Kin Teal (Haller Bálint) egy éve bukkant fel a színtéren első, három számos EP-jével, mely a Piqued címet kapta, és a londoni Tropopause Recordson jelent meg. Legalábbis én ezt hittem, mielőtt beszéltem vele. Kiderült, hogy Bálint nagyjából 16 éves kora óta zenél, és már a harmadik aliasát tapossa; most viszont úgy érzi, hogy a Kin Teal elég széles zenei spektrumot fed le ahhoz, hogy vele együtt tudjon változni.
Legutóbbi, deep house projektjét, elmondása szerint, azért engedte el, mert hiányolt belőle valamit – műfaji keveredéseket, váratlan dolgokat. A Kin Teal a legutóbbi zenei metamorfózisának eredménye; jelenlegi fókuszában a nagy-britanniai klubzenei hagyományok állnak (UK bass, garage). Tudatosan próbál manőverezni a műfajok között, hogy ne alakuljanak ki a közönségben olyan elvárások, amelyek miatt belekényszerül egy zsánerbe.
Egészen egyedülálló jelenségnek tartom Kin Tealt jelenleg Budapesten. A UK stílusok közül többnyire csak a garage-t és jungle-t találni elvétve, és habár ezek a műfajok most persze nem trendik, bőven megférne még néhány eseménysorozat a tengernyi techno és house között – akár a Gólyánál vagy Kriptánál populárisabb helyeken is. Produceri berkekben pedig még annyira sincs jelen talán, mint események szintjén.
Második EP-je, az Ecosystem a New-York-i Human Pitch gondozásában jelent meg február 9-én. Bálint ezeket a számokat valójában véleményezésre küldte el a label boss Tristan Arpnak, akitől már az első kiadványára is pozitív visszajelzést kapott. Végül arra jutottak, hogy ezt az anyagot együtt adják ki. Ebben az EP-ben is igyekszik játszani a tempókkal, feszegetni a műfaji határokat és különféle hatásokat keverni a számokban. Egyszerre emel kalapot és fordít hátat a Hessle Audio örökségnek.
Különösen megragadott egy idézet tőle az EP leírásában, mely épp egy olyan dologra tapint rá, amelyet régen próbálok verbalizálni:
By amplifying certain frequencies in drum breaks, our brains latch onto that as a melody. These melodies are often askew, not perfectly tuned, and I wanted to embrace that.
A dobpatternek efféle komplementaritásának és önálló melódiává alakulásának szeretete közös bennünk Bálinttal. Örül, amikor megemlítem, hogy ez nekem is gyengém, és hogy a számaiból egyértelműen kihallatszik az erre az esztétikára való tudatos törekvés. Azt mondja, hogy szereti a “tuned percussion” hangzásokat és a fizikai modellező szintézist, amellyel el lehet mosni az emberi-gépi a határokat, és amely által bizonytalanná válik, hogy valami még akusztikusnak tűnik, vagy épp egy kicsit mesterségesnek és furcsának. Ez tulajdonképpen egy érdekes vonala a samplingnek, mondja, mert forrásanyagból dolgozik, de mégis más, mintha egyszerűen feldarabolna egy breaket. A legkülönfélébb hangokból tudnak összeállni ezek; érdekességként azt meséli, hogy az Elastiwater című szám dobpatternjét például egy kotyogós kávéfőző házilag felvett hangjaiból rakta össze.
Hasonlóképpen hangszerként alkalmazza az énekhangot is a számaiban; az első EP-jén szereplő Hasonmás című számban például csángó éneket használt fel, mely így ebben a formában, feldarabolva, már nem is hasonlít magyar népzenére.
Nagy mázli, hogy most már az AI eszközökkel olyan jó minőségben szét lehet választani acapellát és instrumentált, hogy hirtelen az összes kedvenc R&B zeném elérhetővé vált samplingre. Nyilván nem szeretnék egy az egyben átemelni teljes részeket, de nagyon jó elrejteni belőlük egy pár hangot a számokba.
Magyarországi megjelenésben eredetileg nem is gondolkodott, de a két EP között mégis feltűnt egy számmal egy Exiles válogatáson:
Nem igazán találtam olyan kiadót itthon, ahova úgy éreztem, hogy illenék zeneileg, úgyhogy ezt nem is erőltettem. Az Exiles úgy jött, hogy [Kolbenheyer] Erik leszólított a Zsivágóban, hogy nem szeretnék-e csinálni egy számot a készülő VA-ra. Ez abszolút az ő fejéből pattant ki, én nem is gondoltam rá, hogy kísérleti zenét csináljak, de végül tök jó élmény volt, mert kimozdított a komfortzónámból, egy teljesen más headspace kellett hozzá. Ráadásul az Exiles egy olyan kiadó is, amely nemzetközileg is megállja a helyét.
Bálint azt meséli, hogy előtte tartott a kísérleti zenétől. A klubzene adott neki egy biztonságos keretet, egy nyelvezetet és eszköztárat, amivel tud kommunikálni. A kísérleti zenében viszont nincsenek szabályok, és bár idővel rájött, hogy ugyanazokhoz az eszközökhöz és módszerekhez tud nyúlni, még mindig nehezebbnek találja. Az újdonság viszont inspirálta őt, és könnyen lehet, hogy a következő EP-jével még inkább kilép majd a tánczenei határokból.