Register for free to receive our newsletter, and upgrade if you want to support our work.
A magyar avantgárd jazz színteret három esettanulmány segítségével mutatja be három, a szcénát jól ismerő és azt aktívan formáló szereplő. A Budapest-központú, függetlenül szerveződő közeg társterületekkel együtt pár ezer fős közösséget és pár száz fős, lojális törzsközönséget mozgat. A területet így erősen befolyásolják a személyes kapcsolódások, az ezeken keresztül kialakuló csoportok és a találkozások helyszínét biztosító terek – a szerzők ezért három irányból, a zenészek, a közösségek és a helyszínek szervező erejéből indultak ki. Az esettanulmányok meglátásunk szerint pontos képet adnak a színtér működéséről és kihívásairól is.
Mikor kezdünk? Még öt perc. Egy improvizatív zenei koncert kezdése hasonlatos egy szüléshez. Nem lehet siettetni, egyszer csak eljön a megfelelő pillanat. A helyszín meghatározza a zenészek elhelyezkedését a térben. A hét fellépő már két órája a helyszínen van, ami egy főleg workshopokhoz használt, privát lakásból átalakított, fél-civil tér. Még várunk kicsit, hogy minden néző megérkezzen és a figyelmével is jelen legyen.
Ajtai Péter / Zenekarvezetők és kollektívák – a pozitív és a negatív szabadság körei
A független magyar improvizatív zenei szcéna eredete a ‘60-as évekhez, Szabados György munkásságáig vezethető vissza. A „Szabados-kör” a zenészek és a közönség olyan közösségét jelentette, ahol az összekötő kapocs Szabados zenéje és szellemisége volt. Szabados Ornette Colemannal egy időben – de anélkül, hogy zenéjét ismerte volna –, azzal rokoni zenevilágot alakított ki. Zenéjében Bartók és az afroamerikai jazz hatására a jazz, a népzene és az avantgárd zene találkozása jött létre. Szabados korai munkái esetében ezt könnyedén nevezhetjük free jazznek, kései darabjai viszont már a kortárs klasszikus zene hatásait mutatják.
Láthatjuk tehát, már egy adott előadónál is nehézségekbe ütközünk: nehezen definiálható, hogy mit értünk improvizatív zene alatt. (Ezt az olyan kollaborációk, mint például Grencsó István és Bolcsó Bálint 2017-es Forecast projektje, még inkább színesítik.) Természetesen definíciós kérdésekre hosszan most nem tudunk kitérni, elégedjünk meg annyival, hogy a kortárs improvizációs zenéket gyűjtőnéven kreatív zenének nevezzük. (Ezzel belefoglaltuk vizsgálódásunkba minden játékost, aki a Lennie Tristanótól Merzbow-ig és tovább terjedő képzeletbeli diszkográfiának örököse és társszerzője.) Most nézzük meg, hogyan strukturálódnak a kreatív zenekarok Budapesten.
Budapesten kétfajta csoportosulás jellemző a kreatív zenei szcénában, ezeket elemezhetjük Isaiah Berlin pozitív és negatív szabadságfogalmai mentén. Előbbi a saját kezébe kívánja venni a zenei döntéseket, utóbbi pedig korlátozni kívánja a hatalmat mint olyat. Az egyik esetben karizmatikus zenekarvezetők körüli csoportosulásról beszélhetünk, akik maguk hoznak döntéseket – ezt a közeget nevezhetjük így a pozitív szabadság megtestesülésének is. Ilyenek Szabados György, Dresch Mihály, Grencsó István, Geröly Tamás és Baló István formációi. (Ők mind jazz zenei alapokkal rendelkeztek, a kortárs zenei improvizáció és az elektronikus zene később formálódott Budapesten. A könnyűzenei szcénát itt nem érintjük.)
A körülbelül a 2010-es évek óta aktív kreatív zenei generáció máshogyan strukturálódik, jellemző létmódja a kollektíva. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez a közeg a negatív szabadság elve mentén formálódik. Ilyen például az A.M.P; a Dzsindzsa; a Less is More, a Best Bad Trip vagy a BIO. Persze itt is működhetnek zenekarvezetők, de az individuumok helyett a kollektíva kerül fókuszba.
A két formátum egyformán értékes, azt viszont megjegyezhetjük, hogy a kollektívák működése sokkal töredezettebb, mint az a pozitív szabadságot gyakorló zenekarok esetében megfigyelhető. Mindkét formátumra jellemző, hogy a hangszer helyett a játékos személye dominál – akár John Zorn zenekaraiban –, így a hangszerösszeállítások sokszor esetlegesek. A kisebb szcénákra ez kifejezetten jellemző: a keleti blokk egyik legfontosabb zenekara, az orosz Ganyelin trió például azért játszott jó darabig bőgős nélkül, mert egészen egyszerűen semmilyen bőgős nem foglalkozott a köreikben kreatív zenével.
