2015 körül adta Crimson a kezembe a Woodsmen & Lady Log című lemezt (Ptaki Przelotjával együtt), két lemez amit tuti sose fogok eladni. Pistol Pete Dalsbypolskájára csak most, majd három két évvel később, az idei Wimbledon előtt figyeltem föl.

Gondoltam magamban, kapóra jön ez egy kis Wimbledon előzetesnek, ti. Pistol Pete aka Sampras az All England Club utolsó csak hérója volt, még a pofátlan Federer éra előtt. Sokként ért, hogy Pistol Pete (kedvelt sex toy név mellett) inkább utal egy bizonyos Maravich nevű arany kezű kosarasra a hetvenes évekből. Sovány véleményem szerint Samprasra sokkal inkább ragad a ‘pistol’-ság (nagy adogatás + bika tenyeres), mint az assziszt varázsló Maravichre.

Már tavaly is ütöttem tenisszel a zenét, de a Wimbledon más tészta mint a Garros. Teniszklisék szerint Garrost favágók nyernek, Wimbledont pedig művészek. A Garros lassú, a Wimbledon gyors. Por és fű. Burning Man és Népsziget.

A kérdés megint: ki nyeri Wimbledont? A válasz megint: kit érdekel! UH-ra szoktam így járni (meg a budapesti challenger tornára), úgyis jó zenészek jönnek, vagy legalábbis van elég jó közöttük, majd ott kiderül, hogy mi tetszik és miért.

A teniszben egyébként az a jó, hogy nincs benne hype. Nehéz elhinni, de tényleg. Teniszben nincs alibi. Van most például egy Grigor Dimitrov nevű srác, akit tényleg szeretett volna úgy imádni a tenisz világ, mint mondjuk Nina Kravizet a pop szakma. Csak nagyon úgy néz ki, hogy Grigor nem egy champion alkat, elveregetik, így pedig nem lesz TIME címlap fotón. Tény, hogy egyszerűbb eldönteni, hogy egy labda vonalon belül van vagy sem, mint azt, hogy ciki-e fürdőkádból interviewt adni.

Szóval nézzétek a Wimbledont (július 2 – 15) és zabáljatok epret! Egyébként tavaly óta azt gondolom, hogy a tenisz igenis szexi. És a Garros szexibb mint Wimbledon. A favágók mindig is azabbak voltak mint a művészek.

Ezt a lemezt egyébként Zsófinak vettem karácsonyra (már csak ezért sem adhatom el).