílust, polírozott, digitális hangokat, és autotune-olt, szétpitchelt vokálokat jelentett (pl. Easyfun, Lipgloss Twins), ami 2013-14-ben még abszolút formabontó volt – ezek későbbi térnyerésében pedig a PC Music-nak tagadhatatlanul nagy szerepe volt.

Cook és Harle azonos szkepticizmussal és megmosolygó véleménnyel van azokkal a kijelentésekkel szemben, amelyek több popsztár munkásságát, pl. Taylor Swift dalait, annak egyszálgitáros, country-s hátterével és a személyes sztorik beemelésével autentikusnak, tehát jobbnak tekintik, szemben például Beyoncé slágereivel. “Minél inkább utánanézünk, és keressük egy projektben az autenticitást, valójában annál kevésbé találjuk meg” – vallja Harle, ami mindannyiuk zenéjén és munkamorálján is érződik. Az egyik legfontosabb attitűd, amiből kiindulnak a PC Music zenék, szintén az autenticitás kérdését feszegeti: ez pedig a zenével kapcsolatos népszerű, különböző bináris ellentétek feloldására tett kísérletek. Ilyenek az “emberi zene vs. gépzene”, “akusztikus vs. elektronikus”, “underground vs. mainstream” és hasonló szembenállásokra tett reakciók. A PC Music világáról kijelenthető, hogy ahelyett, hogy azt mondaná, hogy “egy út van, amit egy zenész követhet: az őszinte, önmagához autentikus út”, inkább azzal a felfogással gondolkodik, hogy “rengeteg lehetőség van zeneileg, és számtalan, akár egymással szembenálló elképzelés közül lehet választani, ezek között lavírozni, felszabadulni”. A kiadó folyamatosan és szisztematikusan céloz az előbb említett oppozíciók közt feszülő szürke zónákra; kitartó jelenlétükkel pedig frissességet, egy merőben új színt és hozzáállást tudtak hozni nem csak az experimentális elektronikus, de a popzene jelenkori képéhez is. Például azzal, hogy megmutatták: a popzene nem egy szitokszó, hanem egy tág fogalom, amivel játszani, kísérletezni lehet.

A csapathoz később csatlakozó, alapvetően vokalista Caroline Polachek szerint a PC Music a szó legjobb értelmében vett oldschool kollektíva – egy alkotói, művészeti iskola, ahol az alkotók állandó párbeszédben vannak egymással. Folyamatos a közös ötletelés, egymás segítése, és a kollaborációk; mindez egy olyan térben, ahol az alkotók nem ragaszkodnak territoriális görcsösséggel a saját ötleteikhez. Mindez szinte már túl szépnek is hangzik, hogy igaz legyen, de a kiadott zenéket nézve lehet valami abban, hogy Polachek így élte meg a PC Music-os időket. Még ha neki nem is jelent meg saját albuma a kiadón, számtalan alkalommal kontributált a kiadó tevékenységéhez: énekelt Danny L Harle anyagokon, közreműködött remixeken, vokál-sample-t adott több számhoz, és szerepelt a kiadó online showcase eseményein is.

2. Felemelkedés, mainstream sikerek

2.1 “Hey QT! Yeah?”

A PC Music egyik első, nagyobb hullámokat vert projektje a QT volt, melynek révén a szélesebb, nemzetközi közönség is megismerhette a kiadót, annak egyedi hangzását és látványvilágát. A QT egy egyetlen számból (“Hey QT”) és klipből álló projekt volt: producerként A. G. Cook és SOPHIE állt mögötte, a számot Harriet Pittard énekelte fel, a klipben és a fotókon viszont már Hayden Dunham adta az arcát az egészhez, a klip és a fotók vizuális megjelenését pedig a Diamond Wright csapat szolgáltatta (melynek egyik tagja Hannah Diamond). A szám az XL Recordings gondozásában jelent meg (ami olyan előadók kiadója mint Adele vagy a Radiohead).