Mindkét formátum, a zenekarok és a kollektívák is alapvetően függetlenül működnek, ugyanakkor kötődhetnek intézményi háttérhez is. Számos kreatív zenész tanít iskolákban, ahol így kialakulhat közösségformáló erő (az intézmények jellemzően a Bartók Konzervatórium, a Váci Bartók-Pikéthy konzervatórium és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem). Gyakran áll így elő az a paradox helyzet, hogy a kreatív zenei csoportosulások épp az intézményesülés ellen alakítják ki zenei világukat, és később mégis valamelyik intézményben találnak otthonra. Az iskolákon túl fontos találkozási pontot jelentenek még a zenészek számára a kreatív zenei koncertsorozatok, ahol kinyílnak a kapuk az intézményen kívüliek és a zene határterületeiről érkezők felé is.
Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy Budapesten alapvetően zenekarvezetővel rendelkező zenekarok vagy kollektívák működnek a kreatív zenei területen, mindkét forma játékos-orientált és jellemzően rendelkezik intézményi háttérrel. Emellett jellemző az is, hogy a zenészek alkalmi formációkra állnak össze.
Megnyomom a REC-et a hangfelvevőmön és az állványra tett mobilon. Harminc fős közönség figyel hat vonóst és egy dobost. Szűcs Bogi klasszikus brácsás, pár hónapja aktív része a szcénának. A kortárs klasszikus zenéből pont az a szabadság és az a fajta alkotói figyelem hiányzott neki, ami egy ilyen koncerten alapvetés. Rieko Okuda kezében szintén brácsa, de ő egész másképp játszik. A vonós hangszert autodidakta módon, zajzenei kontextusban használja, eredetileg zongorista.
Rubik Ernő Zoltán / Közösség és figyelem
A JazzaJ-t a zenei improvizáció iránti szenvedély és a közösségi gondolkodás keltette életre 2011-ben. Heti rendszerességű klubbal kezdődött, ahol mindig valami kiszámíthatatlan dolog történt. Akkoriban még újnak, bátornak számító ötletekkel (például elektronikát hoztunk össze free jazzel, népzenét zajzenével), nem csak különböző hátterű zenészeket, de a fragmentált közönségüket is sikerrel hoztuk össze az improvizáció intim terében. Pár hónapon belül a nemzetközi improvizatív zenei közösség térképére is felkerültünk és egyre több átutazó külföldi zenész írt nekünk fellépési lehetőséget keresve. A belvárosi Mika Tivadar Mulatónak köszönhetően az első év végén komplett háromnapos fesztivált is rendezhettünk olyan világhírű fellépőkkel, mint például Eddie Prévost.
Nagyjából háromévente új helyszín fogadta be a sorozatot, ami tovább bővült a heti koncerteken kívül extra alkalmakkal és workshopokkal. Lelkesedésünket egyre többen osztották. Különösen fontos pillanat volt a közönség bővülésében, mikor 2015-ben az Aurórában, egy VIII. kerületi épp frissen nyílt civil, független közösségi térben folytathattuk a munkát. Innen megörököltük az önkéntesség gondolatát is, és rácsodálkoztunk, hogy a JazzaJ már nem csak nekünk, alapítóknak fontos. Mások is hasonló lelkesedéssel kezdtek hozzájárulni a szervezéshez és más háttérmunkákhoz, szabadidejükben, önkéntes alapon.
2016-ban az európai kortárs művészeti életben is jól ismert, Budapesten pedig csúcsintézménynek számító Trafó Kortárs Művészetek Háza fogadta be a JazzaJ ötödik születésnapi koncertjét, ahol játszott a már említett Eddie Prévost legendás együttese, az AMM is. A befogadó intézmény lehetőségeinek hála elég büdzsével rendelkeztünk ahhoz, hogy nemzetközi szinten is kipróbáljuk hazai körökben bevált kurátori gyakorlatunkat: a norvég énekes, Andreas Backer a magyar szcéna elismert alkotóival egy csak erre az alkalomra összeállított zenekarban adott koncertet.
Rieko bőgős társával, Antti Virtarantával Berlinben él. Nem először járnak Budapesten, régi jó barátjuk Hock Ernő, Pest egyik legsokoldalúbban foglalkoztatott bőgőse, aki most hangszerére támaszkodva, csendben figyel. Vonójával épp suhint, miközben Márkos Albert nyikorgó üveghangokat játszik csellóján. Berci a non-idiomatikus improvizatív zenei irányzat egyik legrégebbi képviselője Budapesten, már a Szünetjel Fesztiválon is játszott a kilencvenes években. Egy villamost hallunk elmenni a második emeleti ablak alatt, mikor Gyárfás Attila jazzdobos épp mély, búgó hangot csal elő a lábdobból. Attila a 2022. decemberi hónap kurátora a JazzaJ fiatal improvizátorokra fókuszáló sorozata, a ZZZ keretein belül.
Ettől kezdve egyre több magyar fesztivál és szervezet keresett meg minket, hogy közreműködjünk kurátorként, vigyük el ezt a típusú zenét más kontextusba is. Ez volt az a pont, ahol tarthatatlanná vált, hogy nincs hivatalos formája az ügynek – nem volt bankszámlaszámunk, hogy adományokat fogadjunk, de számlát sem tudtunk adni, ha felkérésre dolgoztunk. 2016-ben megalapítottuk saját bázisunkat, a JazzaJ Improvizatív Zenei Egyesületet.
Egy átlagos JazzaJ-esemény büdzséjét kizárólag a jegybevételek adják. A havi műsor plakátjának tervezését és nyomdai költségeit részben az egyesületi tagdíjakból, részben felkérésre megvalósított, nagyobb büdzsével rendelkező projektek félretett részeiből fedezzük. Ha online jegyekkel együtt körülbelül 20-25 fizető vendég van, a befogadó helyszínnek járó 20% levonása után a zenészeknek kifizetett tiszteletdíj minimális, inkább szimbolikus. Mi szervezők pironkodunk emiatt, kicsit ki is egészítjük az előző koncertből félretett (szintén minimális) maradékkal, de a zenészek többsége nem is számít többre. Legtöbbjüknek van olyan zenei projektje vagy állása, ami miatt az ilyen fellépésekben – a baráti kapcsolatokon túl – számukra a művészi megvalósulás és a nézők értő figyelmi tere az első számú motivációs erő.
Gasner Márk / Egyedülállóan őszinte hely
2000-2010 között rengeteg olyan változás történt a budapesti vendéglátásban és kulturális színtéren, ami jelentősen befolyásolta a kreatív zene megjelenését: például a 2000-es években meghatározó szórakozóhelyen, a West Balkánban történő tragédia miatt megszigorított biztonsági intézkedések bevezetése; a belvárostól távolabb fekvő Hajógyári-sziget csődje és az ott működő klubbirodalom összeomlása; az európai szinten meghatározó romkocsmatrend felvirágzása. A trendek és az igények rövid idő alatt elmozdultak a rozsdaövezetekben fellelhető nagyobb egységek felől a kisebb, belvárosi klubok felé.
Egy bajszos öregúr ellenőrzi, hogy rendben működik-e a hangfelvevője. Rendszeresen ott van a nézők soraiban, több mint harminc éve érdekli a szabadzene, minden koncertet felvesz magának. Egy huszonéves lány szemét becsukva hallgat, barátja sör után nyúl. Negyvenes zenész és egy táncos ismerős néz össze egy váratlan hang után. Egy vékony hang szól még, de nem világos, hogy a cintányért, vagy Jávorka Ádám brácsáját halljuk.
A Kék Lovat 2010-ben nyitottuk meg a belvárosban, a VII. kerületi Kazinczy utcában, melyből néhány év múlva az éjszakai élet csomópontja lett. Csupán a szerencsének tudható be, hogy az egyébként gazdaságilag kedvezőtlen üzleti modellünk sikeres lett: a Kék Lóban a profittal szemben a haszonelvűségtől mentes őszinte törekvések és az egyedülállóan esetlen, barátságos hangulat képviselt értéket. Kevesen mertek ekkorát kockáztatni akkoriban, így a kreatív zene természetes közegében, a független, underground körökben hamar népszerűek lettünk.
A környékünk viszont idővel túlságosan is felkapott lett, érkeztek szigorítások is. A beltéri dohányzás 2012-es betiltása miatt például az emberek kicsődültek az utcára, amivel párhuzamosan egyre többet panaszkodtak a helyi lakosok. Az évek során a VI. és VII. kerület mainstream bulinegyeddé vált, a szórakozni vágyók, a vendéglátósok és a lakosok között egyre nagyobb lett a feszültség. Az underground szcéna igényei és a Kék Ló szellemisége inkább a szomszédos VIII. kerület felé tendált. 2013-2015 környékén ismertté lett a „nyolc az új hét” narratíva. Mire 2015-ben mi is átmentünk, a kerületben már több alternatív egység működött (köztük a JazzaJ-nak is helyet biztosító Auróra).