Maga a szám 2014 augusztusában jött ki, de a teljes élményt a 2015 márciusában megjelenő klip szolgáltatja: pasztellszínekben, steril környezetben a főszereplő QT egy megrendezett laboratóriumi környezetben kifejleszt valamit, amiből aztán a klip végén megjelenő fiktív energiaital, a DrinkQT lesz. Zeneileg digitális, rövid lefutású szinti-akkordok dominálják a számot több oktáv-magasra pitchelt vokállal, az egész számra pedig jellemző az a fajta minimalizmus, ami több SOPHIE számnál is megfigyelhető. Sokszor csak egyetlen tonális hangszersáv van jelen a vokál mellett, ha pedig meg is jelenik mellette ritmika, az általában kimerül egy mélyekkel nem rendelkező 4/4-es lábdobban vagy tapshangban. A dal ritmusszekciója tehát nem ad olyat olyan hallgatási élményt, hogy “dúsabb” lenne a trekk, sőt: összességében egy kifejezetten lecsupaszított hatást kelt a zene hangképe. Ezt az érzést csak erősíti az effektek hiánya: míg a legtöbb elektronikus zene esetében a producerek előszeretettel használnak reverb, delay vagy chorus effekteket annak érdekében, hogy szimulálják egy hangszer valós térben való megszólalását, ez a “Hey QT” esetében látványosan hiányzik: a fókuszált hangi puritánság pedig csak még jobban ráerősít a vizualitásban is sugallt tiszta, klinikai megjelenésre.

A “Hey QT” vegyes érzelmeket váltott ki az emberekből: a The Guardian szerint a “jó ízlés határát feszegeti”, a The Quietus összességében szkeptikus a kollektívával szemben (“pure sonic skullfuckery, in both the positive and negative sense of the word”), viszont pozitív visszajelzést is kapott a projekt: 2014-ben a Pitchfork az év 14. legjobb dalának választotta a “Hey QT”-t. Nagyjából én is ekkor találkoztam először a PC Music-kal, és ahogyan visszaemlékszem, akkoriban én sem tudtam hova tenni: az erőteljes 90-es évek nosztalgiafaktorról, vékonyka hangzásról és csillogó látványról nem tudtam eldönteni, hogy iróniát látok-e, vagy egy gigantikus netes viccet, esetleg valamit, amit egyelőre nem értek, és csak később lesz világos a kulturális hatása. 9 évvel később úgy érzem, hogy ez utóbbiról volt szó.

2.2 2015

2015-ben aztán beindultak a kiadó körül az események:

• Májusban kijött a kiadó első válogatásalbuma.
• Júniusban megjelent Madonna “Bitch, I’m Madonna” c. száma, melyen SOPHIE társszerző volt, többek közt Diplo mellett. (Nyilván nem lehet tudni, hogy a trekk pontosan melyik részein dolgozott, de ha engem kérdeztek, szerintem a verzék szaggatott szintiszólamaiban nagyon érződik SOPHIE zenei stílusa, vagy éppenséggel az outro-ban lévő smirglipapír-szakítás hangokban is).
• Júliusban a McDonalds lecsapott SOPHIE “Lemonade” c. számára, és felhasználta azt az egyik reklámjukban.
• Októberben a PC Music JV (Joint Venture) partnerszerződést kötött a Columbia Records-zal (Sony Music Entertainment). Ennek folyományaképpen Danny L Harle nagyobb népszerűségre tett szert, egy évvel később Carly Rae Jepsennel dolgozott együtt (ez a deal egyébként 2016 végén véget ért).
• Szintén októberben pedig kijött Charli XCX “Vroom Vroom” EP-jéről a címadó single – a teljes EP producerelése pedig döntően SOPHIE keze munkája volt.

2.3 PC x XCX

Charli XCX, született Charlotte Emma Aitchison már 2015 előtt is egy keresett és sikeres popsztár volt: a True Romance és Sucker albumaival kereskedelmi szempontból is releváns volt amit csinált; főcímdalt énekelt a népszerű Csillagainkban a hiba c. young adult-könyv filmadaptációjához; azzal pedig, hogy vendégénekelt a Fancy-ben, teljesen ellopta Iggy Azalea elől a show-t. Ezek mind olyan példák, amelyek a popszakmában jó számokat hoztak, rengeteg producer dolgozott rajtuk, és sok ember rajongott értük; ennek viszont az is volt a hátulütője, hogy összességében olyan dalokról beszélhetünk, amelyek nem sokban különböznek a tucatnyi másik, tipikus 2010-es évekbeli Katy Perry, Kesha, Rihanna és hasonlók hangzásvilágától. Generikus, középtempós electro-pop számok voltak ezek, amelyek nélkülöztek bármiféle zenei újító szándékot.

Ezen változtatott 2015 júliusa, amikor Charli egy interjúban elmondta, hogy éppen a harmadik albumán dolgozik, hivatalossá vált SOPHIE bevonása a projektbe, októberben pedig debütált is a már említett “Vroom Vroom” single az azonos című EP-ről. Zenei minőségben ezzel kezdetét vette Charli XCX életművében egy olyan korszak, ami egy új szintre emelte a zenéjét (ennek sokadik iterációja szerencsére a mai napig tart), illetve utat nyitott a PC Music vonatkozó művészei számára is: miután kijött a “Vroom Vroom” EP, 2016-ban Charli megtette A. G. Cookot creative directorának, és elkezdtek dolgozni Charli következő anyagán. A 2017-ben kijött Number 1 Angel-ön aztán már sorakoztak a PC Music prominens képviselői (easyFun, Danny L Harle, Life Sim, SOPHIE), a mixtape zenei arculatát pedig természetesen A. G. Cook felügyelte.

Egy olyan kollaborációs csatornának nyitott utat tehát a 2015/16-os Vroom Vroom, ami Charli XCX és a PC Music számára is rengeteg expozícióval járt. A szkeptikus hangok azonban még akkor is aktívan jelen voltak: a Pitchfork 2016-ban 4.5-re pontozta Charli hangzásbeli elmozdulását. Érdekesség, hogy 5 évvel később azonban újraértékelte az albumot (és önmagát) a Pitchfork, ezúttal 7.8-ra felhúzva a pontozást. “Akkoriban sok kritikus elég paranoid volt a PC Music motivációit illetően (…) tartva attól, hogy egy átverés áldozatai, sokan nem tudták, hogy egy aktuális pop-jelenség éppen szatíra, vagy őszinte-e” – írták később magyarázatként. Charli XCX tweetben reagált az újrapontozásra, kommentje így szólt: “Lol”.

3. A csúcs és a törés

3.1 2020

Tétlenkedéssel a későbbiekben sem lehetett vádolni a kiadót. 2017-ben minden korábbinál több megjelenést hoztak ki, ami annak is volt köszönhető, hogy tető alá hozták a Month of Mayhem nevű eseményüket, amikor is májusban egy hónapon keresztül minden nap kiraktak egy új számot, remixet vagy valamilyen megjelenést. Bővült a roster is: 2018-19-ben új névként megérkezett Tommy Cash, Namasenda és a Planet 1999, illetve az egyik legizgalmasabb producerként umru is.

A korábban említett 2015 mellett még 2020-at érzem a kiadó életében nem csak forduló-, de csúcspontnak is. Ebben közrejátszhatott az is, hogy ebben az évben szorította a világot karanténba a covid, és mivel a kiadó mindig is aktívan használta az internetet mint kommunikációs csatornát és médiumot, ezért adta magát, hogy az egyébként is a virtuális térbe menekülő, ott kikapcsolódást, művészetet és ingereket kereső emberek még inkább megtalálják és rákapcsolódjanak a PC Music világára:

• A kiadó feletti bábáskodás, a rengeteg produceri munka és egy-két single megjelenése után A. G. Cook ebben az évben jelentkezett először önálló, teljes albummal, sőt, rögtön kettővel is: ez volt a 7G és az Apple. Csak hogy érezzük a dolgok súlyát: előbbi egy 160 perces anyag (utóbbi csak 40).
• Szintén Cook (és BJ Burton) executive produceri munkájával,a covid-helyzetre reflektálva 2020 májusában jelent meg Charli XCX albuma, a How I’m Feeling Now. Elképesztően gyorsan, 6 hét alatt valósult meg a projekt – az albumot kezdő “Pink Diamond” pedig szerintem az egyik létező legizgalmasabb nyitószám, amit valaha hallottam. A kísérleti elektronika olyan bugyraiba merül alá, amilyet popzenében még azelőtt sosem hallottam, de azóta sem nagyon.
• Szeptemberben Appleville néven online stream-showcase fesztet tartottak, ahol már a kiadóhoz szorosan nem kötődő, de annak tágabb vonzáskörzetébe tartozó előadók is felbukkantak: 100gecs, Dorian Electra, Baseck.
• Decemberben még egy hasonló online eventet tartottak Pop Carol néven.

3.2 Három mínusz kettő

A dinamikus 2020-at követően 2021-ben viszont két olyan esemény is történt, ami erőteljes hatással volt a kiadóra. Egyrészt 2021. január 30-án egy baleset következtében elhunyt SOPHIE, másrészt időközben megvált a kiadótól Danny L Harle. Ez uttóbbinak pontos dátumát nem tudtam felkutatni, de 2021 márciusában már alumnus-ként hivatkozik rá a Resident Advisor, illetve Harle az új albumát már nem a PC-n, hanem a Mad Decent-en hozta ki (MMN Mag review).