Egyebek mellett a vándorlás hatására a VIII. kerületi városvezetés 2017-ben úgy döntött, éjszakai engedély nélkül este tízkor zárnia kell a pultoknak. Ez a rendelet egyrészt nehezítette minden hely munkáját, ahol kulturális tevékenység folyt – a legtöbb bevétel általában éjfél után folyik be, ami segít fenntartani a jellemzően anyagilag nem megtérülő kulturális értéket képviselő programokat –, ugyanakkor számunkra a leendő konkurencia csíráját is megszüntette, ami a bennfentes fővárosi underground szcéna apró méretének köszönhetően hatalmas előnyünkké vált. Mindemellett a periférián fellelhető egységek sem jelentettek komolyabb konkurenciát, mivel a budapestiek az évek során belekényelmesedtek abba, hogy nem kell elhagyniuk a belvárost, ha bulit keresnek.
A Kék Ló már-már veszteséges, profitot háttérbe helyező üzemeltetési szemlélete, kreatív programokat szervező tevékenysége így sikerrel járhatott. 2017 és 2019 között koncertjeinkkel és más programjainkkal a kreatív zenei szcéna fiatalabb generációja számára egyedülállóan őszinte helyként fontos találkozópontnak számítottunk. Nagyjából épp a csúcson lehettünk, mikor a lakossági panaszokat megelégelve az önkormányzat hirtelen felmondta a bérleti szerződésünket. Így végül minket is ellehetetlenítettek a bulinegyed körül felhalmozódó problémák – a belvárosban pedig a mai napig alig akad alternatív szellemiségű, a kísérleti zenét befogadni képes koncerttér.
Ameddig az üzemeltetési körülmények ennyire zordak, hatalmas szerencsére lenne szükségünk a sikeres újranyitáshoz. Időközben a világválság hatására az energiaárak is az egekbe szöktek. Ahhoz, hogy a vállalkozási helyzet normalizálódjon és a gazdasági erőviszonyok kiegyenlítődjenek, szükség volna például az adók és a bérleti díjak azonnali redukálására. Itthon egyelőre nyoma sincsen annak a nyugaton már bejáratott szabályozásnak, miszerint az üresen álló üzlethelyiségekre magasabb adó hárul, mint azokra, amelyek használatban vannak – pedig ennek következtében a bérleményárak is mérsékeltebbek lehetnének. Az is jelentősen redukálná a koncertterek üzemeltetési költségeit, ha a hazai jogdíjkezelő egyesület (Artisjus) korrektebb fizetési kötelezettségeket szabna a háttér- és élőzene szolgáltatásának.
A koncert után bejelentjük Gyárfás kurátori hónapjának következő állomását, többen is vásárolnak saját kiadású, új LP-jéből. Maradt még pár plakát, a távozó nézőknek igyekszünk kedvet csinálni önkéntes plakátragasztó tevékenységhez. Van, aki visz, és kiteszi kávézókban, független kulturális helyeken, kocsmákban. A zenészek elégedettek, leszámítva, hogy valakinek az online jegyek miatt számlát kell adni, ami a KATA átalakítása miatt nagyobb költséggel jár, mint korábban, illetve sokan már nem is számlaképesek emiatt.
Beszélgetések, ölelések, elköszönés. Mindenki megy tovább. A külföldi zenészek nálunk alszanak.
Szerzők:
Ajtai Péter nagybőgős ismert a radikális free jazz színtér tagjaként, több zenekarban tölt be vezető szerepet. Rubik Ernő Zoltán zeneszerző, zongorista a 2011 óta működő, szabadzenei koncerteket és műhelyeket szervező JazzaJ csoport – 2016 óta egyesület – egyik alapítója. Gasner Márk dobos a hét éve működő, év végén tartott Avant-garde jazz festival szervezője és az upcycling ruhaboltból a fiatal improvizatív színtér törzskávézójává váló, mára bezárt Kék Ló szervezője.
A dőlt betűs szöveg a JazzaJ egy 2022-ben megvalósult eseményének leírása.
Nyitó kép: Auróra, 2017. Fotó: Nagy Attila Károly. A képen: Ajtai Péter (középen), Porteleki Áron (bal oldalt).
Szerkesztő: Balkányi Nóra.
A cikk elkészülését a Reset!, a független kulturális és média struktúrákat népszerűsítő hálózat, támogatta, közreműködött a KultDesk Kulturális Alapítvány.