Tehát két olyan alapember jelenléte szűnt meg a kiadó körül, akik nélkül minden bizonnyal el sem tudott volna indulni annak idején, annak ma ismert formájában legalábbis biztosan nem.

4. Folytatás, befejezés

Ami nekem feltűnt a 2021-es év kezdetével, hogy a PC Music egyre inkább elkezdett elmozdulni a finomabb, érzékenyebb, lassabb zenéket kiadó előadók felé – máshogy mondva, olyan perszónák kidolgozásán és kiadásán foglalatoskodott, akiknél a kiadóra korábban jellemző harsányság már nem volt jelen, helyét pedig átvette a suttogás, a tompább énekek, illetve akusztikus hangszerek is elkezdtek megjelenni. Ilyen új előadó volt caro♡, Astra King, vagy a korábban QT projektben szerepelt Hayden új alias-a, a Hyd. Nekem őszintén szólva ezek csak mérsékelten keltették fel az érdeklődésem (=egyszeri hallgatás), így a figyelmem inkább azokra a PC Music utóhatásán mozgó előadókra mozdult el, akik a vadabb, durvább elektronika világában mozogtak. Nem tudok mindenkit felsorolni, de természetesen ide tartozik 100gecs, Dorian Electra, a NUXXE kollektíva (Sega Bodega, Shygirl, Oklou és Coucou Chloe), illetve persze a PC-hez időközben, 2022-ben becsatlakozó, elektronikában magabiztosan mozgó fiatal tehetségek, úgymint umru és Ö.

Ilyen előzmények után jutottunk el oda 2023. június 25-én, hogy az új Astra King album promóciójának kellős közepén, mintegy mellékesen jelenjen meg a hír, hogy a PC Music-nak ebben az évben vége.

5. Hagyaték

Hogy milyen utóhatást hagy maga mögött a PC Music, arról disszertációt lehetne írni, de pár pontban igyekszem összefoglalni a legfontosabbakat:

Hyperpop: Tudom, először 1988-ban használta egy újságíró ezt a kifejezést a Cocteau Twins-re, de valójában a PC Music térnyerését követően kezdett el elterjedni ez a zsánermegnevezés a 2010-es években, amivel olyan előadókat is lehetett címkézni, akik nem voltak a PC tagjai, de hasonló zenét csináltak. A kifejezés elterjedésében pedig nem kis szerepe volt a Spotify-nak, ami 2019 augusztusában indított el egy ilyen nevű official playlistet, listázva rajta szerintük releváns előadókat, x heti váltással-kurációval. Az tehát biztos, hogy PC Music nélkül ma nem lenne hyperpop, de azért azt is meg kell említeni, hogy sok hyperpop előadó elég sokat merít még a trap, hiphop hagyományból, vagy például a numetalból is. Emellett a hyperpop előadók zenei outputjában értelemszerűen nem lehet olyan koherenciát találni mint a PC Musicnál, ezért nagyobb is a szórás minőségben, attitűdben.

Danny L Harle: Mai napig aktív, legutóbb 2 éve jelent meg saját albuma, illetve executive producer volt Caroline Polachek 2019-es (Pang) és 2023-as albumán is (Desire, I Want to Turn Into You). Ezek nem kifejezetten PC Music-os, vagy hyperpop-os zenék, cserébe nagyon is eredeti artpop lemezek.

100gecs: Zsenik. Élnek és virulnak, második albumukkal jöttek ki idén, lásd. Merítéses kollégáink írását a témában, de hasonló lelkesedéssel ír róluk a Pitchfork, a New York Times vagy Anthony Fantano is.

Charli XCX: Szerintem hatalmasat profitált a PC Music-ból, 2016-ot követően fényévekkel erősebb albumai jelentek meg mint előtte, amit nem kis mértékben a PC producereinek köszönhet. Ennek az egyik legfrissebb lenyomata az őrült nagy hype-ot övező Barbie-film OST-jén való szereplés, a Speed Drive, aminek az egyik producere egyébként a már 10 éve is PC Music-on jelentkező easyfun.

A.G. Cook: Ez az, ami jelen pillanatban számomra kérdés, hogy Cook vajon milyen irányba fog elmozdulni, mit fog csinálni, de kíváncsian várom.

https://10.pcmusic.info/